Csökkenget, de még mindig túl nagy a foglalkoztatási adóékünk
Magyarországon csökkentek a legnagyobb mértékben a foglalkoztatást terhelő adók 2018-ban – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) felmérése szerint. De a hazai foglalkoztatási adóék, a csökkentés ellenére is, a hatodik lemagasabb (45%, miközben az OECD átlag 36,1%) a tagországok között.
A foglakoztatási adóék az az arányszám, amely megmutatja, hogy 100 egységnyi jövedelemből hány egység a teljes (mind a munkáltatói, mind a munkavállalói) adó- és a járulékteher.
Igaz, a munkát terhelő elvonások mértéke - a szocho idén júliusi, két százalékpontos visszametszésének köszönhetően - tovább csökken, és várhatóan 2020-ban újabb 2 százalékpontos vágás várható, így az elvonás tovább mérséklődik, de látványos, vagy inkább tartós, regionális szinten is munkaerő-piaci versenyképességet is növelő eredményeket csak a szochó és a személyi jövedelemadó (SZJA) együttes csökkentésével lehet(ne) eléri.
A szochó csökkentés hatása ugyanis a munkáltatóknál jelentkezik és a béralku eredményeként épülhet csak be a jövedelembe, adott esetben ezáltal is növelve a foglalkoztató lokális munkaerő-piaci versenyképességét, illetve munkaerőmegtartó-képességét. Míg egy esetleges (SZJA) csökkentés közvetlenül a munkavállalóknál jelentkezik, adott bruttóból egycsapásra magasabb nettót varázsolva, erőteljesen és egyértelműen ösztönözve és növelve a munka-, illetve a munkába-állási kedvet - idehaza és feketemunka-menetesen.