Tom Sawyer a munkáltatói márkaépítés pionyírja

Mark Twain, bár nem tudhatta, már a XIX. században sikeresen alkalmaztatta talán leghíresebb regényhősével a XXI. századi HR sláger-tevékenységét: a munkáltatói márkaépítést. Tom Sawyer és Ben Rogers kerítésmeszelős párbeszédét vélhetően azok is ismerik, akik nem olvasták Mark Twain regényét, ennek ellenére azért érdemes röviden felidézni (de még érdemesebb elolvasni, már csak az olvasás élményéért is) eme klasszikust, mint esettanulmányt:

A történet tehát röviden mindössze annyi, hogy Polly néni büntetésből kerítésmeszeléssel sújtja Tomot, aki  ezek után nemcsak hogy nem tudja élvezni a szabad szombatját, de kifejezetten tart barátai rosszindulatú cikizésétől is. Persze, amint Tom elkezd dolgozni, menetrendszerűen meg is érkezik Ben Rogers, aki nem hagyja ki a kínálkozó alkalmat és bizony gúnyolódni kezd Tommal, amikor konstatálja, hogy barátjának kerítést kell meszelnie. Tom - a korábban Jimmel történt kudarcos barterüzlet kudarcán felülemelkedve, és remek munkáltatói márkaépítési tehetségről téve tanúbizonyságot - tudomást sem véve Ben megjegyzéseiről dolgozik tovább, nézegeti a kerítést, szemlátomást elmélyülve munkájában. Mikor Ben tovább próbálja provokálni, Tom közömbösen megjegyzi, hogy a kerítésmeszelés tulajdonképp nem is munka, hanem valami különlegesség, valódi élmény. Ben, persze, nem hisz Tomnak: “még a végén bebeszélnéd nekem, hogy szívesen dolgozol". Tom erre a kételkedő megjegyzésre reagálván felteszi az i-re a pontot: 

Mi az, hogy szívesen! Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hiszed, mindennap meszelhetek kerítést?!”

Ezek után Ben nemcsak önként jelentkezik, hogy elvégezze Tom munkáját, hanem még egy almát is ad azért, hogy dolgozhasson. Tom pedig szép sorban az összes barátjának "megengedi", hogy némi neki fizetendő hozzájárulás fejében a munkavégzés élményében részesülhessenek...

Nos, kedves munkáltatói márkaépítők, így kell ezt valahogy csinálni!