Temethetjük a munkaköri leírást?

Formálódó hómofisz

A koronavírus okozta globális gazdasági krízishelyzet egyértelműen rámutatott arra, hogy ha másért nem is, hát a foglakoztatási diverzitás nyújtotta munkáltatói és munkavállalói biztonság biztosítása érdekében a home office intézménye elengedhetetlenül szükséges foglalkoztatási forma egy adott vállalat, cég, intézmény munkáltatási palettáján. A COVID-19, tudniillik, Nagy Sándorként vágta át a távmunka körül kialakult gordiuszi csomót és a home office egycsapásra, szó szerint az egyik napról a másikra, általánosan elfogadott és működtetett gyakorlattá vált. Ez viszont kikényszerítette azt is, hogy a még a XIX. századi alapokon nyugvó – a „gyári munkás” foglalkoztatását mintaként alapul vevő – foglalkoztatási szabályrendszer (Mt.) kilépjen a saját avítt korlátai közül és a változási szükségszerűségekkel, illetve a mai kor foglalkoztatási elvárásaival lépést tartani képes szabályozási rendszerré váljon.

A spanyol kormány már 2020. szeptemberében elfogadta a munkáltatói és a dolgozói érdekképviseletek által előzetesen jóváhagyott törvényerejű rendeletet a távmunka szabályozására vonatkozóan, amely értelmében 1) a munkavállalónak és a munkáltatónak önkéntes alapon, írásban kell megállapodnia a távmunkáról, amennyiben az három hónapon át meghaladja a heti munkaidő 30%-át, és a heti két munkanapot; 2) a távmunka nem jelenthet hátrányt a munkavállaló számára sem a fizetésében, sem a pozíciója megtartásában, sem a munkaidejében, sem a képzésében, sem a szakmai előmenetelében; 3) a távmunka feltételeinek biztosítása és a felmerülő költségek megfizetése a munkáltatót terhelik, amelyekről a feleknek kollektív tárgyalások során kell megállapodniuk és ezeket kollektív szerződésben lefektetniük.

Ennek első lépése pediglen a Munka Törvénykönyvének tervezett módosítása, amely gyakorlatilag a home office atipikusból tipikussá válásának feltételeit teremtené meg, vagyis igyekszik megadni a lehetőségét, hogy az otthoni munkavégzés, a veszélyhelyzet megszűnését követően is, elfogadott és alkalmazható munkavégzési forma maradhasson, az alábbiak szerint:

• MEGEGYEZÉSEN ALAPULÓ - a munkaadó és a munkavállaló megállapodása határozza meg, hogy milyen feltételek, valamint kötelezettségek mentén lehetne otthonról végezni a munkát, vagyis a munkaadó nem kötelezheti otthoni munkavégzésre a munkavállalót, a munkavállaló viszont kérheti a home office alkalmazását, amiben aztán (például a munkaidő kezdetében, végében, törzsidőben, keretidőben stb.)  a munkáltatónak és a munkavállalónak meg kell állapodniuk.

• KÖLTSÉGTÁMOGATOTT – a munkáltató adómentes rezsiátalányt adhat az otthoni munkavállaláshoz. Ennek mértéke - a tervek szerint - a mindenkori havi minimálbér 10%-a. A térítés összegéből a munkavállaló a gáz, a villany, a víz és az internetszolgáltatás költségeit finanszírozhatja.

• ESZKÖZELLÁTOTT – a munkáltatónak kell a munkavállaló rendelkezésére bocsátania azokat az eszközöket is (telefon, laptop, stb.), amelyek a feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükségesek. Az eszközök használatáról és a biztonságos munkavégzés otthoni körülményeiről szintén a munkáltatónak kell gondoskodna. Ennek fejében viszont a munkaadó ellenőrizheti is a munkavégzést – távmunkáról lévén szó – leginkább a digitális elérhetőségeken keresztül.

A 2020. november 12-től hatályos 487/2020 (XI. 11.) számú kormányrendelet már idehaza is biztosítja a munkáltatók és a munkavállalók számára a távmunkavégzés lehetőségét olyan feltételek figyelembevételével, amelyet a felek kölcsönösen kialkudnak és amelyben megállapodnak. A távmunkavégzési megállapodás legfőbb elemei 1) a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás tényének rögzítése mellett (a távmunka fogalmának jóval szélesebb értelmezésére adva lehetőséget, mint ahogy az az MT-ben rögzítve vagyon); 2) a felek által biztosított munkaeszközök köre; 3) az adómentes költségtérítés mértéke (tételes költségelszámolás keretében, vagy igazolás nélkül a minimálbér 10%-ig a távmunkavégzés igazolt napjaira); valamint 4) a munkarend meghatározása. A vonatkozó kormányrenddelet értelmében a fenti megállapodásokat egyelőre csak a veszélyhelyzet idejére, tehát 2021. február 8-ig terjedő tartamra lehet megkötni.

Törvényi szabályozás ide, kissé lassúcska jogszabályalkotás oda, igazából az élet (pontosabban a COVID-19) kényszerítette ki ezt a foglalkoztatási változást. A KSH adatai szerint ugyanis 2020-ban az elmúlt tíz év 2,9 %-os átlagának háromszorosára, 8,6 %-ra nőtt a távmunkában vagy home office keretében dolgozók aránya Magyarországon. A csúcsot 2020 májusa jelentette, amikor közel 760 ezer embert, a foglalkoztatottak 17 %-át érintette ez a fajta munkavégzési forma. Az idei év februárjában, a második hullám idején, de már a harmadik hullám fenyegetettségében 482 ezer munkavállaló, a foglalkoztatottak 11 %-a volt érintettje a hómofisznak.

Az asszertivitás és a jazz

A tőke kötelezettségekkel jár

Gyermekágyas otthon átadására került sor 1910. április 4-én. 

"Az ország legelsőként megnyílt csecsemő otthonának Csepelen az volt a küldetése, hogy a mi munkás fiatal asszonyainkat a szoptatás akár hatóránkénti kötelme se hátráltassa a kenyérkeresésben. Így, aki nem óhajtotta igénybe venni a háromheti szülési szabadságát, akár 10 nap után is munkába állhatott. Különösen a töltényhüvely és lőporgyári kismamák örülhettek az üzemi kisdedóvónak, mert hogy ez az ő műhelycsarnokuk tőszomszédságában épült, közvetlenül a megvakult katonákat is foglalkoztatni képes lőszercsomagoló mellé." (Závada Pál: Hajó a ködben)

A tőke kötelezettségekkel jár. Amit manapság gondoskodó szervezetként, vagy vállalati felelősség vállalásként (CSR - corporate social responsibility), esetleg fenntartható fejlődésként (ESG) élünk meg a munka világában, azt Weisz Manfréd fogalmazta meg így, aki a 20. század első felének meghatározó, 250 hektáron elterülő, 216 épületből álló, közel 30 ezer dolgozónak munkát adó, és a hozzá kapcsolódó cégbirodalommal együtt a teljes magyar GDP 10%-t előállító gyárkomplexumának, az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb hadianyaggyárának, a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknek (mai közismertebb nevén a Csepel Műveknek) volt az alapító tulajdonosa.

Hosszú hosszúhétvége: Nagypéntektől Húsvétig

Magyarországon Nagypéntek 2017-től, Húsvét másnapja (a hétfő) pedig 1957 óta munkaszüneti nap, így az idén immáron ötödször ünnepelheti a munkásosztály négynapos hosszú hosszúhétvégével a Húsvétot, valamint a beköszöntő tavaszt.

A Húsvét - a Karácsony mellett - a keresztény világ legjelentősebb ünnepköre. Húsvétkor a keresztények alapvetően Jézus Krisztus feltámadását ünneplik, amelyet a Hamvazószerdától Nagyszombatig tartó negyvennapos nagyböjt készít elő, és ennek utolsó, Virágvasárnappal (Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásának emlékezetével) kezdődő hete, a Nagyhét. A Húsvét elnevezése is arra utal, hogy a Húshagyókeddel kezdődő nagyböjti időszak után ekkortól szabad ismét húst fogyasztani. A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, és kereszthaláláról: Nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, Nagypéntek a keresztre feszítésről, Nagyszombat a kínszenvedésről, majd pedig Húsvétvasárnap a feltámadásról szól. A Húsvét egyébként, mindnyájan tapasztaljuk, mozgó ünnep, így a nagypénteki, valamint húsvét hétfői munkaszünet is minden évben más-más naptári napokra esik.

A Niceai zsinaton (325) tettek kísérletet először arra, hogy meghatározzák az ünnep kiszámításának helyes időpontját. Ekkor olyan döntés született, hogy Húsvét legyen minden évben a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Akkoriban még jóval szorosabb kapcsolatban létezett az emberiség a természettel... Olyannyira, hogy a kereszténység előtt számos más népnél is a tavaszi napéjegyenlőség idején tartották az úgynevezett termékenységi ünnepeket, amelyek legfontosabb elemei szintén a feltámadás és az újjászületés voltak. A legtöbb húsvéti jelkép is ezekhez az ősi misztikumokhoz kötődik és a történelmi időkig (minimum az időszámításunk kezdetéig) nyúlik vissza:

"Etetni kell a juhot, ha nyírni és fejni akarjuk!"

A legendárium szerint már Mária Terézia is felismerte annak idején (az ezerhétszázas évek második felében), hogy

  etetni kell a juhot, ha nyírni és fejni akarjukés a hazai textilipar huszadik századi (90-es évekbeli) leépülése óta nem is igen volt példa arra, hogy bérek, illetve bérköltségek magas volta miatt zárjanak be gyárakat Magyarországon – legalábbis a G7 online üzleti magazin szerint. Az pedig már inkább tény, hogy a magyar gazdaság jelenlegi állapotában (fejlettségi szintjén) már „kiütköznek” azon gyártási tevékenységek (nem automatizálható vagy még nem automatizált, nagy élőmunka igényű, jórészt fizikai betanított munkára épülő, nem túl nagy hozzáadott értékű tevékenységek), amelyeket a mostani bérszinten már nem éri meg Magyarországon tartani: 2017-ben, 20 év termelés után, bezárta móri üzemét, majd 2019-ban a gyöngyösi egységét is az amerikai Lear Corporation, de befejezte három dunántúli üzemében a működését a Prevent Premium és Interior, valamint jászberényi fagyasztóláda és felülfagyasztós-hűtő, valamint porszívógép gyártóegységeit az Elekrtolux is. És 2022 áprilisáig kétezer ember veszíti el munkáját Ózdon (az ország egyik legszegényebb térségében) a Johnson Electric autóipari alkatrészgyárának bezárása miatt.

Az Eurostat adatai szerint Magyarországon a munkaköltségek 2018 utolsó negyedében 8,1%-kal haladták meg az egy évvel korábbiakat. Ezen belül a bérek 10,4%-kal emelkedtek, míg az egyéb juttatások 2,3%-kal csökkentek.

A rendszerváltást követően elsősorban a piac- és termelésoptimalizálás (a globalizáció), valamint a radikális modernizálás és hatékonyságjavítás okán, majd a 2008-2010-es válság lecsengését követően inkább az alacsony volumen miatt gazdaságtalan vagy az elhelyezkedésük miatt nem bővíthető termelőegységekre került lakat (ez történt például a Michelin budapesti gumiabroncsgyárával, a Danone tejipari üzemével, a Soproni/Heineken martfűi egységével, valamint a Mondelez édességgyártó győri üzemével, a Teva gödöllői gyógyszergyárával és az Evonik Agrofermis kabai aminosav gyártásával is). Az utóbbi évek gyárbezárásainak és a termelés alacsonyabb bérszínvonalú térségekbe (Ukrajnába, Romániába, a Balkánra vagy a Távol-Keletre) történő telepítésének hátterében viszont – ahogy az érintett cégek kommunikációjából is kitűnik – a bérek növekedéséből adódó gazdaságtalanná váló működés áll(t). A juhokat, persze, etetni kell, ha nyírni és fejni akarjuk azokat, de valószínűsíthető, hogy a 2017-2020-as időszak minimálbér- és a garantált bérminimum-emelési, valamint az azok által generált további, a bértorlódás hatását csökkenteni próbáló alapbér-fejlesztések (a minimálbér-emelései ellenére a teljes munkaidőben adható legkisebb bér aránya - amely 42-43 % körül mozog - nem változott érdemben a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresethez képest) tették be a kaput az említett termelő vállalatoknak. Sőt, ha figyelembe vesszük, hogy a 2019-os 8%-os, majd a 2020-sz szintén 8%-os emelést követően

2021-ben 4+1% (kétlépcsős) a minimumbérek növekedésének mértéke, amely eredményeként februártól a minimálbér összege bruttó 167 400 forintra, a garantált bérminimum  219 ezer forintra nő, július 1-től pedig a minimálbér bruttó 169 ezer, a bérminimum 221 200 forint lesz.

akkor bizony tovább főhet és lassan felforr a gazdaságosság - és a pandémia okozta egészségügyi és gazdasági sokk - miatt aggódó cégvezetők feje. Igaz, hogy a hazai munkaerő-elvándorlást és az állandósuló igen magas fluktuációt nagymértékű bérfejlesztés nélkül mérsékelni nemigen lehet, de az emelések paradox módon, rövid és középtávon odavezetnek, hogy a bérköltségek növekedése miatt egyszerűen megszűnnek azok a hazai munkahelyek, amelyek a magas fluktuációjukat és a munkaerő-hiányukat béremeléssel próbálják csak mérsékelni. És bár a gyárbezárások miatt elbocsátott munkavállalókat jelenleg még seperc alatt felszippantja a munkaerő-piac, de ha az alapbér-fejlesztés mellett nincs az érintett vállalatoknál

• jövedelemszerkezet-átalakítás (a teljesítmény-alapú bér arányának növelése az adott kompenzációs kosárban, valamint a – sorvadásra ítélt cafeteria-típusú – juttatási rendszerek újragondolása);
• vállalati hatékonyság-javítás, termelési produktivitás-növelés, a teljes tényező-termelékenység javítása (a munkatermelékenység növekedése mindössze 2-3 % körül mozog. 2010-es bázison nézve a 102,7 %-os bruttó minimálbér-emelkedés mindössze 7,3 %-os kumulált termelékenység növekedésével áll szemben);
• tudatos szervezetfejlesztés és a munkavállalók kompetencia-fejlesztése (reskilling & upskilling);

nemzetgazdasági szinten pedig nem kíséri

• érezhető mértékű és következetesen végig vitt járulékcsökkentés;
• a magasabb hozzáadott értéket kívánó tevékenységek támogatása felé történő elmozdulás és ezzel párhuzamosan a képzés-oktatás ezt biztosítani képes fejlesztése,
• az inaktív munkavállalói tömegek (beleértve a diákokat, a korai iskolaelhagyókat, a lézengő kallódókat, a köz- és feketemunkásokat, valamint a dolgozni akaró nyugdíjasokat is) be-, illetve visszaterelése az elsődleges munkaerő-piacra;
• a külföldi munkavállalók munkavállalási lehetőségeinek bővítése és a külföldön dolgozó honfitársaink hazacsábítása;
• a hazai, belső mobilitás, sőt az atipikus foglalkoztatási formák (például a gig economy) elterjedésének támogatása;
• a forint erősítése és az infláció kordában tartása

A KSH 2020 márciusi adatai szerint az alapvető élelmiszerekből összerakott vásárlói kosárért, 2018-hoz képest 2020 azonos időszakában 16,5 %-kal többet kellett fizetni. Ezzel párhuzamosan a nyugdíjak csupán 6,3 %-kal, de a minimálbérek kumulált emelkedése is csak 16,6% százalék emelkedett. Vagyis a fogyasztói árak növekedése felemészti a béremelkedés ösztönző hatását.

A juhokat etetni ugyanis nem elég, oda is kell figyelni rájuk! Béremelés tehát kell, de önmagában ez messze nem tud megoldás lenni, sem makro, sem mikro szinten. Azaz a vállalatok, gyárak, üzemek, szervezetek, intézmények nem ülhetnek ölbe tett kézzel, és azon kívül, hogy végrehajtják a minimálbér és a garantált bérminimum emeléseket (és várakozva vágyakoznak a kormányzat a munkaerő-piaci nehézségeket megoldó további intézkedéseire), bizony a lokális sajátosságaikat figyelembe véve lépniük is kell a saját szervezetük fejlesztésének irányába! Vagy szembe kell néznünk mindannyiunknak azzal, hogy további, újabb és újabb gyárbezárásokra (és termelési kapacitás-áttelepítésekre) vagy még rosszabb esetben végérvényes cégmegszűntetésekre és munkahelyek elvesztésére kerül sor a közeljövőben.

Mikor van létjogosultsága az alapjövedelemnek?

Hány lesz az óra Vekker úr?

Talán épp eme indián mondás bölcsességét felismerve - egyébként Finnország kezdeményezésére - az Európai Parlament egy 2018. éveleji állásfoglalásában az évi kétszeri óraátállítás szükségességének felülvizsgálatát kezdeményezte.  Ezt követően az Európai Bizottság 2018. júliusában arra kérte az uniós polgárokat, döntéshozókat, érintett hatóságokat, gazdasági szakembereket, hogy online kérdőív kitöltésével mondjanak véleményt, illetve fejtsék ki álláspontjukat az óraátállás közlekedésre, energiamegtakarításra, munkavégzésre, valamint emberi egészségre gyakorolt hatásairól. Az európai méretű konzultáción 4,6 millióan mondták el véleményüket és 84 %-uk az óraátállítás megszüntetése mellett foglalt állást. "Az emberek ezt akarják, mi pedig megcsináljuk" - jelentette ki az eredményeket megismerve Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke és az óraátállítgatás megszüntetésének folyamata  elindult, olyannyira, hogy 

2019. március 26-án az Európai Parlament a plenáris ülésén megszavazta az évi kétszeri óraátállítás több évtizedes gyakorlatának 2021-től történő megszüntetését.A strasbourgi határozat értelmében azok az uniós tagállamok, amelyek a nyári időszámítás megtartása mellett döntenek, 2021 márciusában állítanak majd órát utoljára, a téli időszámítást választók pedig 2021 októberében. Magyarország esetén most még nincs döntés arról, hogy országunk melyiket preferálja majd, a földrajzi fekvésünknek és az itt élők a szervezete számára megfelelőbb télit, vagy az eredetileg energiatakarékossági okokból foganatosított nyárit. De bárhogy is lesz, már nem sokáig kell ide-oda tekergetnünk az időt, mert ahogy Golda Meir, volt izraeli miniszterelnök, is mondotta volt:

"Muszáj, hogy én irányítsam az órát, és ne az óra engem!"

80 ember, 90 ezer munkaóra, 100 km/órás sebesség

A heti 40 óra túl sok(k)

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatói megvizsgálták, hogy a napjainkra általánossá vált 8 órás munkanap, 40 órás munkahét milyen hatással van a munkavállalókra. A HILDA (Household Income Labour Dynamics of Australia Survey) segítségével éveken át követték nyomon nagyjából 8.000 munkavállaló mindennapjait, beleértve a munkahelyen és az otthon végzett munkájukat, a munkakörülményeiket és munkafeltételeiket, valamint a fizikai és a szellemi egészségügyi állapotukat, sőt mindezek hosszútávú hatásait is elemezték. A kutatók végül arra jutottak, hogy a munkahelyi boldogság a munkaórákhoz viszonyítva egy fordított U-alakú grafikont ír le, vagyis azok, akik túl keveset dolgoznak - amelynek nullzérós változata a munkanélküliség, és ez, ugyebár, kimutathatóan komoly mentális problémákkal jár - haszontalannak érzik magukat (vagy nem keresnek eleget...) tehát elégedetlenné, boldogtalanná válnak. De a sok munka is - elsősorban a stressz és a fáradtság miatt - hasonlóan "ártalmas" és kimerüléshez, kiégéshez, végső soron boldogtalansághoz vezet. Az elemzés szerint az átlag munkavállaló számára a maximális heti munkavégzési idő valahol 39 óratájékán van (az egyéni tényezők, mint amilyen az alvásigény vagy az ingázás ideje, természetesen komolyan befolyásolja ezt az átlagértéket). A kutatás arra is rámutatott, hogy a nők – akik még napjainkban is sokszor egymaguk viszik a háztartást -, átlagosan heti 34 órányi munkahelyen eltöltött idő után érzik a fizikai tüneteket, míg a férfiak heti 39 óra elteltével. Ez azt is jelenti, hogy mivel a nőkre sokszor extra elvárások nehezednek, így nem várhatják el a munkáltatók, hogy minden nap hosszú műszakokban dolgozzanak, ez ugyanis ténylegesen csökkenti az elégedettségüket, a munkahelyükkel szembeni elkötelezettségüket, sőt veszélyeztetheti az egészségüket.

És ha már az ausztrálok "kidrítették" az ideális munkaidő maximális hosszát, brit tudósok (Brendan Burchell, a Cambridge-i Egyetem szociológusa és kutatótársai) a munka minimális időtartamát határozták meg mégpedig HETI 8 órában, amely érték jó összevág egy dolgozó ember kalkulált heti munkával töltött maximum idejével (9 óra), amellyel az egyéni károsanyag kibocsátását minimalizálni lehet(ne). Tehát a Földanya szempontjából sem kellene többet dolgoznunk heti 9 óránál...

• Ausztrál és brit kutatók is egyértelműen rávilágítottak tehát: a munkáltatók és a munkavállalók érdekében is át kell gondolni, hogy mennyire is hatékony - és hosszú távon eredményes-e - a sok országban ma is alkalmazott 40 órás, hivatalos munkahét (amelyre természetesen szépen pakolódnak rá a kiírt túlórák, az egyéb, munkaidőn túli munkavégzések, az elhúzódó meetingek, plusz műszakok vagy a stressz miatti kialvatlanságok).
• A FlexJobs álláskereső portál felmérése szerint is – amely 50 ezer amerikai cég állásajánlatának elemzése alapján készült – a munkáltatók széles spektruma nyitott arra, hogy rövidebb munkahetet vezessenek be.
• Nagy-Britannia egyik vezető jótékonysági szervezete, a Wellcome Trust pedig, egy vállalkozásokon átívelő konzultációt indított el a kérdésről, aminek hatására - állítja a BBC - számos kisvállalat döntött úgy, hogy átváltanak a négynapos munkahétre vagy a napi nyolc óra helyett a napi 6 órás munkavégzésre - persze a bérek megtartása mellett. 
• Svédországban és Új-Zélandon is kísérleteztek a rövidített munkahéttel, és arra jutottak, hogy a termelékenységben nem történt romlás a kevesebb munkaóra ellenére, de a dolgozók 24 %-a viszont úgy érezte, hogy kiegyensúlyozottabb (boldogabb) a mentális állapota.
• Új-Zélandon az Unilever, egyelőre csak teszt jelleggel ugyan, de be is vezeti a négynapos munkahetet egy egész évre. A fogyasztási cikkeket gyártó, globálisan mintegy 150 ezer munkavállalót foglalkoztató óriáscég döntése egyelőre 81 dolgozót érint, akik viszont teljes fizetésüket megkapják a négynapos munkahétre.
  

• Ugyanazért a bérért kevesebb munkaórában dolgozni, azaz a nyolcórás munkanapokat hatórásra csökkenteni, nemcsak lehetséges, de egyenesen kívánatos is a jobb munka-magánélet egyensúly biztosítása érdekében - Sanna Marin, a finn miniszterelnöknő egy 2020-as vitaindító beszéde szerint legalábbis. Sanna Marin kifejtette: a termelékenység növekedéséből nemcsak a tulajdonosoknak és befektetőknek kellene profitálniuk, hanem a munkavállalóknak is!
  
• A Microsoft japán részlegénél pedig 2019 nyarán kísérletképpen bevezették a 4 napos munkavégzést (az augusztus összes péntekét "különleges fizetett szabadságként" adták ki a dolgozóknak). A kísérlet eredményeképpen az augusztusi produktivitás 40%-os növekedést mutatott, és a pilot időszak végén a dolgozók 92%-a nyilatkozta azt, hogy elnyerte tetszését a program és az a fajta - Japánban igencsak atipikusnak sámító - időbeosztás.
  
• A COVID-19 világjárvány kiélezte a jólét, a kiégés, illetve a mentális egészség, sőt a klímaváltozás, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly kérdéseit, ezért Spanyolország lehet az első országok egyike a világon, amely egy hároméves, 50 millió eurós, 200 vállalat bevonásával megvalósuló projekt keretében tesztelni fogja a négynapos munkahét általános bevezetésének lehetőségét.
  

Amellett azonban, hogy a jelenlegi törvényi szabályozások nemigen tudják egységesen kezelni a 40 óránál rövidebb munkaheteket (csak a részmunkaidővel tudnak mit kezdeni...), és a rövidítéseknek a hatékonysági eredményei sem mindenhol egyértelműen pozitívak, egy fontos megállapítás határozottan körvonalazódni látszik: a mai munkaerő-ínséges időkben 

a munkavállaló-nélküliség egyfajta megoldása tud lenni az, ha a  munkahelyi feladataink ellátásához heti kevesebb humán munkaórát használunk el.

Teljesítményelismerés, anno

Hiába nőnek a bérek, ha ennyire gyenge a forint

Magyarországon az elmúlt pár év a "bérrobbanásról" szólt, aminek következtében évről évre 10 százalékot is meghaladó mértékkel növekedtek az átlagos keresetek. 

A KSH vonatkozó módszertana szerint ezek az adatok csak az 5 főnél több dolgozót foglalkoztató munkáltatói kör béradatait tartalmazza.

A folyamatot tavaly még a koronavírus-járvány okozta gazdasági problémák sem tudták megtörni, több mint 9 százalékkal nőtt az átlagbér hazánkban, de a külföldi munkaerő-elszívás megakadályozására, illetve és részben ennek közvetett következményeként a Magyarországon belüli kelet-nyugati irányú béralapú migráció mérséklésre csak akkor lenne kedvező és tartós hatása, ha stagnálna vagy emelkedne a forint ázsiója. 

A forint azonban egyre inkább veszít értékéből az euróval szemben, így a hazai fizetőeszköz folyamatos gyengülése/leértékelődése nemzetközi szinten komolyan erodálja a forintban regisztrált növekedési ütemet. Miközben hosszabb távon az osztrák bérszínvonal elérése (megközelítése) a cél, (a sógorok nálunk majdnem három és félszer több pénzért dolgoznak átlagosan (32 810 euró)!), addig a magyar európai összehasonlításban tartósan az egyik legkevesebbet kereső nemzet.

A vásárlóerő-paritáson (vagyis az egyes országokra jellemző árszínvonalbeli különbségekkel igazított) adat sem mutat megnyugtatóbb képet. Igaz, ugyan, hogy a magyar 2020-as 9488 eurós átlagfizetés 15 337 eurót ér vásárlóerő-paritáson, ami 7 százalékkal magasabb érték az előző évinél, de ez csak az ötödik legkevesebbett érő bér lett Európában, ami ráadásul az egy évvel korábban állapothoz képest azt jelenti,  hogy ezen a téren Románia és Litvánia is megelőzte hazánkat. .

Abban az esetben azonban, ha 310 körüli árfolyamra sikerülne erősíteni a forintot (amelyre egyébként a gazdaság - pandémia mentes - állapota bőven megadja a lehetőséget), akkor 4-5 év, ha első hallásra igen merésznek hangzó 270 forintra, akkor már 2-3 év alatt is elérhető lenne az áhított kivándorlást mérséklő bérszínvonal.

Már ha ezen hosszúságú időszak alatt az évi 10 % körüli bérnövekedés is meglenne minden évben, persze!

Legrombolóbb vezetői megnyilvánulások

Forradalmi szabad nap

1848. március 15. csupán egy esős tavaszi nap volt. Szerdára esett és persze nem volt munkaszüneti nap. Ám iskolai tanulmányainkból jól tudjuk, hogy történelmi távlatokban szemlélve ezen a nyirkos, borongós, esernyős napon Pesten és Budán forradalom zajlott:

• a Landerer nyomda lefoglalása;
• a 12 pont cenzúrázatlan kinyomtatása;
• a Nemzeti Múzeum előtt nagygyűlés tartása;
• a Nemzeti Dal elszavalása (de a Nemzeti Múzeum lépcsőjén pont nem...);
• a Közbátorsági Választmány megalakítása;
• a 12 pont elfogadtatása a városi tanáccsal, majd a helytartótanáccsal;
• Táncsics Mihály kiszabadítása; és a forradalmi nap végén a Nemzeti Színházban ünnepi előadás tartása.

Legújabb kori történelmünk során tehát, kiemelkedő jelentőséggel bír márciustizenöt megünneplése, hiszen mély szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a függetlenség, az ellenállás, sőt lázadás, a fejlődés, a modernizáció és nem utolsó sorban a nemzeti öntudat térnyerésének érzését hordozza magában. Ennek megfelelően márciustizenöt igencsak „érzékeny” ünnep volt mindig, bármely szelek fújtak is...

Az 1848/49-es eseményeket követően sokáig, természetesen, szó sem lehetett március 15. megünnepléséről. Az 1867-es kiegyezés után azonban a Habsburgok már hivatalosan nem tiltották, de 1898-ig inkább csak egy megtűrt, csendes megemlékezés lehetett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdete, viszont az 50. évfordulóra már törvény rendelkezett a hivatalos ünnepek sorába történő emeléséről. Bár ekkor még az ünnep központi eleme nem március 15., hanem az április törvények (az utolsó magyar rendi országgyűlés által elfogadott és V. Ferdinánd király által április 11-én szentesített törvénycsomag, amely lényegében Magyarországot rendi államból parlamentáris, alkotmányos monarchiává alakította) elfogadásának időpontja volt.

Március 15. "igazi" ünneppé az I. világháborút követően vált. 1919-ben a tanácsforradalom az örököseként ünnepli e jeles napot, majd a forradalmakat követő Horthy-rendszer törvénybe iktatott nemzeti ünneppé nyilvánítja 1927-ben. A II. világháború után hatalomra kerülő kommunista rendszer ugyan felvállalja Március 15. üzenetét – hangsúlyozva a száz évvel korábbi események „világforradalmi” és „plebejus” jellegét –, de ambivalens hozzáállását jelzi, hogy 1951-től e napot mégis "visszaminősíti", illetve munkanappá nyilvánítja. ’56 után pedig kifejezetten kínossá vált a forradalmi márciustizenöt, és újból a tűrt és a tiltott határán egyensúlyozott – munkanap volt továbbra is, de például az iskolákban ünnepélyes megemlékezéseket tartottak.

A ’70-es évektől kezdve aztán márciustizenöt a rendszerrel szembeálló demokratikus gondolkodású ellenzéki fiatalok ünnepe is lett, amely megemlékezéseket a rendőrség is szorgalmasan „látogatta”. 1972. március 15-én például komoly tüntetés volt Budapesten, több mint száz embert állítottak elő. ’73-ban rendőri gumibotozás lett a megemlékezésből, 1986-ban pedig fáklyás felvonulás indult Táncsics Mihály szobrához, amely aztán a tüntetők és a rendőrök közötti dulakodásig fajult. Utoljára 1988-ban volt hatósági atrocitás márciustizenötödikén, amely nap akkorra már érezhetően és szemmel láthatóan is utat tört magának, hogy ismét hivatalosan is nemzeti ünneppé váljon.

1989 óta aztán újból munkaszüneti nap, 1991-től pedig valóban hivatalos nemzeti ünnep.

Együttműködés.Összhangban.

Disney.Kép.Mutatás

A Disney felelős, fentarthatóság-célzatú, übercuki újrahasznosítása, vagy profitorientált, csúcsrajáratott hatékonyságú képmutatása? Ki hogy látja....

A munkaköri leírások leírása

A foglalkoztatás törvény által szavatolt kötelező elemei közé tartozik a munkaköri leírás, amely gyakorlatilag a munkaszerződés elengedhetetlen melléklete. Ez hivatott meghatározni és biztosítani, hogy az adott munkakörben melyek többek között

Az élet zenéjét nők - köztük agilis munkásnők - írják

A nemzetközi nőnap, amely manapság leginkább a nőiesség, a női kellem, báj, szépség, öröm, asszertivitás virággal történő elismerésének, sőt megköszönésének, a nők iránti tisztelt és megbecsülés kifejezésének egyfajta modern rítusa – a május elsejei (munkás)majálisokhoz kicsit hasonlóan – harcos, politikai, feminista, szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen alakult ki a múlt század elején. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek fel a nők szociális-gazdasági jogainak kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a szabad munkavállalásban, a bérezésben, a szavazati jogokban érvényesülő hátrányos megkülönböztetés csökkentésére, illetve megszüntetésére vonatkozó követelések.

A nemzetközi nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. Az azt kisérő tüntetéseken - amelyeken sok férfi is részt vett - a nők választójogának megszerzése kapott akkor még leginkább hangsúlyt. 1913-ban került aztán a nemzetközi nőnap időpontja március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban, 1908. március 8-án bekövetkezett, 129 munkásnő életét követelő tűzvésznek - az emlékére. 1917-ben pedig már ezen a napon tüntettek orosz munkásnők kenyérért és békéért, négy nappal később – bár nem közvetlenül ennek a tüntetésnek a hatására – II. Miklós orosz cár lemondott, és a megalakuló új, polgári kormány szavazati jogot biztosított a nőknek Oroszországban - áttételesen megerrősítvén és a (munkás)nők javára írván a március 8-i időpontot keleten is. Végül a nemzetközi nőnapot, mint a nők jogainak és a nemzetközi béke napjának ünnepét, az ENSZ is a világnapok közé sorolta 1977-ben, hivatalos nemzetközé ünneppé avanzsálva azt.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztogatott, 1914-ben pedig már országszerte rendezvényeket is szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól – szovjet mintára – megtartva munkásmozgalmi jellegét, március 8-án tartották. A rendszerváltás után aztán, a nőnap Magyarországon is teljesen elvesztette eredeti harcosproletár hangulatát (helyére a virág- és bonbonajándékozás plázameghittsége lépett), bár civil szervezetek – nemcsak idehaza, hanem világszerte mindenhol – a nőket érő elnyomás, diszkrimináció, szexuális zaklatás, prostitúció és minden nőkkel szemben elkövetett erőszak elleni tiltakozásnak továbbra is keményen hangot adnak e jeles napon.

Lézengők, kallódók és korai iskolaelhagyók

Hadüzenet a fekete munkának

2020-ban nagyon úgy tűnt, hogy az állami költségvetés számára köddé váló adó- és járulékbevételek „kutatásába” beszáll az emberi erőforrások minisztériuma is. Az általuk jegyzett javaslatokból (a végül elutasított törvénytervezetből) ugyanis az derült ki, hogy az addigi „humánus” vagy inkább „puha” gyakorlattól egyre inkább elmozdulnának, a fekete- és szürkefoglalkoztatás igen komoly, elrettentő erejű, ráadásul a bírságolók részéről kötelező (mérlegelés nélküli) szankcionálásra jogot adó gyakorlat felé:

• Először is a hatóság vizsgálti jogkörei jelentősen bővülhetnek. Például a munkaügyi vizsgálódó jogosult lesz a munkahelyen található biztonsági kamerák képfelvételeinek, valamint a be- és kilépést rögzítő berendezések adatainak megtekintésére és azok lemásolására. 
• De a legfőbb változás, hogy a javaslat szerint a húsz főnél nagyobb vállalkozás esetén a munkaügyi bírság összege a foglalkoztatás megkezdésétől a foglalkoztatási nem-megfelelőség megállapításáig a kifizetett munkabér vagy munkadíj kétszerese, illetve – ha ezt az összeget nem tudják megállapítani – akkor legalább a bruttó minimálbér négyszerese is lehet majd (húsz főt meg nem haladó vállalkozások esetén, a bírság összege a kifizetett munkabér, vagy munkadíj összege, de legalább a minimálbér kétszerese).
• Plusz ez a büntetésfizetési kötelezettség annyi esetben terhelné a foglalkoztatót, ahány munkavállalója esetében a jogsértést megállapították.
• A módosító javaslat a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás vizsgálatát és szankcionálását is szigorítaná, legyen az a munkavégzés, akár munkaerő-kölcsönzésen keresztül outsourced tevékenységnek álcázva, akár egyéni vállalkozók áltak bújtatott foglalkoztatásként végezve), ráadásul úgy, hogy az ilyen esetekben a megrendelő felelősségre vonása is a hatóság jogköre lehet.

És bár az emberminisztérium törvénytervezete a fenti tartalommal nem ment át, de a fekete munka elleni harc egy újabb hadüzenete azért megfogalmazásra került 2021-ben - ezúttal az ITM részéről: 

Az országgyűlés által elfogadott, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) által jegyzett törvényjavaslat szerint, 2021 tavaszától a jogsértésen ért munkaadók kötelesek lesznek a jogszerűtlenül foglalkoztatott munkavállalókat visszamenőlegesen legalább egy hónapra bejelenteni a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, pótolva ez által a bejelentés nélküli foglalkoztatásból elmaradt munkáltatói befizetéseket és a nyugdíjszámítást megalapozó szolgálati időket.

Ha, tehát, a hazai vállalkozók maguktól nem jönnek rá, hogy közép- és hosszabb távon a saját munkaerő-piaci versenyképességük megtartásának kulcsa a tiszta foglalkoztatás, akkor hamarosan - igaz más szempontok által vezérelve, de - a hatóság fogja anyagi kényszerítő eszközökkel ráébreszteni őket erre.

A Pénzügyminisztérium 2021-es ellenőrzési terve szerint is például, ebben az évben elsősorban az építőipari és a vendéglátóipari ágazatokban (ahol "megalapozott becslések" szerint, a harmadik országból érkező munkavállalók magas számának köszönhetően a legmagasabb a fekete foglalkoztatás aránya) számíthatnak a foglalkoztatási gyakorlatra vonatkozó célvizsgálatokra, amely során kiemelten fogják ellenőrizni a munkaviszony bejelentési kötelezettség (ezen belül is az egyszerűsített foglakoztatásra vonatkozó szabályozások) teljesítését. - egyelőre még az emberminisztérium szigorúbb javaslatai nélkül...