Ügyfélközpontú munkavégzés

"…mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi ne változzon.”

A láthatatlan munka látható elismerése azért még várat magára…

A láthatatlan munka – de helyesebb inkább anyagilag-nem-értékelt vagy térítésmentes (házi)munkának hívni – olyan típusú munkavégzés, amelynek elvégzését természetesnek, magától értetődőnek vesszük, és így a teljesítéséért nem is akaródzik fizetést adnunk (gyakran még köszönetet sem…), sőt egyenesen felháborodunk, ha ezek elvégzéséért a munkát elvégző dolgozó anyagi kompenzációt merészel kérni:

• természetesnek vesszük például, ha étteremben ebédelünk az étel árában megfizetjük a szakácsok, felszolgálók, takarítók munkabérét, de ha egy ismerősünk kerti partiján esszük tele magunkat, nem fizetünk lópikulát sem a vendéglátóinknak az általuk nyújtott szolgáltatásokért, mint ahogy szintén nem fizetünk semmit a vasárnapi családi ebéd elkészítéséért sem a háziséfnek;
• mélyen a zsebünkbe nyúlunk otthonunk, lakásunk, házunk, kertünk rendben tartásáért, betegeskedő háztartási eszközeink megjavításáért, de gyakran még csak meg se köszönjük, ha mindezeket, szinte észrevétlenül, egy családtagunk végzi el;
• fizetünk a bébiszitternek a gyermekünk felügyeletéért, de ha a nagymama látja el ugyanezt a feladatot (feltehetően magasabb hozzáadott értéket teremtve, úgy mellesleg!), akkor nagyvonalúan elsiklunk az anyagi kompenzáció felett;
• a tanárok bérért (igaz, nem túl magas bérért…) oktatját, tanítják, nevelik, foglalkoztatják gyermekeinket, de senki nem ad anyagi ellenszolgáltatást, órabért vagy túlórapótlékot, annak a szülőnek, nagyszülőnek, aki órákon át csináltatja gyermekével a házifeladatát, magoltatja a kötelező verset, vagy varrja számára a farsangi jelmezt;
• az orvosok, ápolók, egészségügyi kisegítő személyzet abból él (anyagi értelemben), hogy beteg szeretteinket ellátják, ápolják, de nem jut eszébe senkinek anyagilag kompenzálni azt a feleséget vagy édesanyát, aki éjt nappallá téve ül férje vagy gyermeke betegágya mellett;
• a barátunk, országos cimboránk empatikus képességeit latba vetve, értő figyelemmel és ingyen hallgatja lelki kiborulásainkat, miközben súlyos pénzeket fizetünk ugyanezért a pszichiáterünknek, pszichológusunknak, coachunknak, esetleg az ezoterikus tanácsadónknak.

és így tovább és tovább… Ijesztően hosszan lehetne sorolni az „anyaságtól” kezdve, a „gondoskodáson” át, a „nevelésen”, a „szocializáción”, vagy épp a „közösségi normák és értékrendek átadásán” keresztül a „betegápolásig” vagy az „önkéntességig” azokat a tevékenységeket, amelyeket gyakorlatilag nem tekintünk munkának, számunkra egyszerűen láthatatlan (hobbinak vagy természet adta, ösztönös kötelességnek vesszük?!), így ódzkodunk megfizetni ezek elvégzésének valódi értékét. Ennek tükrében persze érthető, hogy nem kicsi társadalmi méretű meghökkenést, értetlenséget, sőt felháborodást, éles kirohanásokat, vérre menő vitákat idéz elő, ha a láthatatlan munka egy-egy – talán mondható, hogy precedens értékű – esetben mégis láthatóvá válik:

2015-ben Argentínában a házasságban élő nők “gazdasági függőségének” ellensúlyozásaként, bevezettek egy pénzügyi kompenzációs lehetőséget. Ez a gyakorlatban úgy jelent meg például, hogy amikor egy közgazdasági diplomával rendelkező, ám a szakmájában nem dolgozó, hanem a családja és gyermekei mellett háztartásbeliként tevékenykedő feleséget 27 évnyi házasság után elhagyott a férje, a 60 éves asszony – aki a végzettségének megfelelő munkát már képtelen volt találni, sőt a nyugdíjához sem voltak meg a szolgálati évei – bírósághoz fordult, amely összesen 8 millió peso, azaz 173 ezer dollár kártérítésre ítélte az egykori férjét. Más szavakkal: a bíróság az asszony otthoni anyagilag el-nem-ismert munkavégzéséért mintegy havi 150 ezer forintot ítélt meg. 

De a kínai polgárjogi törvények szerint is, annak a házastársnak, aki több feladatot vállal a gyermekek és idősek ellátásában, a háztartásban, a ház körüli munkák elvégzésében, válás esetén jogában áll kompenzációt kérnie. 2021-ben meg is született egy óriási feltűnést keltő unikális ítélet: a kínai bíróság a feleségét 5 év után elhagyó férjet 50 ezer jüan (2,5 millió forint) kárpótlás megfizetésére kötelezte a felesége által éveken át végzett ingyenes többlet (a férj számára „láthatatlan”) házimunkáért cserébe.  

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), adatai szerint a 15 és 64 év közötti korosztályban a kínai nők átlagosan 234 perc (3,9 óra) térítésmentes házimunkát végeznek naponta, míg a férfiak csupán 91 percet (1,5 óra).Az UN Women 2025-ös, az időfelhasználásról szóló tájékoztatása szerint, a nők háromszor több fizetetlen gondozási és háztartási munkát végeznek, mint a férfiak, átlagosan napi 4,2 órát, míg a férfiak 1,7 órát.

Talán itt az ideje, hogy a bíróságok mellett, mi is szembenézzünk a láthatatlan munkával kapcsolatos paradigmáinkkal (is!), nemcsak azért, mert az anyagilag el-nem-ismert munka értéke nemzetgazdasági méretekben is jelentős, egyes kalkulációk szerint akár a GDP 25%-t is elérheti, hanem mert időráfordítás tekintetében is hasonló, ha nem több időt töltünk el a "láthatatlan" feladataink elvégzésével, mint a termelő-szolgáltató munkahelyi elfoglaltságainkkal!

Kár, hogy olyan keveset tanulunk a zuzmóktól!

Létezik egy a miénken túli világ... Az a világ beszél, saját nyelve van.Én beszámolok arról, amit mond. A szent gomba kézen fog, és elvisz abba a világba..." (María Sabina)

Kár, hogy olyan keveset tanultunk a zuzmókról. 

Kár, hogy olyan keveset tanulunk a zuzmóktól, mert egész másképp értelmezik a szervezeti identitás fogalmát. 

A holobiont (különböző organikusszervezetek olyan együttese, amely egységként viselkedik) zuzmók arra tanítanak bennünket, hogy a szélsőségesen változatos környezetben való létezés, illetve a változó körülmények közötti, sikeres, hosszútávú működés érdekében bátran kérdőjelezzük meg egy adott struktúrán belül, hogy hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik szervezeti identitás.

Ép testben, ép dolgozó - a mozgás márpedig kifizetődő

...munkavégzésünk/karrierünk olyan maraton, amit egyetlen sprinttel akarunk teljesíteni, pedig - Ujj Zoltán, az Ultrafutók Magyarországi Szövetségének elnöke szerint - "nem a távolság, hanem az iram öl". Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét." (Tendzin Gyaco, a dalai láma)

Ha a testmozgás bio-étrendkiegészítő tabletta lenne, a munkavállalók csodaszerként istenítenék és vennék, mint a cukrot, de sajnos nem az: 

• A 2024-es Munkaerőpiaci Tükör tanulmány szerint naponta átlagosan 68 ezer munkavállaló volt táppénzen és több mint 206 milliárd forintot tett ki a táppénz-kiadások összege idehaza. A legnagyobb foglalkoztatási hátrány a pszichiátriai okból kezelt (26%) dolgozóknál figyelték meg, őket követik a mentális betegség miatt kórházba kerülők (15%). „A mentális betegségek gazdasági költségei jelentősek – az OECD szerint a magyar GDP 3,1 százalékát teszik ki. De valójában nem (lelki) betegségek kezelése a költséges, hanem az, ha a beteget nem kezelik.”
• A RAND Europe és a Vitality biztosítási csoport hét ország, mintegy 120 ezer lakosának adatai alapján végzett globális modellezése szerint, ha a 18-64 év közötti munkavállalók napi 15-20 perc intenzív sétát vagy 1 kilométer futást beillesztenének a napirendjükbe, ez a világ gazdasági teljesítményét mintegy 100 milliárd dollárral növelné meg évente. Ez a kevéske plusz mozgás ugyanis, jelentősen csökkentené a betegségek miatti kieső munkaórák számát és több mint 3 évvel növelné a várható élettartamot, a vitalitást, és - nem utolsó sorban - a munkaképes testi és lelki állapotot;

• A több mint 82 ezer érintett adatainak elemzése alapján a Scottish Longitudinal Study (SLS) 2024-ben kiemelte, hogy a rendszeresen kerékpárral munkába járók jóval ellenállóbbak a megbetegedésekkel szemben: 20%-kal kisebb eséllyel kellett gyógyszert szedniük mentális problémák kezelésére; 24%-kal kevesebben kerültek kórházba szív- és érrendszeri betegségek miatt, 51%-kal kisebb eséllyel haltak meg rák következtében; 47%-kal volt alacsonyabb a bármilyen okból bekövetkezett halálozás kockázata, beleértve a közúti baleseteket is;

• A HR News a brit munkaerőpiacra vonatkozó elemzése szerint az elégedetlen – boldogtalan – alkalmazottak 2023-ban több mint három munkahónapot (77 munkanap) veszítettek el távollét és prezentizmus miatt: amikor a munkavállaló megjelenik ugyan a munkahelyén, de mentális vagy fizikai egészségi problémák miatt nem tud megfelelő teljesítményét nyújtani;

• Az OECD 2023-as munkaerőpiaci tanulmánya egyértelműen rámutat arra, hogy nemcsak a betegségek miatti hiányzás rontja az adott vállalat produktivitását, hanem az is, ha a dolgozók betegen veszik fel a munkát. Az OECD 2015-ös adatai szerint a tagországokban dolgozók átlagosan 30%-a rendszeresen dolgozik betegen, és ez másfélszer olyan költséges hosszútávon a foglalkoztatók számára mintha az érintett munkavállalók betegszabadságra mennének, mert a jelenlegi, munkaidő-alapú, jelenlétfókuszú munkakultúránkban a munkavállalók egyrészt több hibát vétenek a betegség alatt végzett munkájukban, másrészt nagyobb az esélye annak, hogy a lábon kihordott betegségeik miatt súlyosabb egészségügyi problémákat is összeszednek, amely később ahhoz vezet, hogy teljesen kiesnek a munkavégzésből;

• A KSH adatai szerint a 2021-es évben a magyarországi munkavállalók összesen 8,8 millió nap betegszabadságot vettek ki. Ez naponta átlagosan több mint 10 ezer forintjába került a munkáltatóknak, beleszámítva a betegszabi miatt kiesett munka értékét is;

• Egy 2018-as kutatás szerint az Egyesült Államokban a felnőttek 40%-a, Nagy-Britanniában 36%-a, Kínában 14%-a mozog túl keveset ahhoz, hogy egészséges maradhasson. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) ajánlása szerint, minden felnőttnek hetente legalább 150 perc mérsékelt, vagy 75 perc nagy intenzitású testmozgást lenne szükséges végeznie az egészsége megóvásának érdekében;

Ha a testmozgás bio-étrendkiegészítő tabletta lenne, nemcsak a munkavállalók, de a munkáltatók is csodaszerként istenítenék és juttatásként adnák, mint a cukrot... 

Vissza a kőkorszaki munkarendek felé

Míg a mai jóléti társadalmakban a munkavállalók heti 40-45 órát dolgoznak (mondjuk, a fejlődő országokban akár heti 60-80 órát is), addig a manapság is vadászó-gyűjtögetőéletformát folytató emberi közösségek, például a Kalahári sivatagban, vagy az Amazonas esőerdőiben – és vélelmezhetően a történelem előtti időkben, a homo sapiens hordák is – három napból csak egyen vadásznak és a gyűjtögetés sem tett ki többet napi 3-6 óránál. Mindezek tudatában már sokkal érthetőbb, hogy az ipari forradalmat követő brutális mértékű iparosodás során kialakult 70-80 órás munkahét helyett, a nyolcórás munkanapért (8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra alvás) küzdő 19. és 20. századi munkásmozgalomi törekvések sem valamiféle légből kapott utópisztikus ábrándokat kergettek. Sokkal inkább egy, a kollektív emlékezetből fakadó, tapasztalati, még az ipari forradalmat megelőző, mezőgazdasági munkavégzési ritmushoz való visszatérést szorgalmazták. Mivel a földeken végzendő munka a középkorban is – napjainkhoz hasonlóan – szezonális jellegű volt, egy átlagos jobbágynak legalább 8, de akár 25 hét „szabadidő” is juthatott az év során. Igaz, hogy a munkanap hajnaltól sötétedésig tartott és nyáron 16, télen pedig 8 órán át tartott, de a feladatvégzés nagy szünetekkel, kényelmes tempóban, gyakorlatilag teljesítménykényszer és persze blokkolóóra nélkül zajlott.

Egy 16. századi angol püspök, bizonyos James Pilkington a következőképpen írt kora átlagos munkanapjáról: „A dolgozó ember megpihen reggel, a nap egy jelentős része már eltelt, mire belekezd munkájába, aztán ideje magához vennie reggelijét (…) Délben meg kell lennie az alvási idejének, majd délután az uzsonnájának, amelyekkel eltelik a nap egy jó része, és amikor eljön az ideje este, az óra első ütésével leteszi szerszámait, és otthagyja munkáját, bármilyen szakaszban is legyen az.”

Mindemellett az egyház is jól tudta annak idején, hogy a pihenés lehetősége (na, meg a kötelező ájtatoskodás szükségessége...) boldoggá, nyugodtabbá és nem utolsó sorban munkavégzésre alkalmasabbá teszi az embereket, ezért rengeteg kötelező munkaszüneti napot iktatott a naptárba. Így aztán egy angol paraszt a 13. században „mindössze” 1600-1650 órát dolgozott évente, amely időtartam nagyjából azonos, de inkább kevesebb, a mai jóléti társadalmak dolgozóinak átlagos munkaidejénél: a Bureau of Labor Statistics (az amerikai munkastatisztikai hivatal) és az OECD nemzetközi statisztikái szerint, 2017-ben az átlag amerikai munkavállaló 1780 órát dolgozott évente, míg az átlag magyar 1740-et...

Míg 100-150 évvel ezelőtt a nyolcórás napi munkaidőre történő csökkentés és a vasárnapi munkaszünet volt a hívó szó (az 1800-as évek közepén egy brit gyári munkás a hét hat napján napi több mint 12 órát töltött a munkahelyén - azaz heti 72 órát dolgozott -, de a kereskedelemben dolgozók, nem ritkán, napi 18 órát is munkával töltöttek naponta), manapság a négynapos (vagy még annál is rövidebb) munkahét az. A munkaidő rövidülésének évszázados trendje, tehát, folytatódik. A munkahelyi stressz, a túlhajszoltság, a kiégés kikényszeríti, a robotizáció pedig lehetővé teszi, hogy vissza térjünk a kőkorszakba, legalábbis ami a munka-magánélet egyensúlyt illeti.

"Egy nap az MI által eljöhet az az idő, amikor az embereknek már nem kell olyan keményen dolgozniuk. Ha végül olyan társadalom jön létre, ahol csak heti három napot kell dolgozni, az valószínűleg rendben lesz." (Bill Gates)

A Eurostat 2024-es adatai szerint, az európai munkavállalók egyre kevesebb munkaórát teljesítenek: az utóbbi tíz évben az Európai Unióban egy teljes órával (Magyarországon 54 perccel) lett kevesebb a heti átlagos munkaidő.

Ha kevesebbet kell dolgoznunk (illetve a munkahelyünkön töltenünk az időt), akkor bizony több idő jut minden egyébre, például egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb életvitelre.

A fizikai munka (is) agymunka

Pünkösdi királyság!

Pünksöd hétfő kishazánkban 1993 óta munkaszüneti nap: KIRÁLYSÁG!

A Pünkösd eredendően a zsidó nép ünnepe volt (egyfajta aratási előtti hálaadás), majd a mózesi törvényhozás emléknapja lett, de a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után (a Húsvétot követő ötvenedik nap) a Szentlélek hatalmas zúgás és heves szélvész kíséretében, lángnyelvek alakjában leszállt az aznap összegyűlő apostolokra, megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével árasztva és töltve be őket. Ezt követően alakultak meg az első keresztény gyülekezetek, így tehát Pünkösd a keresztény egyház szülinapja, a Húsvét és a Karácsony után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. 

Mindezeken felül azonban a magyar kultúrában számos, kevésbé szakrális szokás is kötődik a Pünkösdhöz, amelynek több eleme a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Az egyik legismertebb, de a gyakorlatból egyre inkább kikopó hagyomány a pünkösdi-király választás. Az egykori szokás szerint, ügyességi versenyeken (lovaglás, bikahajsza, bothúzás, rönkdobás, kakaslövés, kaszálás, tuskócipelés) választották ki a pünkösdi királyt (a legügyesebb, legrátermettebb legényt), aki aztán minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott. Ez a "munkakör" határozott ideig, egy hétig, de akár egy évig is tarthatott, mindenesetre rövidnek tűnt - legalábbis a pünkösdi király számára (tartja is még magát a mondás, hogy ”rövid, mint a pünkösdi királyság”), annál hosszabbnak a közösségnek, amely a fogyasztás költségeit állta. 

De sok egyéb hiedelem is kötődik a Pünkösdhöz:

• míg a májusi eső aranyat ér, addig a pünkösdi eső ritkán hoz jót;
• aki Pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz;
• a hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget;
• nyírfaággal kell veregetni ekkor a teheneket, hogy jól tejeljenek;
• van ahol kenyérhéjat égetnek ilyenkor, hamuját pedig a gabonaföldre szórják, hogy jó termés, gazdag aratás legyen;
• ha szép az idő, akkor jó lesz a bortermés.

A lényeg azonban leginkább mégiscsak az, hogy Pünkösdre befejezi a tél utáni ébredezését és tavaszi nyújtózkodását a világ, már teljesen feléled a természet, zsong az élet. Tudták a régiek, hogy ilyenkor – a nagy nyári, aratási/betakarítási munkák előtt – érdemes megállni egy pillanatra, élvezni a természet varázsát, ünnepelni és köszönteni az új életet (no meg imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért). Erre szolgál a Pünkösd. És bár a Pünkösdhöz fűződő népszokásokat már egyre kevésbé tartjuk, de a pünkösdi munkaszüneti nappal nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy még ha csak egy hosszú hétvége erejéig is, de megálljunk, egy röpke időre félretéve a munkát, pihenjünk, kimenjünk a szabadba, élvezzük a jó időt, és csodáljuk a természet nagyságát.

A szomszéd bére mindig zöldebb…izé, nagyobb!

...azért a víz az úr!

Ahogy Pilinszky János is mondotta volt: 

"az ember millimétert se mozdulhat ki a világ törvényeinek hullámveréséből" 

de a nagy gazdasági történések peremén működő szervezeteket csak a változások egyre gyengülő hullámai érintik, hiszen a "peremvidékiek" olyan keretrendszerben működnek, amelyek már eleve távol vannak (vagy messze le vannak maradva) a perturbációs ponttól, így reakcióikban csak erőtlen követői lehetnek a messze keletkezett változások gyengülő hullámainak. 

De ez még véletlenül sem jelenti azt, hogy ne lennének képesek, sőt ne kellene a saját szükségszerű változáshullámaik generálóiként fellépniük.

Komoly teret nyer(t) az idénymunka - de most már meg is fizettetik az árát

A Magyarországon kissé pejoratív csengésű alkalmi munka, vagy szezonális-, esetleg idénymunka az egyszerűsített foglalkoztatás „misztériumának” köszönhetően - amely foglakoztatási forma alkalmazása esetén olcsóbban, költséghatékonyabban lehet magasabb nettó bért kifizetni a munkavállalók számára, azaz versenyképesebbé tenni a vállalkozást a munkaerő-piacon – még ha időszakosan is - kifejezetten vonzza 

• az elsődleges munkaerő-piac legkevésbé értékes munkaköreit betöltő munkavállalókat: a betanított munkásokat, a közmunkásokat, a szövetkezeti dolgozókat, 
• valamint a másodlagos munkaerőpiac szereplőit, például az inaktívakat, a korai iskolaelhagyókat, a kallódókat vagy épp a nyugdíjazásuk után még dolgozni akarókat, és – nem utolsó sorban - a „feketén” foglalkoztatottakat 
• (de ha jobban belegondolunk, a freelancer vagy szabadúszó lét, a megbízásos jogviszony, a digitális nomádság, az önfoglalkoztatás, mely sok esetben kifejezetten magasabban képzett munkavállalókat és értékes (jól megfizetett) feladatvégzést takar, sem sokban különbözik az alkalmi munkavégzéstől..).

2025. február 1-jétől az idényjellegű mezőgazdasági, turisztikai, valamint az alkalmi munkavállalás napi közterhének jelentős emelése (+69 százalék és +63 százalék) mellett, júliustól az EFO lehetőségeinek újabb szűkítése lépett életbe: a legfeljebb 5 egymást követő naptári nap, az egy hónapban maximum 15 nap, és egy évben összesen 90 nap ugyanannál a munkáltatónál szabályok kiegészültek azzal, hogy egyszerűsített foglalkoztatott legfeljebb évi 120 napot dolgozhat így összesen – függetlenül attól, hogy hány különböző munkáltatónál végzi a tevékenységét.

Soha ne hagyd, hogy a valóság felülírja a siker látszatát!

Minek nevezzelek?

A II. ipari forradalom – a gőzgépek és szövőgépek, a tömeggyártás, az elektromosság, a szolgáltatás-, infrastruktúra-, közlekedés- és tudomány-fejlődés, valamint az urbanizáció – pápája 1891-ben kiadott enciklikájában fejtette ki elsőként a munkára, illetve a (gyári)munkás és a munkaadó viszonyára vonatkozólag a keresztény tanítást, egyszerre bírálva a korlátlan piaci versenyt és az államközpontú szocializmust (marxizmus), illetve olyan ügyeket emelve be az egyházi kánonba, mint a munkások bérezése vagy a szakszervezetek szerepe.

Nevének megválasztásával az új pápa, XIV. Leó egyértelműen jelezte azonosulását, elkötelezettségét névelődje „munkásközpontú” munkásságával.

A HR jelenleg legfontosabb szakkifejezése: ALGORITMIZÁCIÓ

Vélhetően az összes, jelenleg HR folyamatokkal, rendszerekkel, megoldásokkal foglalkozó szakember tanulmányai során találkozott már az ALGORITMUS fogalmával (egy probléma megoldása vagy feladat elvégzése érdekében, egyértelműen meghatározható, sorrendben végrehajtandó tevékenységek/műveletek és döntési pontok véges sorozatával), de nagy valószínűség szerint azt valami matematikai vagy számítástechnikai hókuszpókusznak tartván el is siklott felette. Pedig a mai, (poszt)modern HR (vagy helyesebben people management, esetleg humán erőforrás gazdálkodás) talán legfontosabb szakkifejezéséről van szó. Mivel az algoritmusok, illetve az algoritmus alapú nem-szerves intelligenciák - tetszik, nem tetszik - egyre inkább kiszorítják az emberi tényezőt a munkafolyamatokból, ezért alapvető fontosságú a HR-esek számára (pláne manapság, amikor általános a megfelelő munkaerő hiánya), hogy

1. felmérjék, melyek azok a ma még emberek által végzett tevékenységek, amelyek gazdaságosan és eredményesen algoritmizálhatóak és ennek megfelelően gépesíthetőek, automatizálhatóak, robotizálhatóak, mert ami algoritmizálható, az belátható időn belül algoritmizásálásra is kerül;
2. meghatározzák azokat a humán kompetenciákat, amelyek a közeljövőben egyáltalán nem algoritmizálhatóak, vagy hatékonyan nem algoritmizálhatóak és ezen kompetenciákra fókuszálva tervezzék újra a munkafeladatokat, munkaköröket (vigyázat! egyrészt az algoritmizálható munkakörök igen széles skálán mozognak, másrészt, amiről azt gondolnánk első blikkre, hogy nem algoritmizálható, arról pikk-pakk kiderülhet, hogy mégis az...).

A HR felelőssége tehát nem kicsi, a szakmai elvárás vele szemben pedig óriási! Mert amellett, hogy naponta és azonnal kell tudni megoldania a munkavállaló-nélküliségből adódó lokális működési problémákat; középtávon, stratégiai szinten kell képesnek lennie kezelni globális méretekben, az ijesztően hangzó, de tényszerűen "feleslegessé" váló humán erőforrás valamilyen - vélelmezhetően - atipikus formában történő foglalkoztatását (gig economy, szövetkezeti foglalkoztatás, önfoglalkoztatás, stb.), illetve munkavégzését (holakrácia, csökkentett munkaidő, rövidített munkarend; home office, munkáció; sabatical, szieszta, stb.) - amely történelmi léptékű és forradalmi jelentőségű folyamat alapjaiban változtatja meg az egész munkaerő-piac teljes rendszerét.

Formálódó hómofisz

A koronavírus okozta globális gazdasági krízishelyzet egyértelműen rámutatott arra, hogy ha másért nem is, hát a foglakoztatási diverzitás nyújtotta munkáltatói és munkavállalói biztonság biztosítása érdekében a home office intézménye elengedhetetlenül szükséges foglalkoztatási forma egy adott vállalat, cég, intézmény munkáltatási palettáján. A COVID-19, tudniillik, Nagy Sándorként vágta át a távmunka körül kialakult gordiuszi csomót és a home office egycsapásra, szó szerint az egyik napról a másikra, általánosan elfogadott és működtetett gyakorlattá vált. Ez viszont kikényszerítette azt is, hogy a még a XIX. századi alapokon nyugvó – a „gyári munkás” foglalkoztatását mintaként alapul vevő – foglalkoztatási szabályrendszer (Mt.) kilépjen a saját avítt korlátai közül és a változási szükségszerűségekkel, illetve a mai kor foglalkoztatási elvárásaival lépést tartani képes szabályozási rendszerré váljon.

Ausztriában 2025-től nemhogy nem engedik a cégeknek, hogy önkényesen rendelkezzenek a munkavégzés körülményeiről, hanem – válaszul a társadalmi igényekre és a változó gazdasági körülményekre – egyenesen megadják a jogot, minden olyan dolgozóknak akik rendszeresen kommunikációs technológiával, vagyis számítógéppel, internettel dolgoznak, hogy nemcsak az otthonukból, hanem bármely, általuk választott helyről: pl. kávéházból, könyvtárból, coworking irodából, illetve nyáron egy parkból, a nyaralóból, szállodából vagy akár a vízpartról is dolgozhassanak – ehhez pedig jár a balesetbiztosítás és több kedvezmény is.A spanyol kormány már 2020. szeptemberében elfogadta a munkáltatói és a dolgozói érdekképviseletek által előzetesen jóváhagyott törvényerejű rendeletet a távmunka szabályozására vonatkozóan, amely értelmében 1) a munkavállalónak és a munkáltatónak önkéntes alapon, írásban kell megállapodnia a távmunkáról, amennyiben az három hónapon át meghaladja a heti munkaidő 30%-át, és a heti két munkanapot; 2) a távmunka nem jelenthet hátrányt a munkavállaló számára sem a fizetésében, sem a pozíciója megtartásában, sem a munkaidejében, sem a képzésében, sem a szakmai előmenetelében; 3) a távmunka feltételeinek biztosítása és a felmerülő költségek megfizetése a munkáltatót terhelik, amelyekről a feleknek kollektív tárgyalások során kell megállapodniuk és ezeket kollektív szerződésben lefektetniük.

Ennek első lépése pediglen a Munka Törvénykönyvének tervezett módosítása, amely gyakorlatilag a home office atipikusból tipikussá válásának feltételeit teremtené meg, vagyis igyekszik megadni a lehetőségét, hogy az otthoni munkavégzés, a veszélyhelyzet megszűnését követően is, elfogadott és alkalmazható munkavégzési forma maradhasson, az alábbiak szerint:

• MEGEGYEZÉSEN ALAPULÓ - a munkaadó és a munkavállaló megállapodása határozza meg, hogy milyen feltételek, valamint kötelezettségek mentén lehetne otthonról végezni a munkát, vagyis a munkaadó nem kötelezheti otthoni munkavégzésre a munkavállalót, a munkavállaló viszont kérheti a home office alkalmazását, amiben aztán (például a munkaidő kezdetében, végében, törzsidőben, keretidőben stb.)  a munkáltatónak és a munkavállalónak meg kell állapodniuk.

• KÖLTSÉGTÁMOGATOTT – a munkáltató adómentes rezsiátalányt adhat az otthoni munkavállaláshoz. Ennek mértéke - a tervek szerint - a mindenkori havi minimálbér 10%-a. A térítés összegéből a munkavállaló a gáz, a villany, a víz és az internetszolgáltatás költségeit finanszírozhatja.

• ESZKÖZELLÁTOTT – a munkáltatónak kell a munkavállaló rendelkezésére bocsátania azokat az eszközöket is (telefon, laptop, stb.), amelyek a feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükségesek. Az eszközök használatáról és a biztonságos munkavégzés otthoni körülményeiről szintén a munkáltatónak kell gondoskodna. Ennek fejében viszont a munkaadó ellenőrizheti is a munkavégzést – távmunkáról lévén szó – leginkább a digitális elérhetőségeken keresztül.

A 2020. november 12-től hatályos 487/2020 (XI. 11.) számú kormányrendelet már idehaza is biztosítja a munkáltatók és a munkavállalók számára a távmunkavégzés lehetőségét olyan feltételek figyelembevételével, amelyet a felek kölcsönösen kialkudnak és amelyben megállapodnak. A távmunkavégzési megállapodás legfőbb elemei 1) a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás tényének rögzítése mellett (a távmunka fogalmának jóval szélesebb értelmezésére adva lehetőséget, mint ahogy az az MT-ben rögzítve vagyon); 2) a felek által biztosított munkaeszközök köre; 3) az adómentes költségtérítés mértéke (tételes költségelszámolás keretében, vagy igazolás nélkül a minimálbér 10%-ig a távmunkavégzés igazolt napjaira); valamint 4) a munkarend meghatározása. A vonatkozó kormányrenddelet értelmében a fenti megállapodásokat egyelőre csak a veszélyhelyzet idejére, tehát 2021. február 8-ig terjedő tartamra lehet megkötni.

Törvényi szabályozás ide, kissé lassúcska jogszabályalkotás oda, igazából az élet (pontosabban a COVID-19) kényszerítette ki ezt a foglalkoztatási változást. A KSH adatai szerint ugyanis 2020-ban az elmúlt tíz év 2,9 %-os átlagának háromszorosára, 8,6 %-ra nőtt a távmunkában vagy home office keretében dolgozók aránya Magyarországon. A csúcsot 2020 májusa jelentette, amikor közel 760 ezer embert, a foglalkoztatottak 17 %-át érintette ez a fajta munkavégzési forma. 2021 februárjában, a második hullám idején, de már a harmadik hullám fenyegetettségében 482 ezer munkavállaló, a foglalkoztatottak 11 %-a volt érintettje a hómofisznak.

A Kiwi.com 2023-as reprezentatív kutatása szerint a magyarok mintegy 8%-a dolgozik távmunkában, tízből hárman (30%) pedig hibrid rendszerben, részben otthonról.

De hogy a homofisz térnyerése egyáltalán nem sima ügy, azt jó mutatja, hogy például az Amazon vezérigazgatója 2023 februárjában bejelentette, hogy az alkalmazottaiknakmájus 1-től legalább hetente három napot az irodájukban kell dolgozniuk - a teljes homeoffice helyett. Erre a tech-cégnél dolgozók belső petíciót fogalmaztak meg, amelyben visszautasítják az intézkedést, a távmunka előnyeit hangsúlyozó számos adatot, tanulmányt, kimutatást is mellékelve. A beadványt már az első napon 5 ezren írták alá!

Seattle belvárosának jelentős része, több mint 50 irodaépület, valamint számos beépítetlen telek az Amazon tulajdonában vagy bérleményében van. Nem csoda, hogy Andy Jassy, az Amazon új CEO-ja 2024. januárjától kötelezően elrendelte a heti ötnapos bejárást a cég hetvenötezer seattle-i dolgozója számára, hiszen az Amazon mérlegében 4,5-5 milliárd dollár értékű kihasználatlan irodaépület volt... 2025. július 1-jétől megszünteti a Mol az otthoni munkavégzés szabályzatát. A változás értelmében a rendszeres irodai jelenlét lesz az alapértelmezett munkavégzési forma a Mol-csoportnál, mert – a hivatalos álláspontjuk szerint – „hiszünk a személyes jelenlét erejében és abban, hogy akkor hozzuk a legjobb megoldásokat, akkor tud a tehetség legjobban kiteljesedni, amikor együtt vagyunk és közösen gondolkodunk”. De a döntés hátterében az is állhat, hogy a vállalat növelni szeretné a 2022. decemberében átadott, 28 emeletes székház kihasználtságát. De például a nagy autógyártók is erősen ágálnak a távmunka ellen, hiszen a home office miatt jóval kevesebbet autóznak az emberek, így azok lassabban kopnak el, és jóval alacsonyabb az inger az új autó vásárlásra...

Magyarországon tehát, igaz igen alacsony bázisról indulva, de valósággal kilőttek a legalább néha vagy gyakorta otthonról dolgozók számadatai. Igen ám, de ez a viszonylag látványos emelkedés is csak arra elég, hogy hazánk, a maga 4,6 %-os hómofiszban foglalkoztatott munkavállalói arányával, Európa sereghajtói közé tartozzon, az EU legfejletlenebb foglalkoztatáskultúrájú országaival, Bulgáriával (2,8%) és Romániával (2,4%) azonos ligában. Vagyis hangzatos szólamok ide vagy oda, nem tudunk (vagy akarunk?) kiemelkedni a paradigmáink determinálta foglalkoztatási gödörből... 

2024-re a rendszeresen és alkalmanként otthonról dolgozók aránya 8% körüli értékre állt be Magyarországon - a KSH adatai szerint. 

A Profession.hu 2023-as reprezentatív felméréséből is az derül ki, hogy tízből hat hazai (főként, természetesen, fizikai) munkavállalónak egyáltalán nincs semmilyen lehetősége otthoni munkavégzésre, és viszonylag ritka (4 %), hogy teljes egészében otthonról látható el az adott munkakör. A távmunkavégzést valamilyen formában biztosító munkahelyeken dolgozóknak mindössze 9 %-a dönthet szabadon, hogy él-e a lehetőséggel és ugyanekkora azoknak az aránya is, akik választhatják ugyan ezt a munkavégzési formát, de valamilyen belső szabályozás korlátjainak betartása mellett csak.

A világ legnehezebb munkaköre

(a dolgozó) Anyák napjára:

Éljenmájuselseje!

Idehaza az idősebb generációk számára Május 1. még mindig a munka ünnepét, a vörös zászlós felvonulások és szakszervezeti sör-virsli brigádmajálisok napját igézi. A fiatalabb proletárok azonban májusegyre sokkal inkább potyaszabadnapként, a késő tavasz, kora nyár első igazi szabadtéri piknik-programjaként gondolnak.

Az Európai Unió országai közül négyben nem is tekintik a munka ünnepének május elsejét. Dániában és Hollandiában például nincs is munkaszüneti nap ilyenkor, Nagy-Britanniában és Írországban, pedig a „májusünnepen”, nem a munkát, hanem a tavaszt éltetik. De az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában sem ilyenkor, hanem szeptember első hétfőjén ünneplik a munkát.

Talán azért, mert május elsején (illetve elején) az ember ősidők óta a természet megújulását ünnepelte, és ezekből az ősi rítusokból alakultak ki később egyes kereszténység előtti pogány termékenységi ünnepek vagy akár a májusfa állításának szokása is. De a katolikus hagyományok között is kitüntetett szerep jut május 1-nek. Az idők szavának engedve, XII. Piusz pápa 1955-ben május elsejét „József, a munkás” ünnepévé emelte Jézus nevelőapjának, Szent Józsefnek, a munkások (ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok) védőszentjének tiszteletére.

A hazai köztudat azonban május elseje megünneplését a kommunista munkásmozgalom vívmányának tartja, noha gyökerei sokkal korábbra, a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, és május1 már 1891-ben igazi munkás szimbólummá  vált, amikor is a II. Internacionálé, második, brüsszeli kongresszusán, a „Haymarket-i incidensre” emlékezvén, május elsejét valamennyi ország munkásainak közös ünnepévé nyilvánította. A XX. században aztán a munkások ünnepéből nemzeti, sőt nemzetközi munkaszünetté (Magyarországon pedig 1945-től munkaszüneti nappá) avanzsált.

De ahogy a történelem kereke megállíthatatlanul forog, az elmúlás elérte a harcos májusi munkaünnepet is, és bár a munkaszünet - és a sör-virsli - maradt, májusegy idehaza is egyre inkább visszatér az ősi tradíciókhoz és természet-közeli tavaszünneppé, „pogány” családi majálissá szelídül.

A vezetett teszi vezetővé a vezetőt

Ora et labora! - Imádkozz és dolgozz!

A bencések a római katolikus egyház, illetve a nyugati kereszténység legrégebbi szerzetesrendje. Bár a szó szoros értelemben nincs igazán bencés rend, hanem a 'bencések' alatt azokat a kongregációkat értjük, amelyek a benedeki regula szerint élnek, híven jelmondatukhoz: „Ora et labora” (imádkozz és dolgozz)!

Tehát munkával és ájtatoskodással kell foglalkozniuk, monostoraikat is igyekeztek ott és úgy felépíteni, hogy a vallásgyakorlás mellett a munkavégzéshez is rendelkezésre álljon minden szükséges dolog:  szántóföld, raktár/magtár, malom, baromfiudvar, istálló, fűvészkert, iparos műhelyek, stb. hogy a szerzeteseknek ne kelljen messzire ingázniuk, a kötelezettségük elláthatósága érdekében...

Monostoraik igazi mezőgazdasági mintagazdaságok voltak, de nemcsak földműveléssel foglalkoztak, iparosok, molnárok, pékek, kovácsok, takácsok, szabók, vargák, könyvkötők, harangöntők, orgonakészítők, festők, szobrászok, építészek is voltak egyben. Ahol a bencések kétkezi jobbágy segítséget is kaptak, ott inkább "csak" irányították, szervezték, vezették a munkavégzést. És bár kezdetben a rend tagjai kizárólag fizikai munkával foglalkoztak (mármint az imádság mellett), de hamarosan elterjedt körükben a szellemi munkavégzés is: igen magas fokon művelték a tudományokat, és persze oktattak is: talán a leghíresebb hazai bencés, Szent Gellért például, István király fiának és örökösének, Imre hercegnek volt a nevelője, ugyebár.

Hosszú hosszúhétvége: Nagypéntektől Húsvétig

Magyarországon Nagypéntek 2017-től, Húsvét másnapja (a hétfő) pedig 1957 óta munkaszüneti nap, amely - mindnyájan tapasztaljuk - mozgó ünnep, így minden évben más-más naptári napra esik, de ettől függetlenül, illetve ennek köszönhetően a munkásosztály négynapos hosszú hosszúhétvégével pihenheti ki a depis Q1 fáradalmait, és várhatja a "tavaszi" "hajtást".

A Húsvét - a Karácsony mellett - a keresztény világ legjelentősebb ünnepköre. Húsvétkor a keresztények alapvetően Jézus Krisztus feltámadását ünneplik, amelyet a Hamvazószerdától Nagyszombatig tartó negyvennapos nagyböjt készít elő, és ennek utolsó, Virágvasárnappal (Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásának emlékezetével) kezdődő hete, a Nagyhét. A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz Nagycsütörtökön, Nagypénteken és Nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, és kereszthaláláról: Nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, Nagypéntek a keresztre feszítésről, Nagyszombat a kínszenvedésről, majd pedig Húsvét vasárnap a feltámadásról szól. A Húsvét elnevezés padig arra utal, hogy a Húshagyókeddel kezdődő nagyböjti időszak után ekkortól szabad ismét húst (sonkát...) fogyasztani.

Jézus nagypénteken halt kereszthalált, ezért ez a nap a keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja, a hús fogyasztása tilos. A böjt alól azonban felmentést kapnak a gyerekek, a betegek, a terhesek, valamint a fizikai munkát végzők – akik nem tudnák étel nélkül ellátni a feladatukat.

A Niceai zsinaton (325) tettek kísérletet először arra, hogy meghatározzák az ünnep kiszámításának helyes időpontját. Ekkor olyan döntés született, hogy Húsvét legyen minden évben a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Akkoriban még jóval szorosabb kapcsolatban létezett az emberiség a természettel, olyannyira, hogy a kereszténység előtt számos más népnél is a tavaszi napéjegyenlőség idején tartották az úgynevezett termékenységi ünnepeket, amelyek legfontosabb elemei szintén a feltámadás és az újjászületés voltak. A legtöbb húsvéti jelkép is ezekhez az ősi misztikumokhoz kötődik és a történelmi időkig (minimum az időszámításunk kezdetéig) nyúlik vissza: