Sokat kell tanulni ahhoz, hogy...

„A nemtudás állapota nem azonos a tudatlanság érzésével. A nemtudás állapota annál erősebb, minél többet tudunk, a tudatlanság érzése viszont orvosolható tanulással.  

Sokat kell tanulni ahhoz, hogy elérjük a nemtudás állapotát.” 

(Mérő László)

Melós Mikulásnak lenni

Igaz, hogy csak évi egy napot dolgozik úgy istenigazából (az ajándékkérő levelek olvasgatását, vagy a meglepetések előkészítését, illetve az ajándékkészítő manók felügyeletét most hagyjuk), de azt az egyet éjszakai műszakban teszi, amely az időzónákat és a Föld forgását is figyelembe véve, mintegy 31 órás, megszakítás nélküli munkarendet jelent.

De ez alatt az egyetlen 31 órás éjszaka alatt, mintegy 107 millió háztartást látogat meg (ebbe persze nincsenek beleszámítva a muzulmán, a zsidó, a hindu, stb. vallású gyerekek lakhelyei, plusz nincs figyelembe véve, hogy a protestáns angolszászoknál Karácsonykor; de a katolikus nyugaton és Közép-Európában - így a magyar nyelvterületen is - december 6-án, Szent Miklós napján érkezik, azaz két napra oszlik szét a melója). Ez másodpercenként 1240 lakást jelent. Tehát Télapónak lakásonként 0,008 ezredmásodperce van szüksége ahhoz, hogy megálljon, a szánjából kiszálljon, a kéményen leugorjon, lerakja az ajándékokat, felfalja a kikészített sütiket, felnyalábolja a rénszarvasoknak szánt répát, majd a kéményen keresztül visszamásszon és beszálljon a szánjába (esetleg szusszanjon kicsikét, a szánhúzóit megetesse, vagy ha a szükség úgy hozza, elvégezze a dolgát). Mindezek után ahhoz, hogy meglátogassa az összes "jó" gyereket világszerte, 117 millió km-t kell megtennie, közel 1000 km/másodperces átlagsebességgel (ami a hangsebesség 3000-szerese), miközben 297 500 N centrifugális erő hat rá, azaz, 8 207 ekg-os erő préseli a szán háttámlájához.

De a szánhúzó rénszarvasoknak, sem könnyű. Szó szerint, hiszen a szán - amennyiben minden érintett gyerek csak egy közepes méretű, 1 kg súlyú csomagocskát kap - 375 000 tonnányi cuccal van megpakolva (nem számítva bele Télapót magát, aki szemmel láthatóan igencsak túlsúlyos és a szánnak a súlyát sem, ami szintén nem egy picinyke hópihényi.

Szóval, igen nehéz és húzós meló Mikulásnak lenni, na!

Bányaátka

Extrém szélsőséges, szubarktikus az éghajlat, az év 250-270 napjában 2-4 méter vastag a hótakaró (amely azonban gyakran sárga, rózsaszín vagy fekete a fehér helyett...), nem ritkán mínusz 50 fok a hideg, április elején is még gyakori a –20 °C alatti hőmérséklet, telente pedig minden harmadik napon hóvihar tombol - maga a jeges pokol.

Viszont innen származik a világ nikkeltermelésének több mint 20, a palládiumtermelés 50, a kobalttermelés több mint 10, és a réztermelés 3 – az orosz GDP több mint 2 százaléka.

Évente 500 tonna nikkeloxiddal és rézoxiddal, valamint 2 millió tonna kén-dioxiddal növekőszik a légszennyezettség, 30 km-es körzetben gyakorlatilag hiányzik a zöld növényzet, a születéstől várható emberi élettartam pedig az orosz átlagnál 20 évvel alacsonyabb, mindössze 46-48 év. Mindennaposnak számít a tüdőrák, a gyomorbaj, az asztma, a fémlerakódások miatti bőrbetegség. Szokatlanul magas a pszichés és az alkoholizmusból adódó megbetegedési arány, valamint az öngyilkosságok száma. Szó szerinti a szinte teljes földrajzi, közlekedési, és közigazgatási elszigeteltség, illetve elzártás, amely miatt is rendkívül magasak az árak, amelyből származó bevételek mind az ottani vállalat tulajdonában lévő üzletekbe és létesítményekbe folynak be. 

Ez Norilszk, az északi sarkkörtől mintegy 300 km-re északra található, a Föld legélhetetlenebb településeként számon tartott – a kommunizmus idején még munkatáborként funkcionáló – a világ legveszedelmesebb munkahelyei közé tartozó bányaváros, ahol négyszeres munkabérrel, akár az évi 100 napot is megközelítő fizetett szabadnappal, és 15-20 év munkaviszony után kiutalt (panel)lakással igyekeznek a sarkköri bányászati munkavégzésre ösztönözni – több-kevesebb sikerrel – az embereket.

Stresszdecember

Ráfordultunk a decemberre! És ez az év végi időszak egy munkaközösség életében nem csak a közelgő szeretetünnepről, a mikulásnapi kollegális ajándékozgatásokról, a vállalati műfenyők felállításáról, a karácsonyi céges vacsorameghívásokról, az örömteli, de sokszor inkább csak kényszeredett év végi vállalati parti-készülődésekről (és berugásokról...) szól. Sőt!

Kutatások bizonyítják - és minden dolgos-szorgos munkásember tapasztalhatja is - hogy ez az év legstresszesebb időszaka: megnövekszik a depressziós, szorongó, magukba forduló kollégák száma, ami hibázásokhoz, konfliktusokhoz, az egyéni és a szervezeti teljesítmény csökkenéséhez vezet(het). A karácsony közeledtével ugyanis nemcsak az év végi hajrá, a tervszámok teljesítésének kényszere, a megnövekvő zárási feladatok, vagy éppen a bértárgyalások nyomják rá a bélyegüket a munkaközösségre, hanem sokakban felerősödik a szociális elszigeteltség érzése és - nem utolsó sorban - az anyagiakkal kapcsolatos, illetve a felfokozott és túljáratott ünnepi készülődésből adódó stressz. Mindezt ráadásul csak fokozza a téli megbetegedések növekvő száma (amire 2021-ben például a pandémia is rátett jópár lapáttal), a testmozgás hiánya, no meg persze az év végi ünnepek előtti és alatti túlzott étel és alkoholfogyasztás… Ezen okoknál fogva a karácsony előtti 3-4 munkahét megfelelő kezelése az egyik legnagyobb humán fókuszú kihívás az évben!

Ebben az időszakban, a vezetőknek és a munkaközösség összes tagjának még fokozottabban kell figyelniük arra, hogy érzelmileg stabil, félelemmentes, támogató munkahelyi légkört alakítsanak ki: a kollégák érezzék biztonságban magukat, érzelmileg kapcsolódjanak, kapcsolódhassanak a munkatársaikhoz és a munkahelyükhöz, támaszkodhassanak, számíthassanak egymásra, a vezetőikre, érezzék, hogy bíznak bennük, foglalkoznak velük, odafigyelnek rájuk. Valahogy úgy lehet ezt jól csinálni, ahogy azt Feldmár András is javasolja (szabadon idézve):

A legjobb vezetők/kollégák azok, akik ha csak leülnek melléd, te már jobban érzed magad, mert aki melletted ül, nem fél!

Ha másért nem, hát az üzleti és szervezeti sikeresség érdekében!

Inaktívaktivizáció

A munkaerőpiac radikális változásai jelentős hatást gyakoroltak a magyar társadalmi berendezkedésre is. Mióta a hazai gazdaságot egyre inkább a megfelelő munkaerő hiánya határozza meg, a termelő üzemek, gyártósorok, a közmunka-programok, de a gazdasági és társadalmi élet egyéb szereplői sem tehetik már meg, hogy olyan mértékben szelektálják leendő alkalmazottaikat, mint azt korábban (a 2007-2010-es válság előtt és alatt) tették. Amit évtizedek alatt nem sikerült kormányzati vagy társadalmi szinten meglépni, azt ez, a mostani gazdasági kényszerhelyzet, el kezdte megoldani. Egyre inkább lebontja a társadalomba mélyen beépült, előítéletetekkel terhelt diszkriminációs falakat és megnyitja, illetve egyre szélesebbre tárja a hátrányos helyzetűek, a szegregátumokban élők, a feketegazdaságban tevékenykedők, vagy épp a másodlagos munkaerő-piacon megélni próbáló, az esetek döntő részében szakképzetlen, mélyen alulképzett vagy komoly átképzésre szoruló százezrek előtt az elsődleges munkaerő-piac kapuit. Nagyban zajlik az inaktív munkavállalók aktivizációja: 

• tovább fokozódik a diákfoglalkoztatás;
• reneszánszukat él(het)ik a munkaerő-piacon a nyugdíjasok;
• csökkenget a kallódó (már nem tanuló, de még nem is dolgozó) fiatalok száma;
• csordogálnak a közmunkások is az elsődleges munkaerő-piac felé (1 év alatt - 2018 februárjához képest - mintegy 23%-kal csökkent a közmunkások száma);
• sőt a KSH Munkaerő-piaci helyzetkép, 2014-2018 című kiadványa szerint, három év alatt (2014 és 2017 között) a cigány/roma munkanélküliségi ráta 30 %-ról 18,5 %-ra csökkent, a foglalkoztatási rátájuk pedig közel 40 %-kal nőtt (négyszer akkora mértékben, mint a nem roma/cigány munkavállalóké), bár ehhez azt is érdemes hozzá tenni, hogy a hazai cigány lakosság 45 %-os foglalkoztatási mutatója még így is jelentős mértékben elmarad a 68 %-os országos átlagtól, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt harminc évben a roma/cigány népesség száma 400 ezerről 876 ezer főre nőtt, tehát több mint megduplázódott Magyarországon.

És bár a gazdasági helyzet - pontosabban az állandósuló, ráadásul magas, sőt növekvő munkaerő-hiány - kényszeríti ugyan az érintettekre a változásokat (a szükségszerű paradigmaváltozást), de ez azért elég fogcsikorgatva, nyögvenyelősen, mondjuk úgy, hogy „kényszer hatása alatt”, igen lassan, nem túl nagy hatékonysággal és a gazdasági szereplők csak viszonylag kis hányadánál történik meg. Pedig ez az út, vagy legalábbis az egyik lehetséges és járható út (azaz előítéletektől megszabadulva, a munkaerő-biztosítási költségek átcsoportosításával - a toborzás-kiválasztásról a megtartásra helyezve azt -, az inaktív munkavállalók és a másodlagos gazdaság szereplőinek egyre nagyobb mértékű bevonásával ez értékteremtésbe), amelyre rálépve már középtávon, de hosszabb távon mindenképp tartós sikerek és fenntartható eredmények érhetőek el a munkaerő-piacon, a megfelelő munkavállalókért folytatott öldöklő versenyben.

A hálaadó csütörtök után tradicionálisan jön a fekete péntek

Az egyik legnagyobb, világszerte pedig a legismertebb, tipikusan észak-amerikai ünnepet, a Hálaadást 1941 óta hivatalosan november negyedik csütörtökén tartják (bár magát a hála-adást tradicionálisan már 1621-től ünneplik). Az USA különböző pontjain élő rokonok, barátok ilyenkor felkerekednek, szó szerint milliószám kelnek útra és gyűlnek össze, hogy közösen adjanak hálát azért, amijük van. 

Történik mindez, tehát, csütörtökön, és épp ezért az azt követő napra, vagyis a Hálaadást követő péntekre, azóta is egyre többen és többen kérnek maguknak szabadnapot, hogy az utazgatással és a közös családi vacsorával járó fáradalmakat kipihenjék. És - ha már dolgozniuk nem kell - az így összehozott, csütörtöktől kezdődő, egy szabad péntekkel kiegészített hosszú hétvégét vásárolgatással ütik agyon, elkezdvén a karácsonyi ajándékvásárlási dömpinget. Így vált egy fizetett szabadnap a fogyasztás szentségelt ünnepévé a munkás tömegek számára. 

Egyébként november utolsó péntekét Black Friday néven 1966-ban egy bélyeggyűjtéssel foglalkozó magazin említette először. Ők a philadelphiai rendőrséget idézték, akik Fekete Péntekként aposztrofálták az utcákon uralkodó helyzetet: a szabadságon lévő, vásárolni induló proletárok miatt a zsúfolt utcákon rengeteg baleset és erőszakos esemény történt.

Persze, van másik magyarázat is, amelyet a Black Friday elnevezés negatív kicsengése miatt a kereskedelemben érintettek igyekeznek elhitetni. Szerintük ugyanis, amikor még kézzel könyveltek, piros számokkal írták a veszteséges, míg fekete tintával a nyereséges hónapokat. A Fekete Péntek név tehát arra utal - az eladásban érdekeltek szerint legalábbis - hogy ez az a nap, mikor a sokak számára veszteséges iskolakezdés utáni „piros” hónapok mérlege végre pozitív „feketébe” fordul. Azaz újból lehet - mert van megint miből - költeni...

Kerékpárral munkába a Petőfin

Munkaszünet futballgyőzelem-ünneplésre

A szaúdi labdarúgó-válogatott 2–1-re legyőzte a Lionel Messivel felálló argentin csapatot a katari  világbajnokság csoportkörében. Ennek örömére a szaúdi király, Szalman bin Abdulaziz Al Szaúd másnapra munkaszüneti napot rendelt el az országában, az állami alkalmazottaknak és a magánszektorban dolgozóknak nem kell munkába menniük, illetve az oktatási intézményekben sem lesz tanítás, hogy a szaúdiak tudjanak egy napot ünnepelni a végső győzelemre is esélyesnek tartott argentinok felett aratott fantasztikus győzelmük után.

Bezzeg Angliában, az ezt megelőző vébén, ötmillióan egyszerűen "elbliccelni voltak kénytelenek" az Anglia számára végül is győzelemmel végződött nyolcaddöntőt követő szerdai munkanapot...

18 a Renault-gyár melósainak

Tíz nappal, az angolok által az évszázad mérkőzéseként beharangozott angol-magyar találkozó előtt (1953. november 25.) a "mágikus" magyarok hazai pályán, a Népstadionban, teltház előtt mindössze 2-2 döntetlent értek el a svédek ellen. A harmat gyenge játék miatt a közönség egyszerűen kifügyülte az egy évvel korábban olimpiai bajnoki címet szerző Aranycsapatot, és ha nem is melegebb éghajlatra, de Soroksárra küldte a fiúkat játszani – London helyett.

Sebes Gusztáv szövetségi kapitány is érezhette (a teljesítmény)nyomást - többek között azért, mert a párt, sőt személyesen Rákosi Mátyás nehezményezte, illetve ellenezte az angliai kiruccanást, és így egy kudarc akár "végzetes" is lehetett volna - úgy döntött, hogy a londoni fellépés előtt, 1953.11.21-én még beiktat egy edzőmeccset, nem máshol mint Párizsban, korábbi munkáltatójának, a Renault-gyárnak másodosztályú csapata ellen. 

Sebes Gusztáv 1925-ben ment Franciaországba dolgozni, ahol kisebb csapatoknál, 1926/27-ben pedig a Renault gyár együttesében, a Francia Munkás Sportszövetség bajnokságában játszott. 

A melósok persze meg sem tudták szorongatni a magyar válogatottat (a vége 1-18 lett ide), így hazánk sportos munkásfiai kellő önbizalommal nézhettek szembe az európai csapat ellen hazai pályán 90 éve veretlen angol oroszlánnal.

A túlképzettség nem lehet akadály!

Egy olyan munkaerő-piaci környezetben, amikor nem a munkavállalók állnak sorban a munkát-kínálók kapui előtt, hanem a munkáltatók versenyeznek a MEGFELELŐ munkavállalókért, elkerülhetetlen, hogy a recruitment folyamatokon belül a súlypont áthelyezésre kerüljön a kiválasztásról a toborzásra! Mivel azonban az adott pozíciókra a legMEGFELELŐbb munkavállalók megtalálásának valószínűsége igen kicsi (annál kisebb minél több elvárásnak kell megfelelniük), sőt munkaerőhiányos környezetben gyakorlatilag egyenlő a nullával., ezért a toborzási célkereszt látókörébe be kell hogy kerüljenek, sőt felvételt kell hogy nyerjenek a NEM-MEGFELELŐ (történetesen az alul- vagy épp a felülképzett) dolgozni-akarók is!

A HR-nek pedig az a "történeti szerepe", vagy ha úgy tetszik humán stratégiai missziója és egyben operatív feladata, hogy a korábban jól működő, de a mai munkaerő-piaci helyzetet megoldani nem tudó kiválasztás-központú rendszereit átalakítsa, és a saját paradigmáit átlépve a klasszikus keresés-kiválasztási gyakorlatban "NEM-MEGFELELŐK" felvételét is javasolja, majd

• az alulképzett munkatársak esetén az onboardingra/felkészítésre/fejlesztésre
• a túlképzettek esetén pedig a perszonalizált ösztönzésre/motiválására/megtartására 

csoportosítsa át az erőforrásait. Így aztán már sem az alul- sem a felülképzettség nem lehet akadály, hogy az egyébként, az első ránézésre "alkalmatlannak" nyilvánítatott munkavállalók sikerrel és eredményesen, sőt akár a saját örömüket (elégedettségüket/elkötelezettségüket) is meglelve, lássák el a munkakörüket.

Emlékezetes foci VB

1908-ban a Dohától 23 km távolságra fekvő Loszail nevű falucska nagyjából 50 kőből és sárból épített házzal, 3 magas sókoncentrátumú vizet biztosító kúttal, néhány halászhajóval, és kb. 70 tevével rendelkezett. 100 évvel később, 2005-ben egy 400.000 fős város helyi fejlesztéséről döntött Katar, 2010-ben pedig az ország – máig vitatott körülmények között – megnyerte a 2022-es FIFA Labdarúgó Világbajnokság rendezési jogát. Jelenleg Loszail – immáron – városa ad otthont a Forma-1 katari nagydíjának és a 2022-es foci VB legnagyobb stadionjának is, amelyben a világraszóló esemény nyitóceremóniáját, valamint a döntő mérkőzést is rendezik.

Mindez persze csak úgy valósulhat(ott) meg, hogy a VB rendezési jogáról szóló döntés után gigantikus építkezési projektek indultak: hét vadiúj stadion mellett új szállodákat, új repülőteret húztak fel, új utakat fektettek le és új tömegközlekedési rendszert alakítottak ki, azok a főként vendékmunkások, akik leginkább dél-Ázsiából tömegesen özönlöttek az Öböl-menti országba (a becslések szerint a több mint két millió külföldi munkavállaló Katar teljes munkaerejének 94 százalékát teszi ki) , és akik közül – nem-katari sajtóhírek szerint – hetente átlagosan tizenketten, összességében többezren (egyes kalkulációk szerint több mint 6500-an) vesztették életüket a sivatagi építkezéseken 

Katar és a FIFA is tagadja ezeket a sajtóértesüléseket, szerintük "csupán" néhány tucat ember halt meg közvetlenül a katari futball-vb stadionjainak építése közben...

Így valóban emlékezetes lesz ez a katari foci VB, de nem csak a szurkolóknak, nézőknek, vagy a játékosoknak, hanem a rendezés jogának korrupciógyanús körülményeit vizsgáló hivatalnokoknak és nyomozóknak, de főként azon vendégmunkásoknak és családjuknak, akik a rohamtempóbankivitelezett infrastrukturális beruházásokon nemcsak dolgoztak, hanem éltek, sőt haltak...

Highly Qualified Quality Control Inspector

A tágan értelmezett Quality Control egy termék (szolgáltatás) a gyártási, előállítási folyamata során történő minőségellenőrzését, és adott esetben, ahogy a mellékelt video is bemutatja, a feltárt nem-megfelelőségek, magasan képzett minőségellenőrök általi, szakszerű eltüntetését/kijavítását jelenti, hogy csökkentsék a hibás termékek-szolgáltatások piacra kerülésének valószínűségét. 

Végzetesen sugárzó munkakör

A ’rádiumlány’ azoknak a fiatal nőknek volt a munkaköre, akik rádiumos festékkel pingálták, az 1900-as évek elején, valamint az első világháború alatt és után igen nagy népszerűségnek örvendő sötétben is világító órák számlapjait.

A pepecselő precizitást igénylő számlapfestést női munkának tartották, ezért csak hölgyeket alkalmaztak ebben, az egyébként igen jól fizető, divatos, és – akkor még – veszélytelennek tartott munkakörben. A rádiumlányok semmilyen védőfelszerelést nem kaptak, ráadásul arra biztatták őket, hogy festés közben szájukkal nedvesítsék a rádiumba mártott ecseteket a tökéletes eredmény elérése érdekében, így a munkáslányok szó szerint ették a radioaktív rádiumot, sőt mi több rajongtak a világító festékért, gyakran a szájukat és körmüket is befestették vele.

A problémák aztán az 1920-as évek elején kezdődtek. A rádiumlányok közül egyre többen panaszkodtak fáradtságra, mozgási nehézségekre, fogfájásra, illetve fogvesztésre, az első haláleset – vélhetően rádiummérgezés következtében – már 1922-ben lejegyezték. Ezt követően tömeges megbetegedések, pereskedések, orvosi vizsgálatok, a számlapfestő munkakörök átalakítása, védőfelszereléssel történő ellátása, kártérítések, fellebbezések hosszú-hosszú sora következett, míg végül a rádiumalapú festéket beszüntették – 1968-ban!

A sors tragikus iróniája, hogy a radioaktivitás úttörő kutatója, a rádium felfedezője, a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie is a rádiumlányok sorsára jutott, és az általa felfedezett sugárzás, illetve az általa betöltött munkakör áldozata lett. Munkahelye (laboratóriuma) a párizsi Curie Múzeumban látható, azonban jegyzeteit, írásait, sőt még a szakácskönyvét is a mai napig ólommal bélelt dobozokban őrzik, mert ma is oly erősen sugároznak, hogy madame Curie munkásságának szó szerinti (ujj)lenyomatát filmre lehet vinni róluk.

A béremeléskérés mumusa

Mindenszentek vagy Halottak napja? Egy a biztos: munkaszüneti nap!

Az október végi, november eleji "halottas" emléknapok, és dátumok közötti keszekuszaság tisztázása végett:

A Mindenszenteket megelőző naphoz (október 31.) kapcsolódik a HALLOWEEN (All Hallows' Eve), amely magyarul a mindenszentek éjszakáját, pontosabban annak előestéjét jelenti. A keltáknál ekkor ért véget a nyár, ekkor terelték a szarvasmarha csordákat a legelőről az istállókba és ünnepelték az újévet, egyszerre hódolva a Napisten és a Holtak Ura előtt. A középkori hiedelmek szerint a Mindenszenteket megelőző nap végezték üzelmeiket a boszorkányok, a varázslók és egyéb kóbor rontó lelkek, mert ilyenkor a szellemi és a fizikai világ érintésnyire kerül egymástól, és így ekkor a legnagyobb erejű a mágia. A torz vonásokkal "ékesített" lámpások azonban megvédik a földi utazókat a rossz szellemektől, ártó lelkektől. Napjainkra a HALLOWEEN, a pogány kelta ünnepből - többek között a Mindenszentek és a Halottak Napja ügyes egyházi marketingjének köszönhetően - egy, főként a gyerekek fantáziáját megmozgató, ijesztgetős bulinappá, illetve estévé alakult át.

A MINDENSZENTEK ünnepét a 4. században még a Pünkösd utáni első vasárnap ülték meg (az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja). A kezdetben az összes keresztény vértanúra, később "minden tökéletes igazra" emlékező keresztény ünnep a 8. században került át november 1-jére, az All Hallows' Eve kelta ünnep időpontjára - amely eredetileg a kóbor lelkek, illetve a kelták halotti istenének éjszakája volt - amikortól is a tisztítótűzben már megtisztult, a mennyekbe jutott üdvözültekre emlékeznek. Általános szokás, hogy Mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, és az isteni örök világosság jelképeként gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. Vannak vidékek ahol e napon harangoztatnak a család üdvözült halottaiért, máshol ételt ajándékoznak a szegényeknek. Sokan úgy tartják, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítenek, és minden helyiségben lámpát gyújtanak, hogy eligazodjanak a házban. A Mindenszentek tehát a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok viszont az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. Magyarországon 2000 óta - fél évszázad után ismét munkaszüneti nap.

A november 2-i HALOTTAK NAPJA későbbi, de azért ez se mai eredetű ünnep: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként a clunyi bencés apátság alá tartozó bencésházakban. Ezt hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze is átvette. A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit eltávozott szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. Így e napon gyertyákat, mécseseket gyújtanak az elhunytak emlékére, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkek" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket (azért is érdemes megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak az örök lakhelyükben). A Halottak Napja így fokozatosan vált egyházi ünnepből általános, az összes elhunytakról való megemlékezéssé. De ez nem, illetve nem ez (mármint a Halottak Napja) a munkaszüneti nap, hanem a Mindenszentek.

Hány lesz az óra Vekker úr?

 

Csak a fehér ember hiszi azt, ha a takarója egyik végét levágja és hozzávarrja a másik végéhez, akkor az hosszabb lesz." 

és előbb-utóbb beköszönt az örök tél. Vagy az örök nyár. Legalábbis az órák mutatóinak időszámlálása szerint...

John Cleese után szabadon

„Ha tökéletesen alkalmatlan vagy valamire, akkor pontosan azok a képességeid nincsenek meg, amelyek ahhoz kellenek, hogy tudd, alkalmatlan vagy arra a valamire.” (John Cleese)

A költés is munka

"...a közhiedelemmel ellentétben a költő nem arra való, hogy szenvedjen, mi meg nézzük, és tapsoljunk neki hozzá, hogy milyen szépen szenved. Ez egy munka, egy szakma, egy hivatás, amiért ugyanúgy megbecsülés és pénz jár, mint bármilyen másik munkáért. Jó volna ezt észben tartani azoknak is, akik szeretnek versekkel példálózni, iskolásokkal szavaltatni, megemlékezéseken idézgetni, ünnepekkor posztolgatni. Azt is megírta valaki..." (Závada Péter)

A legfiatalabb munkaszüneti ünnepnapunk

A harminc éven át kimondani is félt, átértelmezni, illetve eltusolni próbált október 23-ai dátum, 1991 óta munkaszüneti nap. És nem mellesleg persze, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapja.

1956. októberének második felében az országszerte meginduló – akkor még döntően "csak" szociális elégedetlenségből fakadó és az akkori lengyelországi eseményekkel szolidaritást kifejezni kívánó – egyetemi diákmegmozdulások pár nap alatt általános reformokat követelő mozgalommá váltak, amelyek aztán a budapesti Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetésben, illetve rendszerellenes tömegdemonstrációban csúcsosodtak ki október 23-án. Az aznap kora délután a Bem szobornál összegyűlt tömeg kora estére a Parlament elé vonult, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét, közben a tüntetők egy másik csoportja ledöntötte a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Késő estére pedig a Magyar Rádió épületénél valódi ostromállapot alakult ki: a fegyverhez jutott – és a követeléseiket a rádión keresztül terjeszteni kívánó – tüntetők és az épületet védő ÁVH-sok közötti tűzharccal gyakorlatilag megkezdődött a magyar nép a proletárdiktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése, amely aztán a fegyveres felkelők ellenállásának szovjet csapatok általi vérbefojtásával és teljes felmorzsolásával feje­ződött be november 11-én.

A forradalom leverését követően tilos volt október 23-át nemhogy megünnepelni, de még forradalomként említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Az 1980-as évek végének közeledtével kezdett aztán ’56 valódi története széles nyilvánosságot kapni. 1988-ra már Nagy Imre és az ötvenhatosok rehabilitációjának követelése is "mindennapossá" vált, rá egy évre pedig, több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és mártírtársait.

Mindezeken túl október 23-a történelmi jelentőségét az is jól példázza, hogy 

amellett, hogy Bethlen Gábort, Erdély aranykorának megteremtőjét is október 23-án (csak kicsit korábban, 1613-ban) választotta meg fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés,

1989-ben az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás, a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt ezen a napon kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot, az új, demokratikusan választott országgyűlés pedig 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja október 23-at, amely így válik az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapjává. És munkaszüneti nappá.

Nyomás alatt a munkaadók, avagy mit tehetünk a bérinfláció ellen

A 2022. október 4-én megrendezésre került HR-vezetők Országos Konferenciáján elhangzott 

"Nyomás alatt a munkaadók – Mit tehetünk a bérinfláció ellen" 

című P&F CrAMPUS (HR kisördög a részletekben) prezentáció mozgóképes összefoglalója: