A legfiatalabb munkaszüneti ünnepnapunk

A harminc éven át kimondani is félt, átértelmezni, illetve eltusolni próbált október 23-ai dátum, 1991 óta munkaszüneti nap. És nem mellesleg persze, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapja.

1956. októberének második felében az országszerte meginduló – akkor még döntően "csak" szociális elégedetlenségből fakadó és az akkori lengyelországi eseményekkel szolidaritást kifejezni kívánó – egyetemi diákmegmozdulások pár nap alatt általános reformokat követelő mozgalommá váltak, amelyek aztán a budapesti Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetésben, illetve rendszerellenes tömegdemonstrációban csúcsosodtak ki október 23-án. Az aznap kora délután a Bem szobornál összegyűlt tömeg kora estére a Parlament elé vonult, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét, közben a tüntetők egy másik csoportja ledöntötte a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Késő estére pedig a Magyar Rádió épületénél valódi ostromállapot alakult ki: a fegyverhez jutott – és a követeléseiket a rádión keresztül terjeszteni kívánó – tüntetők és az épületet védő ÁVH-sok közötti tűzharccal gyakorlatilag megkezdődött a magyar nép a proletárdiktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése, amely aztán a fegyveres felkelők ellenállásának szovjet csapatok általi vérbefojtásával és teljes felmorzsolásával feje­ződött be november 11-én.

A forradalom leverését követően tilos volt október 23-át nemhogy megünnepelni, de még forradalomként említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Az 1980-as évek végének közeledtével kezdett aztán ’56 valódi története széles nyilvánosságot kapni. 1988-ra már Nagy Imre és az ötvenhatosok rehabilitációjának követlése is "mindennapossá" vált, rá egy évre, pedig, több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és mártírtársait.

Mindezeken túl Október 23-a történelmi jelentőségét az is jól példázza, hogy 1989-ben az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás, a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt ezen a napon kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot, az új, demokratikusan választott országgyűlés pedig 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja október 23.-át, amely így válik az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapjává.

És munkaszüneti nappá.

Üzemikonyhásnéni

A munkahelyi étkeztetés kezdete nagyjából az ipari forradalommal egyidős. Az első hagyományos értelemben vett üzemi menza az utópista gyáros, Robert Owen egyik skóciai üzemében működött, már a 19. század elején. Ezzel szemben Magyarországon csak a II. világháború után időszak vált az üzemi étkeztetés aranykorává. 

Közvetlenül a világégés utáni élelmiszerhiány miatt a Gazdasági Főtanács 1947-ben rendelte el az olcsó típusebéd bevezetésének intézményét, 1949-ben pedig már be is fejeződött az „ételgyár” építése, és létrejött az Üzemétkeztetési Vállalat, amely az 50-es évek végére már nyolc nagy konyhát működtetett és csak Budapesten mintegy 54 ezer ember ellátására volt alkalmas. De ezzel párhuzamosan szinte mindegyik budapesti nagyüzem is létrehozta a saját konyháját, és vidéken is egyre gyarapodtak az üzemi étkezdék, melyek többezernyi melóst láttak el étellel, biztosítva ezáltal a munka-ERŐ (szó szerinti!) rendelkezésre állását. Megteremtődött és általánossá vált a szocializmus egyik legnagyobb vívmánya: az üzemi étkeztetés, ahol a dolgozónak nemcsak volt mit, hanem volt is hol táplálkoznia.

A 60-as évek aztán az önkiszolgáló rendszer bevezetésével és elterjedésével, újabb fontos mérföldkövet jelentett az üzemi étkeztetésben, jelentősen lerövidítve az étkezési időt, ugyanakkor kissé személytelenebbé is téve az evés közösségi erejét. Ebben az időben alakulhatott ki az X-generációs proletariátus által, hatalmas merőkanaláról oly’ jól ismert testes és általában jóságosan mosolygós, frankfurti levest és paradicsomos káposztát osztogató konyhásnéni prototípusa… 

A hetvenes évek elejétől pedig már megjelennek a gyors- és önkiszolgáló éttermek, majd a 80-as évek második felében az amerikai típusú gyorséttermi hálózatok is, amelyek összességükben az üzemi konyhák lassú halálát jelentették, és a foglalkoztatók elkezdték másképp megoldani dolgozóik ellátását. Kiszervezett konyha, cafeteria keretből finanszírozott étkezési jegyek, az irodaház aljában működő kedvezményes árú étterem, és persze rendelkezésre állnak az ételrendelési lehetőségek és a mikrohullámú sütőkkel felszerelt üzemi teakonyhák – emeletenként, gyártócsarnokonként akár több is.

Algoritmusok mögé bújva

Victoria lett a győztes kasszás

A külföldi bulvársajtó szerint, Elaine Victoria, egy németországi Aldi kasszása minden idők egyik a legjobb eladója. 

A dolog aprócska szépség hibája, hogy Elaine nem a pénztárgépeknél, az árukkal töltendő gondolák vagy raktárpolcok között nyújtott teljesítményével érdemelte ki a legjobb jelzőt, hanem hidrogénszőke hajával, telt ajkaival és mellével, no meg kék szemeivel és igen hosszú szempilláival, amelyeket nem rest rendszeresen közkincsé tenni milliós nagyságrendű követőtábora számára saját készítésű TikTok videóiban.

És bár a barbis külső TÉR jutalmazására vélhetően nem számíthat a top pénztáros, valamifajta jutalékot, jutalmat, elismerést (akár béremelést?) mégiscsak megérdemelne, hiszen ténykedésével nem kicsi reklámot csinál és forgalmat generál az Aldinak - legalábbis az olyan vevői kommentek szerint, mint az alábbiak:

...soha nem akarok máshol vásárolni, csak ott, ahol ez a lány ül a kasszában."

...egy mázsa krumplit hordanék oda a pénztárhoz, csak hogy minél több ideig gyönyörködhessek a szépségében."

Klímaváltozás. Természetesen.

Sokan dolgoznak a klímaváltozás megértésén, még többen a természetes változás hiábavaló megállításán, de legtöbben egy klíma okozta katasztrófa vizionálásán.

És mindannyian "dolgozunk" a természet megbolygatásán.

Bérfizető-Pásztorfogadó Mihály

Robotpolgi

Manapság a HR talán legtrendibb, egyben legfontosabb „szakkifejezése” az algoritmizáció. De ez nem csak azt jelenti, hogy a munkaerő-piaci evolúciós versenytérben mennyire használhatóak az algoritmusok a toborzás-kiválasztásban, vagy a digitális ügyvitel (foglalkoztatás-munkáltatás) papírmentesítésében, bürokratikus hatékonyságának növelésében, hanem azt is, hogy mikorra és hány százalékban válthatja ki a gépi munkaerő az emberit a folyamatok, a munkakörök, sőt a pozíciók szintjén is.

Ami algoritmizálható, az előbb-utóbb algoritmizálásra is kerül, és a „rossz” hír az, hogy minden algoritmizhálható (persze, az egy más kérdés, hogy hosszú távon, gazdaságpolitikai megfontolások tekintetében az automatizáció-robotizáció „megéri-e”), amelyre igen jó példa, hogy a Tokió melletti, Tama város polgármesteri székéért esélyegyenlőséget, igazságot, a lakosság értő és figyelmes panaszainak meghallgatását ígérő humanoid robot is indult - 2018-ban!

Gépek természetesen nem vehetnek részt legálisan politikai választásokon, még Japánban sem, ezért jog szerint a jelölt egy élő ember, Michihito Matsuda (a robotpolgi jelölt "kampányfőnöke") volt, aki azonban azt ígérte, hogy győzelme esetén a város kormányzását az intelligens számítógépre bízza, aki - vagy inkább - amely hatalmas mennyiségű adatot (beleértve a helyi lakosok, javaslatait, panaszügyeit is) tudna összegyűjteni, rendszerezni, feldolgozni, illetve ezek alapján a város számára a lehető legjobb döntéseket meghozni.

És bár a „csinos” polgármesterjelölt-robot végül nem került megválasztásra, de azok, akik csak legyintenek erre a „vicc”-re (és szkeptikusak a munkaerő-piac robot-inváziójával szemben), érdemes tudniuk, hogy 4000 voksot azért bezsebelt és harmadik helyen végzett a polgármester-székért vívott küzdelemben!

Atipikus CV

Érdemes rákkukkantani Budavölgyi Bálint önéletrajzára. Nem csak formai, tartalmi atipikussága, szokatlan nyíltsága, őszintesége és humora miatt, hanem azért is, mert igen távol áll, a toborzók asztalain landoló tipikus CV-ktől. Bálint önléletrajza úgyanis az idők - és az új munkavállalói generációk - szavát ordító, valóságos önéletrajz-honlap. 

Óriási baklövés az ex-kollégák feketelistázása - mire jó a céges alumni?

Az első munkaerő-közvetítő iroda

A 17. századi francia történelem egyik legkiemelkedőbb alakja az alacsony nemesi származással bíró Richelieu bíboros, aki XIII. Lajos uralkodása idején Franciaország tényleges irányítójává vált. A hugenotta vallásháborúkban meggyötört országban a bíboros konszolidálta a központi hatalmat és infrastrukturális fejlesztéseket indított, de ő volt az is, aki szerint a jó munkaerőnek munkahelyet kell keresni, ezt pedig úgy lehet a legkönnyebben megoldani, ha a munkakeresőket és a munkaadókat egy helyen gyűjtik össze.

Így a bíboros kezdeményezésére 1631. július 4-én Párizsban megkezdte működését az első munkaügyi hivatal, a „Bureau d’Adresse”. Itt minden munkakeresőnek a személyes adatai (GDPR még sehol, persze), szakképesítése és elérhetősége megadásával lehetősége volt regisztrálnia, a munkaadók pedig betérvén ide választhatták ki a számukra legalkalmasabb munkaerő elérhetőségét (címét - innen a büró elnevezés).

A munkaügyi hivatal sokáig igen sikeresen működött, később azonban megszűnt és csak az 1800-as években karolták fel újra az ötletet „Bourse d’Adresse” néven. Ez a hivatal azonban már szélesebb körű szolgáltatást nyújtott, mint a Richelieu-féle iroda, ugyanis a munkaközvetítésen túl továbbképzéssel is foglalkoztak. Az első világháború után pedig már munkanélküli segélyért is ide lehetett folyamodni, hasonlóan ahhoz, ahogy az napjainkban is történik...

Többen jönnek, de többen is mennek

Hiába jönnek külföldről egyre többen Magyarországra dolgozni, a hazai munkaerő-biztosítási gondokat nem fog sikerülni megoldani, ha a honi munkaerőt nem tudjuk itthon tartani.

A Hauptverband elnevezésű osztrák társadalombiztosítási szervezet adatai szerint, 2019 januárjában egészen pontosan 96 635 magyar állampolgárt foglalkoztattak Ausztriában. Ez 2177 fővel több magyar dolgozót jelent 2018 decemberéhez, és 5641 fővel többet a 2017-es év hasonló időszakához képest. Az Österreichische Sozialversicherung nevű szervezet adatai szerint 106 554-re nőtt az Ausztriában dolgozó magyar állampolgárok száma 2021 júliusában. Ez újabb történelmi rekord.

Ráadásul azon hazai foglalkoztatók számára, akik a szomszédos, elsősorban keleti országok, magyarul beszélő munkavállalóinak magyarországi foglalkoztatásba-vonásában bíznak, van még egy rossz hír: az Ausztriában állást vállaló román és szerb (ukránokról, szlovákokról nincs ilyen jellegű friss adat) állampolgárok számának növekedési üteme hasonló a magyarokéhoz. És bár abszolút értékben (főben) még nem érik el a magyar dolgozók számát, de például a román munkavállalók már behozták a törököket, így a németek, és a magyarok után ők a harmadik legnépesebb vendégmunkás-nációt alkotják. Vagyis a keletről érkezők miért maradnának Magyarországon dolgozni (még átmenetileg is), ha egyből mehetnek Ausztriába is…

Az osztrák Der Standard 2019-ben nemrégiben 600 ezerre becsülte a külföldön dolgozó magyar állampolgárok számát (határ közeli osztrák településeken a kereskedelemben, a vendéglátásban jóformán csak magyar munkaerőt találni), azzal a kiegészítéssel, hogy sokakról, például az ingázókról, a hatóságok nem is értesülnek, mivel nem jelentik azt be.

A magyar kivándorlók, illetve vendégmunkások többsége (75%-a) Ausztria mellett, főként Németországba és Nagy-Britanniába tart egyébként. 2006 és 2018 között évente átlagosan 60 ezer, összesen közel 800 ezer honfitársunk távozott külföldre (persze egy részük haza is jött). A hivatalos Eurosat adatok szerint, a fent említett három országban - a körülbelül félmilliós jelenleg is külföldön tartozkodó hazánkfiából - több mint 380 000 magyar él és/vagy dolgozik. Ausztriában és Németországban nő a magyarok száma, Nagy-Britanniában, bizonyára a brexitnek is köszönhetően, jelentősen, több mint 20 ezerrel fővel viszont csökkent.

Magyarországon a 15-64 évesek elvándorlási aránya 2010-ben 1,3% volt. A 2010-es évtized elején gyorsult fel az eláramlás, néhány év alatt 2 százalékponttal emelkedett. Az évtized második felére viszont lassult a növekedés üteme, 2015 és 2019 között „csak” 1,2 százalékpontnyit emelkedett. A magyarországi elvándorlást 65%-ban a magasabb jövedelem reménye motiválja, 40%-ban viszont az elkeseredettség (a hazai munkalehetőségek hiánya, illetve kilátástalansága) és 37%-ban pedig a hazai politikai hangulat (az egyetemi diplomások több mint 50 %-nál!) van az elmenetel hátterében.

Hozzáadatlan érték

Az a bizonyos hozzáadott érték – nagyon leegyszerűsítve – a munkahelyeken dolgozó munkavállalók által megtermelt javak után keletkező pluszbevételt jelenti. Másképp fogalmazva: ha vesszük a kész termék/szolgáltatás végső eladási árát és ebből kivonjuk a szükséges nyersanyagok, alkatrészek, szolgáltatások beszerzési értékét – tehát az összesített vételi árat –, akkor ami marad, az a hozzáadott érték. Önmagában a hozzáadott értékből, persze, nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni - például egy ország gazdaságáról vagy egy  vállalat teljesítményéről -, de az mindenképpen megfontolandó, hogy

• az OECD 2016-os adatai szerint a magyar export hozzáadott értéke 56% körüli, amely uniós szinten a negyedik legalacsonyabb érték. Ráadásul majdnem kétharmada a feldolgozóiparban keletkezik, míg a jellemzően magas hozzáadott értékű szolgáltató szektor részesedése mindössze egyharmados idehaza.

• sőt mi több (illetve kevesebb), az egyre erősödő járműipari szektorban - amely Magyarországon, 2017-ben, csaknem a magyar feldolgozóipar harmadát tette ki, és a teljes magyar export ötödét adta, csaknem 176 ezer embert, a teljes hazai munkaerő négy százalékát, foglalkoztatva - is le vagyunk maradva a régióban: a járműexport tekintetében 10 százalékponttal kisebb a magyar hozzáadott érték, mint a szlovák; de a gumi- és műanyagtermékekben is a magyar a legalacsonyabb régiós érték; sőt még a viszonylag magas hozzáadott értékű IT-szektorban is a román hozzáadott érték magasabb a miénknél.

Az adatokból és elemzésekből egyértelműen kirajzolódik, hogy a relatíve és az abszolút értékben is alacsony hazai hozzáadott érték nagyrészt annak tudható be, hogy bár a feldolgozóiparunkban a végtermék gyakran prémium kategóriásnak számít (lásd a kecskeméti Mercedest), de az előállítás során nagyrészt máshol kifejlesztett (és ott magas K+F hozzáadott értéket teremtő) importált termékeket rakosgatnak itt össze, és aztán ezek a kész vagy félkész termékek kerülnek tovább-exportálásra. Azaz kishazánk egyelőre még csak egy alacsony hozzáadott értékkel bíró – ráadásul igen költségérzékeny – hatalmas alkatrészraktár és a tömeggyártásra ráállt összeszerelő üzem, amelynek felzárkózását  nemcsak Európa élvonalához, de már a többi közép-európai országhoz is, egyre inkább hátráltatja a magas – alapvetően német – autóipari kitettségen kívül, az automatizációra való alacsony affinitás és a foglalkoztatási költségek erőteljes – sok hazai vállalkozás által egyszerűen kigazdálkodhatatlan – növekedése.

Dolgoznál nyaralva? - a workation jelenségről

Afghan dreamers...

Roya Mahboob, az afgán Citadel Software Company alapítójának és vezérigazgatójának (Afganisztán első női vezérigazgatójának) hathatós támogatásával alakult, húsz 12 és 18 év közötti középiskolás lányból álló Afghan Dreamers nevű robotépítő közösség akkor került először reflektorfénybe, amikor 2017-ben letették névjegyüket a Washingtonban rendezett First Global Challenge robotikai megmérettetésen egy golyóválogató robottal. Még ugyanebben az évben a csapat három tagja első helyet szerzett a tallini Robotexen egy kisgazdaságok számára fejlesztett napelemes rendszerrel, 2018-ban pedig egy kanadai robotépítő versenyen értek el hasonlóan jó helyezést. A robotépítő lányok a koronavírus-járvány alatt is igyekeztek hasznossá tenni magukat, többek között egy olyan lélegeztetőgéppel, amelyet használt autóalkatrészekből fejlesztettek ki.

Most azonban menekülni vagy a robotépítő munkájukat feladni kényszerülnek.

Joe Biden amerikai elnök július 8-án jelentette be, hogy a 2020 februárjában megkötött dohai békeszerződésnek megfelelően az amerikai csapatok augusztus 31-ig elhagyják Afganisztánt, ezzel lezárva a húsz éve húzódó háborút. Bár arra lehetett számítani, hogy az USA kivonulásával az ország háború előtti urai, a tálibok új erőre kapnak, de arra már nem igazán, hogy az amerikai kivonulással párhuzamosan a talibán fegyveresek a vártnál jóval gyorsabb ütemben foglalják vissza az afgán tartományokat, augusztus közepére már az ország fővárosát, Kabult is elérték.

Sokan attól tartanak, abszolúte joggal, hogy a radikális szunnita iszlamista mozgalom és a pastu nacionalista katonai szervezet visszatérésével az 1996 és 2001 között politikai-gazdasági-kulturális berendezkedés tér vissza, amikoris a nők nem dolgozhattak az otthonukon kívül, tilos volt iskolába járniuk és férfi kísérő nélkül nem hagyhatták el a lakhelyüket.

Emelkedik a sorompó!

A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal statisztikája szerint 2018 harmadik negyedévének végéig 148 százalékkal több külföldi érkezett Magyarországra munkavállalás céljából (de szignifikánsan nőtt az itt tanulni szándékozók száma is), mint egy évvel ezt megelőzően. Míg 2017-ben a tartózkodási engedélyért folyamodók harmadának volt célja a munkavállalás, illetve a jövedelemszerzés, 2018-ban ez már az érkezők több mint felére volt igaz – és ez a tendencia folytatódik!

A külföldi munkavállalók számának látványos növekedése, egyértelműen a fokozódó hazai munkaerő-hiányra vezethető vissza.  2019-ben Magyarországon munkavállalási engedéllyel foglalkoztatható harmadik országból - azaz nem uniós országból - érkező állampolgárok legmagasabb számát 57 ezer főben határozták meg, amely keretszám nagyobb a 2018-as évi 55 ezer főnél, de (még) alacsonyabb a 2017-ben érvényben lévőnél, amikoris 59 ezer harmadik országból érkező állampolgár dolgozhatott Magyarországon egyidőben. 

2021 nyarán a kormány úgy döntött, hogy a külföldi tulajdonban álló vállalatok a létszámuk 20 százalékáig alkalmazhatnak külföldi munkaerőt az addigi 10 százalék helyett. A magyar munkaügyi szabályzás szerint, munkavállalási engedély akkor kerülhet kiadásra, ha az adott munkakörre nincs helyi (azaz magyar) munkaerő. A fenti döntéssel az ezen felüli korlát lazítása történt meg. 2021. szeptemberétől pedig  még szélesebbre nyílnak a vendégmunkások előtt az ország kapui: lehetővé válik a nem szomszédos, harmadik országbeli munkavállalók számára is, hogy átmeneti időre Magyarországra jöjjenek dolgozni munkaerőkölcsönzőkön keresztül is, amelyhez minősített munkaerő-kölcsönzői kört állapítanak meg.

"A helyzet az, hogy Németországban elfogytak a munkavállalók" - jelentettek ki a BA, a német szövetségi munkaügyi ügynökség igazgatója, 2021 augusztusában. A társadalom elöregedése miatt 150 ezerrel csökkent munkaképeskorú potenciális munkavállalók száma, a demográfiai folyamatok ellensúlyozásához pedig mintegy 400 ezer emberre (bevándorlóra) lenne Németországnak szüksége. A Brit Baromfitanács szerint sürgősen meg kell szüntetni a koronavírus-járvány miatt életbe léptetett nagy-britanniai karanténkötelezettséget a közép- és kelet-európai EU-országokból érkező idénymunkások esetén. Felhívásukban azt javasolják, hogy a 2020-as karácsonyi szezonra legalább ezer magyar, lengyel, román, bolgár, szlovák, cseh és szlovén idénymunkást mentesítsenek a külföldről beutazók számára két hétig kötelező elkülönítés alól, mert nélkülük veszélybe kerülhet a britek hagyományos karácsonyi pulykaebédje.

Természetesen a magyar munkaerő-piacon megjelenő plusz - külföldi - munkaerő enyhít(het)i a munkáltatók gondjait, legalábbis ami pusztán a létszámok biztosítását illeti, de azokon afoglakoztatókon nem segít, akik továbbra is a magyarországi „olcsó” munkaerőben - legyen az honi vagy külföldi - bízva működtetik vállalkozásukat. A környező, nem uniós, harmadik országból (Ukrajnából, Szerbiából) érkező vendégmunkások bérigénye látszólag könnyebben összhangba hozható a foglalkoztatói minimalizációs törekvésekkel, de a foglalkoztatásukkal jár addicionális költségek, mint az utaztatás, a szállásoltatás, a beillesztés-orientáció, az átképzés-felkészítés, esetenként a nyelvoktatás (az Ukrajnából vagy Szerbiából érkezők egyre nagyobb számban nem beszélnek magyarul) bizony megnyomja a költségkereteket. A munkáltatóknak el kell felejteniük a minimálbéren való foglakoztatás paradigmáját.

Valamelyik zsebükbe (bér-jövedelem; képzés-oktatás; utaztatás-szállás) bele kell nyúlniuk és mindenképpen meg kell fizetniük a hosszútávú, sikeres és eredményes foglalkoztatás, a korábbi évekhez, évtizedekhez képesti többletköltségeit.

Aztán az, hogy a megfelelő munkaerő-biztosításának magasabb költségei hogy 's miként gazdálkodhatóak ki az adott vállalkozás esetén, a következő nagy talány, amely miatt joggal fájhat a vállalatvezetők feje.

Az Úr napjától az ötnapos munkahétig

Nagy Constantinus, az első keresztény római császár, már 321-ben állami ünneppé és munkaszüneti nappá nyilvánította a vasárnapot (az Úr napját), majd négy évvel később az általa elnökölt niceai zsinat végérvényesen vasárnapra tette a keresztények heti ünnepét, amelyre vonatkozóan munkavégzési tilalmat is előírtak (hogy a hívek részt vehessenek a szintén kötelezővé nyilváníttatott templomi istentiszteleten). Magyarországon mindez – a vasárnapi munka tilalma és a templomlátogatás kötelezettsége – Szent István, majd 1092-ben Szent László törvénykezéseit követően vált gyakorlattá.

Az 1700-1800-as évekre azonban a gőzalapú iparosodás, a nagyüzemi mezőgazdaság, illetve a nagyszámú városi gyári munkás megjelenésével eme keresztényi kötelezettség gyakorlása lanyhulni kezdett, olyannyira, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalma jóformán feledésbe is merült, így a gyári munkások az első ipari forradalom óta „joggal” követelték a napi 14-16 órás, és a heti hétnapos munkaidő csökkentését. Magyarországon ez utóbbi 1891. január 31-én teljesült, amikor az Országgyűlés elfogadta azt a jogszabályt, amelynek első paragrafusa kimondta:

Vasárnapokon, valamint Szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell." A 3. paragrafus azonban felhatalmazta a kereskedelmi minisztert, hogy saját jogkörben határozza meg  

azon iparnemeket, melyeknél azért, mert az üzem félbeszakítása lehetetlen, vagy a folytonos üzemben tartást a fogyasztó közönség vagy a közforgalom igényei vagy valamely hadászati vagy egyéb közérdek, jelesen ipari indokok feltétlenül megkövetelik, az ipari munka az első szakaszban megjelölt szünnapokon is végezhető lesz"Ilyenkor a munkát úgy kellett szervezni, hogy a munkások legalább havonta egy, vagy minden második hétben legalább egy fél vasárnapig munkaszünetet élvezhessenek.

Aztán 1919-ben a frissen alakult Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) első egyezménye a munkaidőt szabályozta oly' módon, hogy az iparvállalatoknál napi nyolc és heti 48 órát írt elő. Ezt az elvet 1930-ban terjesztették ki a kereskedelemben és az irodákban dolgozókra is (jóllehet az egyezményt csak kevés tagország ratifikálta).

Magyarországon is csak 1937-ben emelték törvényi erőre a 8 órás munkanapot és a legfeljebb 48 órás munkahetet. A heti munkaidő aztán 1967-től 44, 1989-től 40-42 órára csökkent, majd 1992-től valósult meg a 40 órás munkaidő, amelynek alapesete a szombatnak és a vasárnapnak a munkamentessége, azaz a megszokott normál vagy 5+2-es munkarend, ugyebár.

Ferenc Jóska nyilvánította munkaszüneti nappá

I. István annak idején még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, és erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és hirdetett törvénynapot.

Az ünnep dátumát aztán I. (Szent) László királyunk tette át augusztus 20. napjára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával a székesfehérvári bazilikában ezen a napon emeltették oltárra I. István földi maradványait, amely István szentté avatásával volt egyenértékű.

I. (Nagy) Lajos uralkodásától kezdve egyházi ünnepként élt tovább, azonban 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s ekkor az augusztus 20-án ünnepelt Szent István-nap kimaradt az egyházi ünnepek sorából.

Mária Terézia 1777-ben újból, immáron nemzeti ünnepként vetette fel a naptárakba. A Szent Jobbot pedig visszaszerezvén az akkori Raguzából (ma Dubrovnik), Bécsbe, majd végül Budára vitette. A relikviát ettől kezdve viszik körmenetben végig a magyar fővárosban.

Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az ünnepet, hiszen Szent István - sok egyéb mellett - a független magyar állam talán legemblematikusabb szimbóluma. Az 1867-es kiegyezés után azonban az ünnep visszanyerte régi fényét, sőt 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig elrendelték a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását is.

Az 1945 utáni kommunista rendszer számára az ünnep – vallási és nemzeti tartalma miatt – nem volt vállalható, így szükségesnek tartották annak tartalmi megújítását. Először az új kenyér ünnepének nevezték el (bár augusztus 20-át nemcsak ekkortól tartják az új kenyér ünnepének, régen is e napon sütöttek először új búzából őrölt kenyeret), majd az új alkotmány hatályba lépését 1949. augusztus 20-ra időzítették, így 1949 és 1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.

1966. augusztus 20-án rendezték meg először a debreceni virágkarnevált. A mára egyhetes rendezvénnyé nőtt programsorozat központi elemét a több százezer szál élővirágot, valamint számos, 5 méter magas és 12 méter hosszú virágkompozíciót felvonultató, Európában is egyedölálló felvonulást manapság is augusztus 20-án tartják.

1983. augusztus 20-án mutatták be az István, a király című magyar rockoperát a városligeti szánkózódombon, amit azóta Királydombnak neveznek.

Több mint negyvenévnyi szünet után, 1989 óta ismét a régi hagyományok mentén, de már új elemeket is bevetve rendezik meg augusztushuszat. Tisztavatással, légi parádéval, ünnepi szentmisével, a Szent jobb-körmenettel, a Virágkarnevállal, népművészeti előadásokkal, koncertekkel, gasztroélményekkel és az ország számos pontján nagyszabású tűzijátékkal színesítik, s teszik emlékezetessé az ünnepet (amelyek 2020-ban a COVID-19 járvány miatt jórészt elmaradnak)

Az első szabad választások után létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5.-én a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Augusztushuszat emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé (és persze munkaszüneti nappá).

És vannak, akik szerint augusztus 20. után indulnak a gólyák messzi vándorútjukra

Ki mit tud

Csapatépítő harci tánc versus összhangteremtő közösségi ének

A 2016-os olimpia után 2021-ben Tokióban is - megvédve olimpiai bajnoki címét - a Fidzsi-szigetek nyerte a férfiak hetesrögbi-tornáját, miután a döntőben 27–12-re legyőzte a világbajnoki címvédő Új-Zélandot.

(a felvétel nem a tokiói nyári olimpián, hanem a 2018-as Rögbi Világkupa negyeddöntője előtt készült)

Úttörőnek lenni nehéz!