Majmokbolygója

Viselkedéskutatók öt majmot zártak be egy ketrecbe, amelynek középre egy létrát, a létra tetejére pedig banánt helyeztek. Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör jeges hideg vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába. És ezt követően minden egyes alkalommal, amikor valamelyik állat megpróbált felmászni a létrán, a többiek lettek leöntve. Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy azt a társukat, aki fel akar menni a létrán, meg kell  akadályozni mindenáron abban, hogy a létrára másszon, mert ha nem, jön a hidegzuhany az égből. Nem sok idő kellett hozzá - banán ide, banán oda - és egyik majom se próbálkozott a létrán való feljutással.

Egy idő után azonban a kutatók lecserélték az egyik majmot egy új, tapasztalatlan főemlősre. Az új majom természetesen rögtön elindult a banánért, de a többi majom egy alapos verés kíséretében megakadályozta ebben. Tették mindezt úgy, hogy nem is kaptak hidegzuhanyt a nyakukba. Az új majom persze nem értette, hogy miért kapta a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem érdemes felmenni (banán ide, vagy oda). Ezt követően a tudósok megint csak lecseréltek egy állatot - és ugyanez történt. Az új majom elindult a létrán felfelé és rögtön kapott is érte... Ráadásul úgy, hogy az előző új majom is részt vett a verésben, holott nem is tudta, a miértjét, hiszen ő sosem kapott vizet a nyakába. A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanez az incidens. 

Végül már egyetlen majom sem maradt az eredeti bagázsból. Egyikőjük sem tudta, hogy miért nem lehet felmászni a létrán, mégsem másztak fel rá. Ha megkérdezték volna őket, hogy miért nem mentek fel a banánért vagy miért páholták el azt a társukat, aki ezt mégis meg próbálta tenni, valószínűleg azt válaszolták volna:

Nem tudjuk... Ez mindig így volt, így kell csinálni. Errefelé így működnek a dolgok.

Valahogy úgy, ahogy Weöres Sándor megverselte: "...győzve győz a győzhetetlen győzedelmes majomész".