Cafe Robotica

A kávézó üdvölő-recepciósa egy nyolcéves gyereknagyságú robot, Peppernek hívják. Az ajtóban fogadja a vendégeket, megkérdezi a hozzá fordulók nevét és életkorát, állandóan szemkontaktusra törekszik, és állítólag le tudja olvasni az arcokról az érzelmeket. Miközben Pepper a bejáratnál tevékenykedik, két „felnőtt társa” kékben villódzó szoknyában az asztalok között serénykednek, süteményekkel, szendvicsekkel, kávéval, forró csokival és egyéb kívánalmakkal szolgálják ki a betérőket, és ha valaki eléjük áll, udvariasan megkérik, menjen odébb.

És ez nem egy, a közeljövőben játszódó sci-fi regényből való idézet, még csak nem is filmrészlet. Ez maga a hús-vér, illetve műanyag-elektronika valóság, Budapesten, a VIII. kerületben, a Práter utcában. Az Enjoy Budapest Café kívülről úgy néz ki, mint bármelyik másik trendi kávézó, illetve hostelporta (a kávézón belül kapott helyett, tudniillik, a kávézót is magába foglaló épületben található apartmanház/hostel recepciója is), de belülről a „human being” és a „humanoid” együttműködésének, egymás segítésének, jövőbeli együttélésének eklatáns példája.

Mielőtt még bárki megijedne, a robotok (még) nem vették át az uralmat a budapesti vendéglátásban (most még nem…). Egyetlen pincérnek, felszolgálónak sem szerezték meg a munkáját, de még csak arról sincs szó, hogy az üzemeltetők így próbálnák megoldani a krónikus – és a vendéglátást igencsak komolyan érintő – munkaerő-hiányt.

A kávézó igazából egy jól álcázott bemutatótér és marketing eszköz (hasonlóan a pizza-szállító automaticához), ahol hét nagyobb és kilenc kisebb robotica „robotol”, amely tevékenység a felszolgáláson kívül magába foglalja a betérő vendégek részéről történő próbálgatásokat, játszadozásokat, a roboticával való ismerkedéseket, az  ember és a robot egymáshoz idomulásának nem titkolt szándékával.