Szokatlanul magas meló, szokatlanul magas bérért

Bár már 1889. március 31-ére elkészült, az akkori világ legmagasabb (300 méteres, angol mértékegységben számolva ezer láb magas) építménye csak 1889. május 15-én nyította meg emeleteit a párizsi világkiállítás nagyközönsége előtt.

A gyáriparos-építőmérnök és tervezőiroda-tulajdonos Gustave Eiffel, valamint Stephen Sauvestre építész, Maurice Koechlin és Emile Nouguier mérnökök közös munkájának eredményeként az Eiffel-torony elképesztő sebességgel épült: az építkezésen dolgozó háromezer munkás két és félmillió szegeccsel illesztette össze a 18 ezer, egyenként tízméteres, a közeli üzemben gyártott, hengerelt acélból készült elemet, amely így havonta 12 méterrel lett magasabb. Pedig az éjjel-nappal folyó építkezés kivitelezőinek egy sztrájkkal is szembe kellett nézniük, mivel a sajátságos, addig soha nem tapasztalt körülmények között végzett munka anyagi ellentételezése messze nem tükrözte a munkások által vállalt veszély mértékét. Az építtető Eiffel, akinek csak egy gondolat járt a fejében: határidőre befejezni a nagy művet, elfogadta és megadta az annak idején kiemelkedően, sőt túlzottan magasnak számító béreket. Ezek után az építkezés igen feszített tempóban, de maximális precizitással a kitűzött határidőre befejeződött. És mára az Eiffel-torony – bár eredetileg ideiglenesnek és a világkiállítás után lebontandónak szánták – a világ egyik leglátogatottabb turista attrakciójává vált.

Azonban az attraktikus építménynek nem csak az építése, hanem a fennmaradása is igen (humán) erőforrás igényes. A vasszerkezetét és az azt összefogó 2,5 millió szegecset, például, minden hetedik évben, mintegy 10 tonna festéket felhasználva, kézi munkával újra kell festeni...