A munkásmegbecsülés egy svéd (és a magyar) módja

Svédország a huszadik legvonzóbb ország a világ minden tájáról érkező munkavállalók számára – legalábbis a HSBC Bank 2021-es rangsora szerint. És ez nem is egy nagy csoda, hiszen az ország természeti adottságaiból adódó hideget, valamint a svédek "köztudomású" hűvösségét is kiválóan ellensúlyozza, hogy Svédországban tiszta a levegő, összhangban lehet élni a természettel, ingyenes az oktatás, jó az egészségügyi ellátás, és egészen magasfokú a munkavégzés, illetve a munkáját jól végző ember – nem feltétlenül anyagi – megbecsülése. A mellékelt képen látható, a stockholmi metróban található dísztáblával például nemcsak a tervező (vagy az építtető, ahogy nálunk szokás), hanem az asszisztens, és a csempe-burkoló munkatárs munkáját is szemmel látható módon elismerik.

Ezzel szemben Magyarországon – egyébként a nemzetközi látványépítészetet gesztusait követve – még mindig az a szemlélet járja, hogy az épület (mint művészi alkotás) kizárólag személyes tehetség, a tervező kreatív tollvonásának eredménye. Ezt támasztja alá a többszörös díjnyertes Néprajzi Múzeum kiállítóterében elhelyezett, Ferencz Marcell sztárépítész által egy nyolc centiméteres papírfecnire firkantott skicc felnagyított képe is, amely tökéletesen elfedi a tervet feldolgozó és azt megvalósító munkatársak kollektív munkáját, a munkaközösség hozzáadott értékét.