Pünkösdi királyság!

Pünksöd hétfő kishazánkban 1993 óta munkaszüneti nap: KIRÁLYSÁG!

A Pünkösd eredendően a zsidó nép ünnepe volt (egyfajta aratási előtti hálaadás), majd a mózesi törvényhozás emléknapja lett, de a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele után (a Húsvétot követő ötvenedik nap) a Szentlélek hatalmas zúgás és heves szélvész kíséretében, lángnyelvek alakjában leszállt az aznap összegyűlő apostolokra, megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével árasztva és töltve be őket. Ezt követően alakultak meg az első keresztény gyülekezetek, így tehát Pünkösd a keresztény egyház szülinapja, a Húsvét és a Karácsony után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. 

Mindezeken felül azonban a magyar kultúrában számos, kevésbé szakrális szokás is kötődik a Pünkösdhöz, amelynek több eleme a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Az egyik legismertebb, de a gyakorlatból egyre inkább kikopó hagyomány a pünkösdi-király választás. Az egykori szokás szerint, ügyességi versenyeken (lovaglás, bikahajsza, bothúzás, rönkdobás, kakaslövés, kaszálás, tuskócipelés) választották ki a pünkösdi királyt (a legügyesebb, legrátermettebb legényt), aki aztán minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott. Ez a "munkakör" határozott ideig, egy hétig, de akár egy évig is tarthatott, mindenesetre rövidnek tűnt - legalábbis a pünkösdi király számára (tartja is még magát a mondás, hogy ”rövid, mint a pünkösdi királyság”), annál hosszabbnak a közösségnek, amely a fogyasztás költségeit állta. 

De sok egyéb hiedelem is kötődik a Pünkösdhöz:

• míg a májusi eső aranyat ér, addig a pünkösdi eső ritkán hoz jót;
• aki Pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz;
• a hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget;
• nyírfaággal kell veregetni ekkor a teheneket, hogy jól tejeljenek;
• van ahol kenyérhéjat égetnek ilyenkor, hamuját pedig a gabonaföldre szórják, hogy jó termés, gazdag aratás legyen;
• ha szép az idő, akkor jó lesz a bortermés.

A lényeg azonban leginkább mégiscsak az, hogy Pünkösdre befejezi a tél utáni ébredezését és tavaszi nyújtózkodását a világ, már teljesen feléled a természet, zsong az élet. Tudták a régiek, hogy ilyenkor – a nagy nyári, aratási/betakarítási munkák előtt – érdemes megállni egy pillanatra, élvezni a természet varázsát, ünnepelni és köszönteni az új életet (no meg imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért). Erre szolgál a Pünkösd. És bár a Pünkösdhöz fűződő népszokásokat már egyre kevésbé tartjuk, de a pünkösdi munkaszüneti nappal nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy még ha csak egy hosszú hétvége erejéig is, de megálljunk, egy röpke időre félretéve a munkát, pihenjünk, kimenjünk a szabadba, élvezzük a jó időt, és csodáljuk a természet nagyságát.