Ahol apa vigyáz a gyerekre

Bár, a Journal of Marriage and Family folyóiratban megjelent vonatkozó kutatás szerint, az 1965 és 2012 közötti időszakban az apák közvetlen gyermekgondozási (etetés, fürdetés, pelenkázás, lefektetés, felügyelet, játék, olvasás, házi feladatban segítés stb.) ideje majd’ megnégyszereződve napi 59 percre, az anyukáké pedig közel megduplázódva 104 percre nőtt, mégis, még mindig bőven kijelenthető az, hogy

Ausztriában, a 2019 őszétől érvénybe lépett szabályozás értelmében, az újdonsült apukák – ha a gyermekük születését megelőzően legalább három hónappal jelezték a várható gyermekáldást a munkáltatójuknak – egy hónap apaszabiban, úgynevezett Papamonat-ban (papahónapban) részesülhetnek, míg nálunk, Magyarországon, egy gyermek születése esetén 2023. január 1-től már 10 munkanap pótszabadság illeti meg az apát, melynek idejére az apának távolléti díj jár. (a dolog aprócska szépséghibája, hogy az apukák csak az apaszabadság első 5 napjára kapják meg a távolléti díj 100%-át, a második 5 napra annak csak a 40%-a jár...)

Finnországban a 2022 augusztusában életbe lépett szabályozás szerint, mindkét szülő 160-160 nap szülői szabadságra jogosult, amelynek egy része átruházható a másik szülőre. Spanyolországban 2021. január 1-től, gyermekük születése után 16 hét fizetett szabadság jár az apukáknak - pont annyi, mint az anyukáknak! A 2025. július 31-től hatályos új szülési és gyermekgondozási szabályozás értelmében, kétszülős családok esetében mindkét szülő jogosultsága 16 hétről 19 hét fizetett szabadságra emelkedik. Egyszülős családok esetében az egyedülálló szülő teljes jogosultsága pedig 16 hétről 32 hétre emelkedik. 

De még mielőtt elkezdnénk a sógorokra mutatgatni, hogy lám, ők, ott a hófödte Alpokban, már megint mennyivel előrébb/magasabban/jobban járnak, mint mi, itt a Kárpátok ölelte teknőben, érdemes azt is meghallani, hogy a „papamonat” idejére az osztrák apukák fizetés helyett napi kb. 55 euró, vagyis összesen mintegy 700 euró támogatásban (Familienzeitbonus) részesülnek (a havi bruttó átlagbér egyébként 3800-4300 euró KÖZÖTT van odaát!), vagyis ez a lehetőség sokkal inkább a magyar – igaz, csak az anyukáknak járó – csecsemőgondozási díjra (CSED-re) hasonlít, mintsem fizetett távollétre.

A csecsemőgondozási díj (CSED) a gyermek születéséhez kapcsolódó, a kieső jövedelem pótlását szolgáló, egészségbiztosítási jogviszonyhoz kötött, pénzbeli juttatás, amely a születést követő 168. napig jár, és mértéke a napi jövedelem 100%-a.

Eme friss, trendi, és mindenképpen előre mutató osztrák rendelkezés, ha tömegesen nem is, de várhatóan azért megnövelheti (de önmagában nem garantálja!) az apukák kedvét, hogy a baba születése utáni nagyon fontos – és az egész család számára elég „húzós” – időszakban otthon legyenek, segítve, támogatva az anyukát, no meg az új jövevényt, hogy bele tudjanak rázódni a családalapítás vagy családbővülés teremtette merőben új helyzetbe

Japánban, ahol legalább hat hónapnyi fizetett szabadságot kínálnak a gyermek születése után az apáknak, 2017-ben mindössze húszból egy apa élt ezzel a lehetőséggel.Az Európai Unióban a 25–54 éves, gyermeket nevelő szülők körében a férfiak foglalkoztatottsági rátája 90,0%, a nőké pedig 72,2%, vagyis az úgynevezett „parenthood employment gap” (gyermekvállalásos foglalkoztatási rés) 17,8%. Magyarországon ez a különbség jóval nagyobb: a 0–2 éves gyermeket nevelő apák 88%-a dolgozik, addig az azonos helyzetben lévő anyák tényleges foglalkoztatottsága mindössze 12–19% között mozog, ami 70%-ot meghaladó rést eredményez (a gyermekvállalás munkaerőpiaci negatív hatása a nők esetében Magyarországon az egyik legerősebb a fejlett országok között).

Persze mindez azt is jelenti, hogy amíg sógorkoma – a sógorasszonnyal együtt – otthon babázik, a kieső munkavégzését a munkahelyén valakinek pótolni kell. És bár csak egy hónapról van szó, vélhetően ez a pótlás – ha nem tudják belső munkaszervezéssel, esetleg időszakos munkaerő-kölcsönzéssel megoldani – vélhetőleg keletről, nem kis részben Magyarországról fog történni, tovább súlyosbítva a hazai munkaerő-piaci helyzetet. Másrészről viszont kiválóan illeszkedik a fejlett ipari országokban egyre inkább jellemzővé váló munkaidőcsökkentési törekvésekbe. 

És bár lehet, hogy az anyagi javak növekedése determinálta életszínvonal nem emelkedik (netalántán még csökken is valamicskét), de egyúttal egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb életvitelre (és munkavégzésre) adatik meg a lehetőség. Erre pedig tényleg lehet némi „irigységgel” gondolni…