Nem csapat, több annál, (munka)közösség
"Mekkora erő úgy élni és eredményt elérni, mint egy hegymászó csapatnak. A (munka)közösséget láthatatlanul egymáshoz rögzítő kötél biztonságában, együtt érezni boldogságot, bánatot, együtt izgulni, reménykedni, dolgozni, és segíteni annak, aki éppen bajban van, aki rászorul.” (Szabó Magda)
2021. január 16-án tíz nepáli serpa (akik általában a gazdag külföldi hegymászók névtelen kísérőiként jelennek csak meg a híradásokban), teljesítve az utolsó, eddig még hiányzó mitikus elsőmászást, téli körülmények között felért a K2-re, a világ második legmagasabb, de a Mount Everestnél lényegesen nehezebben leküzdhető hegyének csúcsára. A nepáliak teljesítménye azért is figyelemreméltó, mert három különböző konkurens expedíció tagjai voltak ugyan, de a cél érdekében félrerakták vetélkedésüket, tíz méterrel a csúcs alatt bevárták egymást és együttműködve, rivalizálás nélkül értek fel a csúcsra.
Amikor Margaret Mead-től, az antropológia nagyasszonyától megkérdezték, szerinte mikor és mivel kezdődött az emberi civilizáció, mindenki arra számított, az eszközkészítéssel vagy a mezőgazdaság, a vallás kialakulásával hozakodik elő. Ehelyett egy sok tízezer éves, összeforrt, meggyógyult emberi combcsontot vett a kezébe és azt mondta: "az a tény, hogy egy törött combú előember meggyógyulhatott, azt jelenti, elesettsége több hete alatt társai gondoskodtak róla, etették, ápolták, megvédték". Ez az emberré - (munka)közösségé - válás valódi kezdete.
"Egy mélyhűtött halgyárban dolgozó munkás egy nap, miközben a munkáját végezte, véletlenül magára zárta a hűtőkamra ajtaját. Kiabálni kezdett segítségért, de a munkaidő véget ért, és senki sem volt már a gyárban. Rájött, hogy nem tud kijutni, és meg fog fagyni. Azonban egy idő múlva a gyár biztonsági őre kinyitotta a hűtő ajtaját, és megmentette a munkást a biztos haláltól. A gyárigazgató megkérdezte az őrt: "Honnan tudta, hogy a munkás még mindig bent van, és nem ment el?" Az őr így válaszolt: "A munkások közül senki nem köszön nekem, csak ő. Mindig mosolyog, és megkérdezi, hogy vagyok. Aznap, a műszak végén, nem láttam és nem hallottam őt. Tudtam, biztos voltam benne, hogy még mindig a gyárban van, így addig kerestem, amíg meg nem találtam."
Marlo Morgan Vidd hírét az Örökkévalónak című könyvében foglaltak után szabadon:
Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett, mert a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, és azért gyűlnek össze, hogy segítsenek a közösségük tagjának megtalálni önmagát, a jó természetét, emlékeztetve őt arra, hogy ki is valójában, amire egyébként néha mindenkinek szüksége van!
Pataki Ági szerint pedig:
Nem az a fontos, hogy az ember egy munkakapcsolatban vagy egy hierarchiában hol helyezkedik el, hanem az a fontos, hogy kikkel együtt helyezkedik el ott."
