A Sonic branding és a MÁV

Az utastájékoztatás figyelemfelkeltési hatékonyságának növelése érdekében a MÁV 1972-ben jeligés pályázatot írt ki egy 

• se túl rövid, se túl hosszú,
• se nem andalító, se nem sokkoló (sőt inkább kellemes és fülbemászó),
• hangsúlyosan induló és le nem záruló,
• könnyen megvalósítható hangkészlettel, és a hangosító eszközök átvitt beszédsávjába eső frekvenciakészlettel rendelkező (a mély hangok átvitelére az akkori hangszórók nem voltak alkalmasak, a magas zenei hangok pedig kellemetlen érzetet okozhattak a hallgatóban)

dallamra.

A győztes pályamunkát, illetve a 30 dallam közül nyertes hangsort (D-A-H-A-Fisz-G-Fisz), amelyet a MÁV Távközlési és Biztosítóberendezési Központi Főnökség Rádió- és Készülékfejlesztési Csoportvezetője Székely Tamás komponált (aki egyéként a szignál lejátszására alkalmas dallamgenerátort is megalkotta) 3000 forinttal ismerték el, és 5000 forint jogdíjat is fizettek a későbbi, jövőbeli használatért. 

A városi legendák szerint a pályadíj az óbudai Kéhli Vendéglőben landolt, ahol – állítólag – a győztes komponista Székely (aki persze más zeneművet, gyengeáramú villamosmérnök lévén, nem alkotott – elmulatta azt a kollégáival.

Az új utastájékoztatási először 1973 októberében játszották le a Keleti pályaudvaron, 1974-re pedig már a kisebb állomásokon is bevezették, mára pedig feltehetően a legtöbbet játszott és legismertebb dallammá, igazi (ál)hungarikummá vált Magyarországon, noha már nem hallható minden hazai állomáson.