A bányamunka nem múlik el nyomtalanul

"…ha a tóparti vulkánvidék világrészünk bármely más pontján állana, akkor régóta mint a táji szépség csodája élne az emberek tudatában. Mi azonban csákánnyal és dinamittal esünk neki. (…) Országutat kavicsolunk szépségének törmelékeivel (…). A dúlást a Badacsonyi Bazaltbánya Részvénytársaság intézi a modem technika minden fölkészültségével.” (Budapesti Hírlap, 1929.)

Az 1903-ban alapított Bazaltbánya Részvénytársaság kezdte el a badacsonyi bazalt (helyesebben bazanit) nagyüzemi kitermelését, amit drótkötélpályán hordták le a hegyről a badacsonytomaji és a badacsonytördemici zúzóüzemekbe. A bánya fénykorában több mint 1600 ember dolgozott itt (a rabokról, és kényszermunkatáborosokról most nem is beszélve). A munka, két műszakban, reggel négy órától este tízig tartott, minden nap 14 órakor volt a robbantás. Az évtizedek alatt mintegy 12 millió tonna követ bányásztak ki itt, amelyből aztán az ország macskaköveinek jelentős része készült.

Az 1965-ös bányabezárásokat követően, rekultivációs munkák kezdődtek. Feketefenyőkkel ültették be a bányaudvarokat, és a badacsonytomaji bányaközpont épületeinek kőanyagai is újrahasznosításra kerültek: a hajdani felső kolónia egykori bányászlakásainak lebontott kövéből húztak fel, példának okáért, a Szent István kápolnát 2014-ben.