Bányaátka

Extrém szélsőséges, szubarktikus az éghajlat, az év 250-270 napjában 2-4 méter vastag a hótakaró (amely azonban gyakran sárga, rózsaszín vagy fekete a fehér helyett...), nem ritkán mínusz 50 fok a hideg, április elején is még gyakori a –20 °C alatti hőmérséklet, telente pedig minden harmadik napon hóvihar tombol - maga a jeges pokol.

Viszont innen származik a világ nikkeltermelésének több mint 20, a palládiumtermelés 50, a kobalttermelés több mint 10, és a réztermelés 3 – az orosz GDP több mint 2 százaléka.

Évente 500 tonna nikkeloxiddal és rézoxiddal, valamint 2 millió tonna kén-dioxiddal növekőszik a légszennyezettség, 30 km-es körzetben gyakorlatilag hiányzik a zöld növényzet, a születéstől várható emberi élettartam pedig az orosz átlagnál 20 évvel alacsonyabb, mindössze 46-48 év. Mindennaposnak számít a tüdőrák, a gyomorbaj, az asztma, a fémlerakódások miatti bőrbetegség. Szokatlanul magas a pszichés és az alkoholizmusból adódó megbetegedési arány, valamint az öngyilkosságok száma. Szó szerinti a szinte teljes földrajzi, közlekedési, és közigazgatási elszigeteltség, illetve elzártás, amely miatt is rendkívül magasak az árak, amelyből származó bevételek mind az ottani vállalat tulajdonában lévő üzletekbe és létesítményekbe folynak be. 

Ez Norilszk, az északi sarkkörtől mintegy 300 km-re északra található, a Föld legélhetetlenebb településeként számon tartott – a kommunizmus idején még munkatáborként funkcionáló – a világ legveszedelmesebb munkahelyei közé tartozó bányaváros, ahol négyszeres munkabérrel, akár az évi 100 napot is megközelítő fizetett szabadnappal, és 15-20 év munkaviszony után kiutalt (panel)lakással igyekeznek a sarkköri bányászati munkavégzésre ösztönözni – több-kevesebb sikerrel – az embereket.