Folytatódhat a szövetkezeti reneszánsz

A héten egy új törvénymódosító javaslatot nyújtottak be a Parlamentnek, amely értelmében a magyar szövetkezeti jog - az iskolaszövetkezet és a szociális szövetkezet után - a nyugdíjas szövetkezeti rendszerrel egészülne ki, lehetőséget teremtve ezzel nyugdíjas szövetkezetek létrehozására.

A törvényjavaslat az aktív, még dolgozni akaró és dolgozni képes, idősebb korosztály számára próbál újbóli foglalkoztatási esélyt, munkaerő-piaci reaktivizálási lehetőséget teremteni, elsősorban a munkáltatók számára biztosítani kívánt járulék-kedvezményekkel (hasonlóan az iskola- és a szociális szövetkezetekéhez), ez által is lépéseket téve az égető munkaerő-hiány problémájának csökkentése felé, ahogy azt a törvényjavaslatot benyújtók az indoklásukban is írják: "a mai gazdaságok és társadalmak keresik – és eltérő eredménnyel, de – működtetik azokat az eszközöket, megoldásokat, szabályozási modelleket, amelyek a foglalkoztatási és a szociálpolitikai jellegű gondokat megoldani, de legalábbis kiegyensúlyozni képesek".

A javaslat szerint azonban a nyugdíjas szövetkezet tagja a személyi közreműködésének ellenértékeként élelmiszert, vagy a szövetkezet által előállított termékeket, vagy készétel vásárlására felhasználható utalványt kaphat, amelynek havi értéke együttesen sem haladhatja meg a havi minimálbér összegét. És bár ez adómentes lehet, de a kérdés azért felmerül, hogy elég vonzó, illetve motiváló is lesz-e mindez a nyugdíjasok számára, hogy szövetkezeti tagként újból munkába álljanak. Illetve a járulék kedvezmény mértéke - és persze a kritikus munkaerő-hiányból adódó munkaerő-piaci kényszer - elegendő-e ahhoz, hogy a munkáltatók – a saját paradigmáikat átlépve – komolyan számoljanak a nyugdíjas generáció foglalkoztatásával..