Szeszmentesen nem megy

Egy évig terjedő fogház és akár 10 ezer korona pénzbüntetés terhe mellett szigorú alkoholtilalmat vezettek be a Tanácsköztársaság vezetői Magyarországon. És bár a radikális alkoholellenesség mind a hazai baloldali értelmiségi körökben, mind a nemzetközi munkásmozgalomban a dicsőséges 133 napnál jóval korábbra nyúlik vissza, az akkori proletárok (bányászok, kohászok, mezőgazdasági munkások) tetszését mégsem nyerte el…:

A széntermelés hanyatlásának fő oka a szesz hirtelen elvonása a munkásoktól. Csak tessék ezen gondolkozni, elvtársaim. Ez nemcsak a bányamunkásokra áll, hanem áll a nehéz vasipari munkásokra is. Én dolgoztam vasolvasztóban és voltam lent a bányák mélyén is. Ott a vasolvasztóban, ahol félig meztelenül, 40 fokos melegben dolgozik a munkás, ha egy fél napig állandó szomjúságát vízzel öblögeti le, akkor egy fél nap múlva kolerát kap. Minden pohár bortól pedig erőre kap és ezzel szomjúságát valóban csillapitani tudja. Az ital nem luxus-cikk, hanem életszükségleti cikk annál a kohómunkásnál. Mindez vonatkozik a bányamunkásokra is. Tessenek lemenni egyszer a bányák mélyébe, arra a nyirkos, sáros talajra, majd meg fogják látni, hogy ha ott vízzel élne a bányamunkás, akkor egy pár nap alatt kidőlne és nem tudna dolgozni, nem tudna termelni. Kérem az igen t. tanácsgyűlést, hogy ezt a dolgot jól szívlelje meg. Amit a kohómunkásokra és a bányamunkásokra mondtam, vonatkozik a mezőgazdasági munkásokra is. Annak a mezőgazdasági munkásnak, aki napkeltétől napnyugtáig dolgozik a legforróbb nyárban, életszükséglete egy pohár bor, mert ez vizén élve, csak úgy kidőlne, mint a bányamunkások vagy a kohómunkások. Felpuffadna!”