HR-droid invázió

Már 2017-ben az alábbi szöveg jelent meg egy ausztrál site-on: "An estimated 90 per cent of large companies are using automated software to read and respond to resumes."

"Becslések szerint a nagyvállalatok 90%-a automatizált szoftvert használ a beérkező önéletrajzok feldolgozásához (elolvasásához), és megválaszolásához."

Nem vitás a vállalatok toborzó-droidokat alkalmaznak a kiválasztási folyamataik során, de ebben esetben az álláskeresőknek is - alkalmazkodván a modern kor kihívásaihoz - pályázó-robotokat kellene alkalmazniuk a sikeres pályázásuk érdekében. Így aztán hamarosan eljő az az idő is, amikor a HR-esek által használt kiválasztó-algoritmusok interjúztatják majd az állásra jelentkezők pályázó-algoritmusait...

Annál is inkább "szükségszerű" ennek a pályázó-vezérlet technológiának is a megjelenése (illetve a munkavállalók robotokkal vívott evolúciós harcának eme frontján az esélykiegyenlítés), mert a MIT Technology Review 2020-es publikációja szerint egy ausztrál cég olyan gépi tanuláson alapuló algoritmust is kifejlesztett már (megint ezek az ausztrálok!), amellyel felmérhető, hogy egy adott jelölt esetén mekkora a gyakori munkahely-váltás (vagyis az önkéntes fluktuáció) valószínűsége, sőt a szakszervezetekbe történő tömörülés, vagy akár a béremelés-kérés kockázata (beleértve az alacsonyabb bérért történő munkavégzés valószínűségét) is. Ez pedig már tényleg nem "fair", mert egy esetleges  munkavállalói felmondás mögött, az esetek döntő többségében nem egyéni, a foglalkoztatásra nézve kockázatosnak bélyegzett "kompetenciák" lapulnak, hanem sokkal inkább a munkáltató 

• cégstratégiai,
• vezetési,
• szervezeti-strukturális,
• személyzetfejlesztési,
• onboarding,
• (teljesítmény)ösztönzési,
• tehetség- és karriermenedzselési,
• munkáltatási-foglalkoztatási

nem-megfelelősségei, hiányosságai, vagy épp mélyen rögzült paradigmái bújnak meg, amelyek feltárására, illetve kezelésére megbízható algoritmusok viszont nincsenek...