A legfiatalabb munkaszüneti ünnepnapunk

A harminc éven át kimondani is félt, átértelmezni, illetve eltusolni próbált október 23-ai dátum, 1991 óta munkaszüneti nap. És nem mellesleg persze, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapja.

1956. októberének második felében az országszerte meginduló – akkor még döntően "csak" szociális elégedetlenségből fakadó és az akkori lengyelországi eseményekkel szolidaritást kifejezni kívánó – egyetemi diákmegmozdulások pár nap alatt általános reformokat követelő mozgalommá váltak, amelyek aztán a budapesti Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetésben, illetve rendszerellenes tömegdemonstrációban csúcsosodtak ki október 23-án. Az aznap kora délután a Bem szobornál összegyűlt tömeg kora estére a Parlament elé vonult, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét, közben a tüntetők egy másik csoportja ledöntötte a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. Késő estére pedig a Magyar Rádió épületénél valódi ostromállapot alakult ki: a fegyverhez jutott – és a követeléseiket a rádión keresztül terjeszteni kívánó – tüntetők és az épületet védő ÁVH-sok közötti tűzharccal gyakorlatilag megkezdődött a magyar nép a proletárdiktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése, amely aztán a fegyveres felkelők ellenállásának szovjet csapatok általi vérbefojtásával és teljes felmorzsolásával feje­ződött be november 11-én.

A forradalom leverését követően tilos volt október 23-át nemhogy megünnepelni, de még forradalomként említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Az 1980-as évek végének közeledtével kezdett aztán ’56 valódi története széles nyilvánosságot kapni. 1988-ra már Nagy Imre és az ötvenhatosok rehabilitációjának követlése is "mindennapossá" vált, rá egy évre, pedig, több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és mártírtársait.

Mindezeken túl október 23-a történelmi jelentőségét az is jól példázza, hogy 

amellett, hogy Bethlen Gábort, Erdély aranykorának megteremtőjét is, október 23-án (csak kicsit korábban, 1613-ban) választotta meg fejedelemmé a kolozsvári országgyűlés,

1989-ben az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás, a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt ezen a napon kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot, az új, demokratikusan választott országgyűlés pedig 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja október 23.-át, amely így válik az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának ünnepnapjává.

És munkaszüneti nappá.