Nem a kor vagy a titulus, a vezető "lélekjelenléte" számít

Egy tizenegy-tizenhat évesekből álló thai focicsapat a segédedzőjük vezetésével kirándulni mentek a Nang Non hegységbe. Sajnos rosszkor voltak rossz helyen. Épp a híres Tham Luang barlangban tartózkodtak, amikor a hirtelen jött esőzéstől a karsztrendszer megtelt vízzel, és a csapat a barlang fogságába esett – kilenc hosszú napra! A fiatalokról napokig nem lehetett semmilyen hírt hallani, aztán két búvár megtalálta őket – az egyébként mintegy 10 kilométer hosszú, zegzugos, mélyedésekkel, keskeny folyosókkal, valamint rengeteg álló- és függőcseppkővel tarkított barlangban – de ez még messze nem volt egyenlő a megmenekülésükkel. A kimentésüket ugyanis tovább nehezítette a barlangrendszerbe folyamatosan beáramló esővíz, valamint az a szerencsétlen körülmény, hogy a csapat tagjai a megmentésükre kigondolt búvárkodást egyáltalán nem voltak képesek teljesíteni, hiszen még csak úszni sem tudtak. A háromnapos mentőakció végül sikerrel járt: a vízzel egyre inkább telítődő barlangban töltött kilenc nap után a tizenkét fiút, valamint az edzőjüket ép bőrrel sikerült kimenteni.

A mentőcsapat erőfeszítéseinek elismerése mellett azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a természet fogságába esett csapat tagjai milyen lélektani folyamatokon mehettek keresztül, ami reményt, erőt, kitartást adott nekik a teljesen kilátástalannak tűnő helyzetben. A búvárok, akik a fiúkra akadtak, döbbenettel vegyített ámulattal nyilatkozták, hogy a fiúk arcán nem volt jele semmiféle pániknak, félelemnek vagy reményvesztettségnek. A megtalálásuk pillanatában mindannyian nyugodtan ültek és – meditáltak. Nagyon úgy tűnik, hogy  

a kilenc napra barlangba rekedt thai focicsapat megmenekülését az őket vezető, mindössze 25 éves segédedző lélekjelenléte, helytállása és vezetői felkészültsége (tehetsége) tette egyáltalán lehetővé. A korábban buddhista szerzetesként élő, de ekkor már a thai Wild Boars futballcsapat másodedzőjeként tevékenykedő Ekapol Chantawong  – sok más megküzdési stratégia közül - a meditációt választotta a kritikus helyzet megoldásához. A vezető szerepe pedig – mint mindig, de egy ilyen kritikus szituációban pláne – kiemelkedően fontos a normatív befolyásolás sikerességének elérésében. A fiúk edzője azáltal, hogy a meditáció révén megtalálta a saját belső békéjét és nyugalmát,

  a csapat tagjainak követendő példát mutatott, akik a csoportdinamika elvei alapján át is vették tőle ezt az utólag abszolúte sikeresnek bizonyuló viselkedésmintát, illetve - ebben az esetben, szó szerint - túlélési stratégiát. A meditáció segítségével a fiúk nemcsak nyugodtak tudtak maradni, de elkerülték a letaglózó kétségbeesést, a pánikot, sőt a fogyatkozó energiájukat is sikeresen tudták beosztani, illetve megőrizni. Fantasztikus, példaértékű vezetői teljesítmény!

Mindezek után - már a megmenekülésüket követően, persze, az ex-budhista focitréner, szó szerint coach-típusú vezető - levélben kért bocsánatot minden szülőtől a balul sikerült kirándulásért, és vállalta a felelősséget a történtekért…