Befagy(aszt)ott közmunkásbér

Míg a minimálbér 8 százalékkal emelkedett 2019-ben (és 2020-ben is), a nyolcórás közfoglalkoztatotti bér változatlanul bruttó 81 530 Ft (nettó 54 217 forint), a szakképzett közmunkásbér pedig bruttó 106 555 Ft (nettó 70 859 forint) maradt 2019-ben is, vagyis az állami foglalkoztatási programban dolgozók bérének emelkedése immár harmadik éve 0%, azaz nulla százalék.

A közmunkásbér befagyasztásával párhuzamosan – három év alatt – a nettó minimálbér 16,8 %-kal nőtt, a kumulált infláció pedig meghaladja az 5,5 %-t, így a közmunkások keresete reálszinten jócskán veszített értékéből, a minimálbér és a közmunkás bér közötti bérolló pedig tovább nyílt: míg 2011-ben még a nettó minimálbér 77,6 %-át keresték meg a közfoglalkoztatottak, idénre ez már csak 54,7 % lett, vagyis lassan a piacon elérhető legkisebb bér felét kaphatják csak kézhez a közmunkások. A közmunkásbér befagyasztásával

• egyrészről, közvetett módon, megvalósul a közmunkások az elsődleges munkaerő-piacon történő elhelyezkedésének – negatív – ösztönzése. De a munkáltatók is egyre nyitottabbak a foglalkoztatási programban dolgozók felvétele iránt, lévén kis bérköltség-befektetés mellet – vélik ők – juthatnak „olcsó” munkaerőhöz (azonban a bérben tapasztalható „olcsóság” igencsak relatív, mert a közfoglalkoztatottak átképzésére/felkészítésére annál többet kell költeni és sokkal több időt száni a bevethetőségükig!). 
• másrészről viszont a „hadra fogható” és az álláskeresésben aktív – azaz például a jövedelemcsökkenéssel ösztönözhető - közfoglalkoztatottak száma meglepően alacsony. A közmunkások teljes létszámához képest kifejezetten az! Nem véletlen – kormányzati szándék ide vagy oda - hogy viszonylag kicsi az átjárás a foglalkoztatási program és az elsődleges munkaerő-piac között: hiszen azon közmunkások, akik el tudtak helyezkedni és meg is tudtak kapaszkodni a „normál” munkahelyeken, azok már ezt jórészt megtették.

Nyugat-Magyarországon gyakorlatilag nincs is közmunkás, de országos szinten is 2018-ról 2019-re a 21,6 %-kal csökkent a közmunkások létszáma. Azok esetén viszont, akik nem tudnak képzettségük, felkészültségük, alkalmasságuk/alkalmatlanságuk vagy hátrányos helyzetük okán (77-ről 83 %-ra emelkedett a hátrányos helyzetű településeken élők, 55-ről 60 %-ra a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők, 30-ről 37 %-ra az 50 éven felüli közmunkások aránya) vagy nem akarnak (sokan vannak ilyenek is!) kilépni a programból (például Szabolcsban, Borsodban, Nógrádban), ez a fajta negatív ösztönzés egyszerűen nem ér célt, sőt visszájára fordul. Olyannyira, hogy a fizetések befagyasztása miatt az életszínvonal komoly csökkenésével és a szociális feszültségek konzerválódásával – vagy még rosszabb esetben növekedésével –, valamint és az érintettek elhelyezkedési esélyének további minimalizálódásával kell - már rövidtávon is! - szembenézni. A közmunkás bérek befagyasztása tehát nem megoldás! Ráadásul a bérfejlesztés elmaradásával „megspórolt” összegeket pedig nem szabad a programtól elvonni, a szociális felkészítési, oktatási, képzés, átképzési, valamint mentorálási tevékenységekre kell fókuszáltan fordítani, illetve ezen összegek felhasználhatóságának elég merev kereteit kell rugalmasabbá tenni, mert csak ezzel együtt van esély a közmunkások nagyobb tömegeinek az elsődleges munkaerő-piacon történő munkavállalás felé motiválni, illetve annak égető problémáit enyhíteni.