Post vacation blues
A "post vacation blues" akár egy menő rockbanda neve vagy slágerlistás számának címe is lehetne, de nem az! Hanem a hosszabb szabadságról a munkahelyi taposómalomba visszatérő munkavállalóknál jelentkező depressziós tünetek többé-kevésbé hivatalos, összefoglaló elnevezése ez. Mindannyian tudjuk, tapasztaljuk, hogy a "pihenést, ki kell pihenni", de a nyári vagy téli nyaralás utáni "kötelező" fáradtság mellett a nyugtalanság, az étvágytalanság, a munkahelyi szorongás, a stressz, a munkamotiváció hiánya vagy az alulteljesítés, az érthetetlen dühkitörések vagy épp a nosztalgikus melankólia, az inaktív merengés mind mind lehet a szabadság utáni "blues"-nak tünete, amelyek jó esetben pár napon belül elmúlnak, rosszabb esetben azonban akár a szabadság idejének másfélszerese is kellhet ahhoz, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
A TripAdvisor egy kapcsolódó felmérése szerint a munkavállalók 64%-a már a vakáció közben stresszeli magát amiatt, hogy a nyaralás nem tart örökké; a megkérdezettek 4%-a már a szabadság első napján is azon kesereg, hogy egyszer az véget ér. A felmérésben résztvevők 19%-a a munkába való visszatérés első napján, 43%-uk (!) viszont az egész első héten feszült a munkától; 4%-uk pedig rendszeresen el is késik a szabadság utáni munkanapokról. 20%-uk pedig "be is vallotta", hogy a szabit követően egy hónapnak sem kell eltelnie ahhoz, hogy betegszabadságot vegyen ki, sőt 8%-uk azon is komolyan elgondolkozott a szabadságról visszaérkezvén, hogy azonnal felmond és új állást keres.
A lelkiismeretes munkavállalónak, de még a kevésbé lelkiismeretesnek is, kimondva-kimondatlanul, akár bevallja, akár nem, komoly fejfájást okoz, sőt nem elhanyagolható - sokszor titkolt vagy rejtett - stressz-faktorként jelenik meg, hogy mi lesz a munkájával a szabadságának ideje alatt? Amíg ő nem lesz bent a munkahelyén, hogyan fognak menni nélküle a dolgok? Mi lesz, ha nyaralás vagy síelés közben, urambocsá’, esetleg nem lesz elérhető még mobilon sem? Micsoda kupleráj, papírhalmok, email-özön, végeláthatatlan egyeztetések sora fogja várni a munkába való visszatérése után? A nyaralás előtti, alatti és utáni depresszió elkerülésének legjobb módja, hogy a fejünk homokba dugása helyett, igyekezzünk még a nyaralás előtt okosan felkészülni a szabira, azt követően pedig átgondoltan kezelni ezeket, az egyébként tervezhető, stressz-faktorokat:
Számoljunk vele!Amellett, hogy azt számolgatjuk, hogy a legkevesebb fizetett szabadnap feláldozásával, a legtöbb egybefüggő munkamentes napot hozzuk ki a magunk számára az ünnepnapok, munkaszüneti napok és áthelyezett munkanapok kavalkádja nyújtotta szabilehetőségeken felül, kalkuláljunk azzal is, tudatosítsuk magunkban, hogy bizony létezik szabadság utáni depresszió. Mert ha ezzel is számolunk, akkor a "post vacation blues" nem érhet minket letaglózó meglepetésként és könnyebben túl leszünk az egészen.
Okosan válasszuk ki a szabadságunk időpontját!Radikális mértékben csökkenthetjük a szabadság előtti, alatti és utáni stresszt, ha a távollétünk (szabadságunk) időpontját úgy választjuk ki, hogy az nem esik teljesen egybe a nyaralásunk/telelésünk időpontjával. A szabadságunk legyen kicsit hosszabb a nyaralásnál vagy a téli kiruccanásnál, hagyjunk magunknak egy kis időt, két-három napot, a nyaralásból való visszatérés után a "pihenés kipihenésére", illetve a munkába való visszatérésre. Ha egy picit jobban belegondolunk nem is olyan nagy butaság némely munkáltató azon elvárása, hogy már késő télen, kora tavasszal készítsük el a nyári, sőt az egész éves szabadságolási terveinket… Tegyük meg! Mi is csak nyerhetünk vele.
Gondoljuk át alaposan a szabadságunk idejére, és főként az azt követő időszakra eső feladatainkat, kötelezettségeinket!A fontos vagy határidős ügyeinket semmiképp ne toljuk a szabadságunk utáni első napokra. Igyekezzünk ezeket még a szabadságra-menetel előtt lezárni, elintézni, vagy ha szükséges elhalasztani, átütemezni, de úgy, hogy a visszatérésünk után legyen elegendő idő felvenni a fonalat, és érdemben folytatni a munkát.Előrelátóan tájékoztassuk az érintetteket, hogy mikor leszünk érdemben a munka frontján!Akiket a szabadságunk ideje alatt a feladataink és kötelezettségeink átstrukturálása így vagy úgy, de érint – beleértve a kollégák mellett a cégen kívüli ügyfeleket, partnereket, beszállítókat, stb. – keressük meg, és tájékoztassuk őket, hogy szabadságon leszünk. Az érdemi visszatérésünk időpontjaként viszont nem az első munkában töltött napot célszerű megjelölnünk, hanem azt a két-három nappal későbbi időpontot, amikor valóban százszázalékos teljesítményt fogunk tudni majd nyújtani.
Fokozatosan lássunk hozzá a szabadságunk alatt felgyülemlett munka felszámolásának.Érdemes a munkába való valós visszatérés előtt pár nappal már nekikezdeni a beérkezett levelek átolvasásának, azok szortírozásának, priorizálásának (de a válaszokat, hagyjuk a munkanapokra) ,majd az első munkanapokon kicsit korábban érkezve, fokozatosan belelendülve nekiugrani az e-mailek megválaszolásának, a felgyülemlett papírhalmok felszámolásának, a szükséges találkozókra történő felkészüléseknek, stb., stb., stb....
Először tájékozódjunk, mihamarabb egyeztessünk a helyettesítőnkkel!A munkába való visszatérésünkkor az első teendőnk egyike legyen, hogy - a nyaralási élményeink ecsetelése és a családi fotóalbum megmutogatása mellett - tájékozódunk! Beszéljük át a távollétünk idején történteket a munkatársainkkal (főnökünkkel), illetve azzal a kollégával, aki tartotta helyettünk a frontot. És persze ne feledjük a helyettesítést, nagyon nyomatékosan megköszönni neki....
Aztán hajrá, előre, vessük bele magunkat ismét a munka világába!