Mézengúzok nem-lineáris (öngerjesztő) struktúraépítése

Az egészen aprócska, fél centinél is kisebb Tetragonula nembe tartozó méhek, királynőnként (méhanyánként) akár tízezer dolgozót is „foglalkoztató” szigorú hierarchiájú közösségeket (társadalmat) alkotnak. De a hierarchia, illetve az erős strukturáltság nem csak a társadalmi berendezkedésükre, a szervezeti felépítésükre jellemző, hanem áthatja az egész létezésüket, beleértve a kaptárépítési megoldásaikat is. E méhek, tudniillik, faodvakban, sziklarepedésekben építik fel teraszos elrendezésű fészkeiket: az egyes méhsejteket spirális alakban haladva illesztik az előző mellé, egyenként növelve így a teraszok területét. Az egyes szintek között "helyet" hagynak, így az egyes egyedek kényelmesen tudnak közlekedni, olyasféleképpen, mint az emberek a parkolóházaik emeleteit összekötő fel- és lehajtó spirális rámpáikon.

Az ember alapesetben persze, nem tud szabadulni azon paradigmájától, hogy ilyen bonyolult mintázatok, komplex struktúrák, bonyolult szerkezetek alkotásához térlátás, alapos tervezés, irányított kivitelezés, vezetett munkavégzés szükségeltetik. Pedig nem. A méhfészkek kialakítása ugyanis, úgynevezett nem-lineáris öngerjesztő szerveződés útján történik (kvázi úgy, mint a focimeccsek közönségében terjedő hullámzás). A méhfészkekben az egyes méhsejtek egymáshoz illeszkedésének alapvető elve – matematikai modellvizsgálatok szerint - az, hogy mennyire tudnak  a méhsejtek „tökéletesen” a szomszédjukkal egy síkban épülni (hasonlóan a kristályok növekedéséhez). Ezt pedig az határozza meg, hogy mekkora munkaterületre van szüksége az adott méhnek, vagyis a dolgozók mérete határozza meg a végső struktúrát (ennek megfelelően a Tetragonula méhek egyes eltérő nagyságú fajainak fészkei eltérő struktúrát is mutatnak).

Az emberi fogyasztásra termesztett növények mintegy 75%-a függ valamilyen mértékben a beporzók – és köztük kiemelten a méhek – tevékenységétől. Csak az Egyesült Államokban a méhek beporzó munkájának gazdasági értékét évi több mint 15 milliárd dollárra becsülik.

A méheknek tehát – ellentétben az emberrel (?) - úgy tűnik semmiféle magasabb rendű tervre vagy felülről irányított menedzselésre nincs szükségük ahhoz, hogy szabályos mintázatú, tökéletesen működőképes struktúráikat felépítsék. Egy kis szabadon szárnyaló "állati" ösztön, abszolúte természetes munkavégzés, és kész a maga nemében tökéletesen működő szervezet...

2012-ben a pittsburghi reptéren, egy méhraj telepedett le egy éppen indulni készülő Delta Airlines járat szárnyára – a gép kisebb késését okozva ezzel. A legtöbb reptéren ez az incidens végzetes lett volna a méhek számára, de az Acélváros repterének dolgozói ahelyett, hogy a “problémát” egyszerűen eltávolították volna, elkötelezték magukat, hogy nemcsak eltűrik, hanem aktívan segítik is a méheket. Kapcsolatba léptek helyi méhészekkel és természetvédelmi szakemberekkel, óriási, vegyszermentes zónákat alakítottak ki a repülőtér hatalmas területén, amelyeket vadvirágok és méhbarát növények keverékével vetettek be. Ezek a területek ma már valóságos oázisként, valódi méhlegelőként szolgálnak nemcsak a háziméhek, hanem számos más beporzó rovar számára is.