Clarké a tervezési meló!

Így kiállhatott fel Széchenyi, amikor az Andrássy Gyulával együtt megtett, 1832-es angliai hídépítő-keresgélő útjukon találkoztak William Tierney Clark mérnökkel, aki más neves mérnökökkel ellentétben – akik nem igazán lelkesedtek a Buda és Pest között létesítendő híd iránt, lévén a homokos mederalj, a vízjárás heves ingadozása, az erőteljes jégzajlás miatt műszakilag kivitelezhetetlennek tartották azt – határozottan kijelentette, hogy ő képes, és hajlandó is hidat verni a Dunára, és pár hét múlva már rajzokkal is alátámasztotta mindezt. 

És bár Széchenyi az útjukról szóló Budapesti Hid-egyesülethez irányzott jelentése, midőn külföldrül visszatérének című Hídjelentésében nem fogalmazta meg konkrétan, de már ekkor tudta, hogy a tervező-toborzás sikeresnek bizonyult és a tervezési melóra kiválasztásra került William Tierney Clark!

Aztán a Hídjelentés megjelenése után 6 évvel, a névrokon Adam Clark kivitelezésében elkezdődött az építkezés, és 16 évvel később készen állt a világ akkori legnagyobb, legmodernebb függőhidja.