dr. Túlélőmentő

dr. Lengyel Árpád 1911-ben egy újságban találkozott a brit Cunard Line neves hajózási társaság álláshirdetésével, ’melyben magyar származású, angolul jól beszélő orvost kerestek, 

méghozzá azért, mert akkoriban óriási méreteket öltött az Amerikai Egyesült Államokat megcélzó kivándorlási „kedv” (1880 és 1914 között több mint másfél millió magyar állampolgár migrált át az óceánon jobb munka és szebb élet reményében), így a kivándorlóhajókon sok volt a csak az anyanyelvén megszólalni képes magyar utas.

amely állást a 26 éves, fül-orr-gégész szakdiplomás, de kevéske mentőorvosi, illetve -ápolói gyakorlattal is rendelkező orvos 1912. márciusában meg is kapott.

Az ifjú orvost az új munkáltatója a Carpathia nevű, brit illetőségű, de a Magyar Királyi Belügyminisztérium kifejezetten magyar kivándorlók szállítására bérbe vett, kivándorló-hajóra osztotta be, az első útja Fiume–New York–Fiume volt. Az odautat sikeresen, különösebb említésre méltó esemény nélkül meg is tették, már visszafelé úszott a hajó, amikor 1912. április 15-én éjjel fél egy előtt öt perccel a Carpathia egy a közelben bajba jutott luxusóceánjáró vészjelzéseit fogadta. Ez volt a Titanic…

A Titanicról a fedélközbe érkező megmentettek állapotáról először Lengyel Árpád adott gyors és pontos diagnózist, illetve ő döntött arról is, kinek milyen orvosi segítségre van szüksége. A Carpathia végül reggel 8 óra 50 perckor 705 túlélővel indult vissza New York felé, a doktor ekkor már a lelke mélyén érezhette, hogy életének ez volt az első és egyben utolsó hajóorvosi melója...

Hazaérkezését követően aztán, Lengyel Árpád ott is hagyta a Cunard Line társaságot, és a tengert, munkahelyi „élményeiről” még családi, baráti körben sem igen beszélt. Az Országos Munkásbeteg-segélyző és Balesetbiztosítónál rendelőintézeti orvos lett; az első világháborúban egy mentővonat katona főorvosként szolgált. A háború után egy évig az OTI-rendelőintézetben dolgozott fül-orr-gégészként, majd üzemorvosként a Budapesti Egyesített Városi Vasutaknál, majd a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságnál (a BKV elődje). De volt iskolaorvos, egészségtant is tanított, és praktizált magánorvosként is.

Az egyik leghíresebb magyar orvos munkáját hivatalos magyar állami elismeréssel nem díjazták soha, itthon egyedül a mentőktől kapta meg a szakma legnagyobb elismerésének számító vasérdemérmet.