Bizony, humán erőforrás igényes egy építkezés

Magistro Jacobo de Sancto Georgio (építőmester) a beaumarisi vár építése (1296-1306) kapcsán írt leveléből :

Ha arra kíváncsi, hogy mire ment el ilyen sok pénz egy hét alatt, akkor szeretnénk a tudomására hozni, hogy : 400 kőművesre, mind kőfaragókra, mind a falépítőkre, valamint 2000 kevésbé képzett munkásra, 100 talicskára, 60 szállítókocsira és 30 hajóra, amelyek követ és tengeri szenet szállítanak nekünk; 200 kőbányászra; 30 kovácsra; és ácsokra a gerendák, padlódeszkák rögzítéséhez és egyéb szükséges munkák befejezéséhez." (…)

A középkori "nagy" építkezéseken használt egyik legfontosabb innováció a taposókerekes emelő volt, amely egy nagy kerékből állt, amit két ember hajtott úgy, hogy miután a küllőkön átlépve beléptek a kerék belsejébe a kerék belső felületén folyamatosan felfelé lépkedve testük súlyával forgásra késztették azt, ami így kötelek és fogaskerekek segítségével húzta fel az építőanyagot. A taposóemelő működtetéséhez egy emelőkezelőre is szükség volt, de az eszköz a korábbi időkhöz képest nagy előrelépést jelentett, ugyanis immár 12 munkás feladatát három ember is el tudta végezni.

Ráadásul a munkások fizetésével már megint, mint mindig, késésében vagyunk , így a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy valahogy itt tartsuk a munkásokat, mivel egyszerűen nem tudnak miből megélni.”