KALAUZnélküliség

1832-ben indult az első omnibusz-járat Budán. A 12-24 személyt befogadó járműveken csak ülőhely volt, állóhelye - mármint megállóhelye a busznak - viszont nem, a le- vagy felszálló utasok bárhol leinthették a kocsit....

1866-ban helyezték üzembe az első lóvasútvonalat a mai Kálvin tér és az Újpesti vasúti híd között. Az emeletes kocsik mintegy 60 férőhellyel rendelkeztek. A Fogaskerekű vasutat a Svábhegyen 1874-ben adtak át a forgalomnak. 1889-től járt villamos, 1894-től földalatti vasút, 1915-től pedig autóbusz. A viszonylag ritkán járó tömegközlekedési eszközökön gyakran fürtökben csüngtek az utasok, és az is közös volt bennünk, hogy a menetdíjat a kalauznak kellett leróni, illetve az előre megváltott jegyet neki kellett bemutatni, vagy vele kellett kezeltetni. Ugyancsak a kalauz munkaköri feladataihoz tartozott a megállóból való induláskor a vezetőnek jelezni, hogy  már nincs le- vagy felszálló (1958-tól jelentek meg az ülőkalauzok, de mivel ők a jegyeken kívül, pénzt is kezeltek, alaposan lelassították a járműveken az utasáramlást, nem kicsi elégedetlenkedést okozva ezzel).

A kalauzkodás egyébként nem volt túl népszerű meló, a hatvanas évek közepére komoly létszámhiány alakult ki a szakmában, így részben emiatt, részben pedig a „robotizáció” térnyerése okán (jegylyukasztó automata, indításjelző hang és fényjelzés, elektromos vészcsengő, stb.), a BKV 1969. július 1-jén valamennyi járművén bevezette a kalauz nélküli üzemmódot.

Kedd reggel 0 órakor szegényebb lett a budapesti utca egy színfolttal: elbúcsúzott a kalauz. Nem volt szomorú ez a búcsú, s aki tanúja lehetett, mint e sorok írója is, láthatta, milyen vidáman, felszabadultan szálltak le fényesre kopott táskájukkal az autóbuszokról és a villamosokról. Velük együtt lekerült a kocsik ablakából a KN (kalauz nélkül – a szerk.) jelzés is, hiszen e perctől kezdve minden kocsi kalauz nélküli (Magyar Nemzet, 1969. július 2.)"

Munka(kör) viszont nem vész el csak átalakul, a kalauz nélküli szolgáltatással egyidejűleg ugyanis megjelentek a már kifejezetten a bliccelők elcsípésére szakosodott jegyellenőrök, illetve a kalauzok közül sokan átképezve járművezetőkként, HÉV-vonatkísérőként, pénztárkezelőként folytatták a munkát.

Világviszonylatban, utasszám tekintetében a legforgalmasabb, Budapest tömegközlekedésben pedig az egyetlen 24 órában közlekedő 4-es 6-os villamosvonalon, tanítási időszakban, hétköznapon, összesen mintegy 78 járművezető és akár 30 jegyellenőr is dolgozik.