UDVARI BOLOND - jolly joker munkakör

Az 'udvari – hivatásos – bolondot' egyáltalán nem nézték bolondnak annak idején, sőt kifejezetten nagyra becsült pozíciónak számított az övé (ellentétben a ’született’ vagy ’ártatlan’ bolondokkal).

De nem is lehetett minden bolond udvari bolond, mert azon túl, hogy hivatásos szórakoztatónak számított, ezen tisztség megszerzéséhez egyéb (igen széles spektrumot felölelő) kompetenciákra is szükség volt. A bohóckodás és viccmesélés mellett énekelni, zenélni, táncolni, bűvészkedni, sőt akrobata, hangutánzó és imitációs képességekkel, sőt kifejezetten magas intelligenciával (IQ) kellett rendelkeznie, hogy képes - és annyira tanult is! - legyen, hogy átlássa az uralkodó nem csak mindennapi ügyes-bajos dolgait, de a nagy-politikai helyzetet is. Épp ezért gyakran szegődtek udvari bolondnak, és csináltak így karriert kiközösített papneveldei diákok, kicsapott egyetemisták, kolostorból kizárt szerzetesek.

Voltak azonban kellemetlen kötelességei is az udvari bolondoknak: gyakran az ő feladatuk volt 1) a rossz hírek közlése; és/vagy 2) a katonák feltüzelése (a csatákban ä sereg előtt menetelve, gúnyolva és kifigurázva az ellent) amely tevékenységeik egyike sem volt épp nyugdíjas állás… 

A bolondok jellegzetes színes, csörgősipkás öltözete valóban létezett, a rendhagyó viseletet azonban csak „munkaidőben” hordták, a hétköznapokban a többi szolgáéhoz hasonló egyszerű öltözetben jártak.

Mindezekkel együtt azonban az uralkodók számára a csörgősipkás udvari bolondjaik jelentették az egyenességet, a képmutatás nélküli igazságot. Köntörfalazás nélkül beszélhettek egy olyan környezetben, ahol mindenki más köteles volt nyájasan – linkelni. Büntetlenül űzhettek tréfát az uralkodójuk, azok hitvesei és családjaik, udvartartásaik tökéletlenségeiből, azaz mutathattak rá a fejlesztendő vagy problémás területekre. Ennek köszönhetően a bolond gyakran hasznosabbnak bizonyult a várúr számára, mint hivatásos tanácsadói. Sok uralkodó valóban legfőbb tanácsadóként tekintett a bolondjaira, „nemesi” juttatásokkal ismerve el munkájukat.

Napjainkban a régi csörgősipkás udvari bolondok emlékét – és fontosságát – a francia kártya legértékesebb lapja, a sok helyen és helyzetben komoly hozzáadott értéket képviselő Jolly Joker őrzi.

Az ’udvari bolond’ munkakörének a középkor végével áldozott le, a 17. század folyamán a bolondok lassan eltűntek az európai nemesi és királyi udvarokból. Magyarországon a mohácsi csatavesztés után szűnt meg fokozatosan – a középkori királyi udvari élettel együtt – az udvari bolond pozíciója, bár egyes főúri házaknál még a 18–19. században is alkalmaztak a háziak szórakoztatására szolgáló - bohócokat (de ez már egy másik munkakör!). 

Azonban a 20. században, ez a pozíció a tongai királyi udvar jóvoltából újjáéledt. Az amerikai Jesse Bogdonoff az 1990-es években, igaz "csak" kapcsolt munkakörben, de nemcsak udvari bolondként, hanem pénzügyi tanácsadóként is szolgálta a polinéziai állam királyi kormányzatát. Igaz később perbe fogták, mert 26 millió dollárt - az ország éves költségvetésének több mint felét kitevő összeget - egyszerűen elbolondozott (elsikkasztott)...