AUCTORATUS - kenyeret cirkuszért

Gladiator in arena consilium capit" (A gladiátor a cirkuszban dönti el, hogyan harcoljon (Seneca)

A gladiátorok – a római jog szerint – nem mind voltak rabszolgák, és nem is feltétlenül rabszolgákból lettek. Persze, a legtöbb gladiátor valóban hadifogolyból – akik korábban már eleve harcosok voltak –, valamint kis- és nagystílű bűnözőkből (csalókból, gyújtogatókból, gyilkosokból, hazaárulókból, katonaszökevényekből, templomgyalázókból), és persze az üldözött keresztényekből váltak előbb rabszolgává, majd adott esetben gladiátorrá.

De nem ritkán, szabad emberek, elsősorban anyagi megfontolásból, és/vagy a gladiátorsággal együtt járó „sztárság” miatt, önként a gladiátor hivatást, illetve ezt az igen jól fizető állást választották, ők voltak az auctoratus-ok. Formálisan szabadok maradtak ugyan, de a szerződésük idejére lemondtak polgárjogaik egy részéről és – a többi rabszolga gladiátorhoz, a csepűrágókhoz, a színészekhez, a prostituáltakhoz és kerítőikhez (hiszen ők mindannyian eladták a testüket!) hasonlóan – tisztátalannak, becsületüket vesztetteknek (infames-nek) számítottak: nem viselhettek köztisztséget; nem léphettek be a szenátusba; nem emelhettek vádat; nem lehettek tanúk bírósági perben (a szavuk nem számított egy fityinget/sesterciust sem), és még házasodni is csak korlátozottan tudtak; társadalmi tekintélyük a lehető majd' legalacsonyabb szintre süllyedt.  Azonban 

• egy sikeres (győztes) gladiátor, beleértve természetesen az auctoratus-okat is, egyetlen győzelemmel annyit kereshetett, mint egy katona éves, vagy egy kézműves (kovács, kőműves) fél-háromnegyedéves fizetése. Mondjuk, a legtöbb gladiátor évente csak 2–3 alkalommal lépett porondra (ritkán fordult elő, hogy valaki 5–6-nál többször küzdött egy évben), de ez akkor is igen szép keresetnek számít(ott);
• sőt, az auctoratus gladiátoriskolába való belépésének hozama akkora volt, mintha ma valaki 50–70 millió forintot kapna készpénzben a munkaszerződésének aláírásáért – de cserébe kockáztatta az életét és a becsületét, 

Szóval az volt az életének az ára, amikor egy szabad polgár gladiátornak állt, hogy pénzt, sőt vagyont (anyagi biztonságot), és hírnevet szerezhetett ugyan, de közben elveszít(h)ette az élete mellett, a közmegbecsülését és polgári jogainak jórészét.