HÁZMESTER: három deci bor két deci szódával

A Házfelügyelő című lap szerint, 1945-ben a házmester 

…lakó, aki nem lakik sehol. Télen havat söpör, nyáron a poros, forró járdát locsolja. Ha a hatóság úgy kívánja, készen áll végrehajtói vagy rendőri szolgálatok elvégzésére. A háziúr kívánságára elromlott klozetot javít, megrepedt vezetéket foltoz. Gyanakszik a vicire, hogy az ismét zsebrevágta a kapupénzt és veszekszik a lakókkal, akik állandóan az udvarra köpdösik a dinnyemagokat.” 

Azonban a házmesteri munkakör összetett és sokrétű szolgáltatói (mai munkaköri értelmezésben gondnoki / rendészeti / biztonsági őri / behajtói / karbantartói / recepciósi / közös képviselői stb.) feladatai közé tartozott a besúgó-informátori szerep ellátása is, olyannyira, hogy Magyarországon a köznyelvben a házmester gyakorlatilag összekapcsolódott a feljelentő-besúgó-politikai lojalitás-ellenőrző alakkal, hiszen „...a házmester mindent tudott. Tudta, ki mikor jön haza, kihez jár, ki nem alszik otthon, ki beteg, ki él gyanús jólétben.”, és erre a politika még ösztönzőleg rá is hatott:, hogy „figyeljék egymás munkáját, legyenek éberek, és ne engedjék eltéríteni magukat a pártvonalról.” 

…felhívjuk a belügyminisztérium figyelmét a Zenta u. 1. sz. házban illegálisan működő Katolikus Háziasszonyok Háztartási Otthonára, amely papíron ugyan már régen megszűnt, de a valóságban még vígan működik. Závodszky Irén, a feloszlatott egyesület vezetőjének ötszobás öröklakásában állandóan 20-22 bejárónő lakik, akik amellett, hogy lakásukért megfizetnek és még hozzá jól megfizetnek, naponta Závodszky Irén »úrhölgy« oktató előadásait is végighallgatják. Őnagysága ugyanis a karmaiba kerülő takarítónőket valósággal háziapostolokká képezi ki és a hozzája forduló budai asszonyoknak büszkén ajánlja ezeket a takarítónőket, »akiket nem fertőzött meg a demokrácia«. („Házfelügyelő”, 1948. július 20., 4. oldal)

A 3 dl bor + 2 dl szóda arányú „nagyképű” fröccsöt - ironikus társadalmi utalásként - azért hívják házmesternek, mert a régi bérházakban a házmester fontosabb, tekintélyesebb, dominánsabb figurának akarta láttatni magát („itt én vagyok az úr”), mint amilyen valójában volt, akárcsak a házmesterben a bor, amely bár több, de éppcsakhogy több a szódánál...

A "klasszikus' házmester/házfelügyelő munkakör a rendszerváltást követően, amikor megszűntek a nagy állami bérházak, és megváltozatott a lakóközösségek működése, no meg az emberek nem igényelték (pontosabban már nem tűrték) a magánéletükbe közvetlenül történő beavatkozást, gyakorlatilag teljesen eltűnt a munkaköri palettáról, de a feladataik azért ma is, ilyen-olyan-amalyan munkakörökben továbbra is léteznek és el is látódnak...

Nemcsak a házmesterek voltak az akkori társadalmi kontroll és szigorú rend őrei, hanem a gyezsurnaják is. Bár a kifejezés orosz (szovjet) eredetű, Magyarországon is közhasználatúvá vált, különösen azok által, akik azokban az időkben a szovjet blokk országainak (beleértve kishazánkat is, természetesen) munkászállásaiban, koleszaiban, szállodáiban otthonosan mozogtak. A gyezsurnaja, aki szinte kizárólag nő volt, feladatai közé tartozott a szobakulcsok kezelése, a lakók vagy vendégek nyilvántartása, különféle igazolások kiadása (adott esetben tea vagy egyéb ital felszolgálása), de legfőbb a folyamatos megfigyelés: annak fűrkészése és ellenőrzése, hogy ki mozog a folyosókon, nem visznek-e be idegeneket a szobákba, a nyugatiak letérnek-e a számukra kijelölt útvonalakról.