FELSZARVAZOTTAK BALLADÁJA - Deák Bill Gyula

2019. júl. 28. 9:23

Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,

Egy Fradi győzelem és öt konyak után,

A lépcsőház aljában enyém lett a lány,

Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.

Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.

Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,

a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,

a handlé, a szódás, a képkereskedő,

a házmester, a fia és a kéményseprő.

Pár hét múlva Margit látni akart ismét.

Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,

Terhes maradt tőlem mondta, kérjem meg a kezét.

Nemsokára eljött az esküvő napja.

Én álltam legelől, a hajam lenyalva,

Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.

Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába,

Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra,

Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra.

Eljött a február és fiam született,

Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,

Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.

Nem volt szabadságom soha a seregben.

Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben,

De valahogy mégis megint apa lettem.

Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek!

Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.

Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek.

Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,

a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,

a handlé, a szódás a képkereskedő,

a házmester, a kisfia és a kéményseprő

.

.