JUTALOMOSZTÁS - Cseh Tamás & Másik János

Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér, pompás alkalom, minden szem csügg a szónokon. Most Fáskertiné fülébe súghatom: "drága asszonyom, jó lenne most, nagyon-nagyon." Fáskertiné, szavamra elpirul, közelebb nyomul, csípeje csípőmhöz szorul, "ifjú kolléga úr - súgja és elpirul -, szép is volna, mi, réteken elbolyongani."  Kering a díszterem ővele és velem, kezünk játéka is jutalmat oszt. A szónok Fáskerti éppen most kifejti: "ifjú kollégáink beilleszkedtek.", míg én Fáskertinét, a szónok szép nejét, forrón markolom, s a szemünk csügg a szónokon. Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér, pompás alkalom, vágyamat most bevallhatom. Fáskertiné, szavamra elpirul közelebb nyomul, csípeje csípőmhöz szorul. "ifjú kolléga úr - súgja és elpirul -, szép is volna, mi, réteken elbolyongani." Fáskertiné zümmögve fölrepül, és rendületlenül kering a transzparens körül, fent veszi át férjétől a szót: "Ifjú dolgozók, egyem a gyönge húsotok!"