Fejétől bűzlik a hal

A Gallup közvélemény-kutató intézet 2017-es globális felmérése szerint a világ mintegy 1,2 milliárd főnyi teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalójának pusztán 15 %-a (2023-ben ez már 23%) elkötelezett a munkája iránt, és ennek egyik következménye - legalábbis a közvélemény-kutató cég vezetője szerint - az egy főre jutó globális GDP évtizedek óta tartó csökkenése. A Gallup kutatási eredményei arra is rámutatnak, hogy

az alkalmazottak az őket foglalkoztató céget vagy szervezetet nem feltétlenül gyűlölik annyira, mint amennyire a közvetlen főnöküket utálják.

Ez annyira így lehet, hogy például a Big Office Day szervezői által készített, 2019-es, 1000 fős felmérés alapján a megkérdezett munkavállalók több mint fele (53%-a) akár a fizetésének egy részéről is lemondana egy jobb főnökért, sőt 10%-uk a keresetük több mint 15%-át is feláldozná ezért (illetve érte...).  Az Oracle és a Workplace Intelligence, 2020-as, 11 ország, több mint 12 000 munkavállalóját érintő kutatási eredményeiből pedig az derült ki, hogy az emberek 68%-a szívesebben beszélne a munkahelyi stresszről és szorongásairól egy robotnak, mintsem a főnökének, 80%-uk, pedig arra is nyitott, hogy tanácsadója ezekben a kérdésekben egy algoritmus legyen.

A DreamJobs állásportál 2023-as kutatása szerint a munkavállalói rendes felmondások leggyakoribb oka (59,3%) a vezetővel való általános rossz kapcsolat (amely leginkább a felsőbbrendűség éreztetésében, a mikromenedzselésben, a bizalmatlanságban, a kiszámíthatatlanságban, a kettős mérce alkalmazásában, a kivételezésben, a szakmai kvalitások hiányában és a megfélemlítés alkalmazásában érhetők leginkább tetten -, valamint az elismerés és a pozitív visszajelzések hiánya (50,8%), amely szintén a nem megfelelő vezető számlájára írható. Az alacsony fizetés, a maga 45,2%-ával „csak” az ötödik leggyakoribb felmondási indok…Az Erst & Young 2023-as kutatás szerint minden harmadik munkavállaló (35%) nagy valószínűséggel fel fog mondani a következő egy évben, miközben a cégek vezetői arra számítanak (58%), hogy könnyebb lesz megtartani a kollégákat. De a nagyobb "baj" az,  hogy  az alkalmazottak 46%-a szerint a vezetők nem törődnek a beosztottjaikkal, miközben a döntéshozók 76%-a véli igaznak ezt. Hasonló a helyzet, ha a munkavállalóük megbecsülését (64% vs 81%) vagy a  túlterheltségét (61% vs 82%) vizsgáljuk.

Elsősorban azért, mert a menedzserek - dolgozzanak a világ bármely pontján, bármely szervezeténél - nem szánnak elég figyelmet a beosztott munkatársaikra, inkább arra vannak kiképezve (sőt a vállalati szabályozások által kényszerítve), hogy nyomtatványokat töltessenek ki, riportokat állíttassanak össze, meetingről meetingre rohangásszanak és persze maximális mértékig kihasználják a rendelkezésükre álló humán erőforrás kapacitásait, mintsem a munkavállalók bevonásával, rájuk való odafigyeléssel, a szervezet missziójáról, távlati céljairól, a célok eléréshez szükséges stratégiákról vagy épp a tevékenység fejlesztéséről egyeztetnének velük. Miközben a világban – beleértve Magyarországot is! – a munkahelyek (munkakörök) viharos gyorsasággal és rendkívüli mértékben alakulnak át, addig a vállalatirányítás, illetve a humán erőforrás menedzselésének gyakorlata a megszokott ritmusban, a bevett gyakorlatok és paradigmák mentén folydogál. És erre a munkavállalók nemet mondanak! 

Ahhoz azonban, hogy a világ negatív termelékenységi trendjeit és egy adott vállalat hatékonysági mutatóit javítani lehessen, nem a fluktuáció tényén kell keseregni, hanem át kell alakítani a vállalati kultúrákat és ezen belül a vezetési gyakorlatokat. A szervezeteknek, munkaközösségeknek a parancsoló, tekintélyelvű menedzserek helyett, leaderekre, sőt a munkavállalókból a csúcsteljesítményüket kihozni képes edzőkre (coach-okra) van szükségük.