A pénz(keresés) az, ami nem boldogít!
Ismert – hanem is feltétlenül közismert – a dán Boldogságkutató Intézet (Happiness Research Institute) kutatásából, hogy a férfiak 44, a nők kicsit hamarabb, 42-43 éves korukban a legboldogtalanabbak.
Ismerjük az ENSZ World Happiness Reportját is, amely 2026-os elemzése szerint Finnország a legboldogabb ország a világon (és mögötte Magyarország, 2023-hoz képest 23 (!) helyet rontva. a 74. a rangsorban).
És persze, azt is mindenki tudja, hogy a pénz nem boldogít!
De az, ami
- az Eurostat (az Unió statisztikai hivatala) 83 európai nagyváros lakóinak bevonásával végzett „mennyire vagyunk elégedettek városunk munkahelyeivel, illetve munkavállalási lehetőségeivel” 2018-as felméréséből derült ki, hogy a Magyarországról bekerült két város, Budapest és Miskolc (közéjük ékelődve két görög településsel együtt) a rangsor legeslegvégére került,
- 2017-ben a Sussex Egyetem mintegy 20 ezer megkérdezett, több mint 1 millió válasza alapján lett világos, hogy a 'betegen ágybanfekvés' kivételével a munka (és vele azonos megítélés alá eső tanulás) az, ami a leginkább boldogtalanabbá tesz bennünket,
az azért mégiscsak felér egy kisebbfajta sokkal.
- Utálunk ingázni vagy valamely találkozóra zötykölődni – oké;
- Gyűlöljük a sorbanállást – rendben van;
- A pénzügyeink intézése sem tartozik a boldogságfaktoraink közé – nem meglepő;
- Lehúz minket a megbeszéléseken (vagy a tanórákon) való ücsörgés – naná!
De
mindezeket is beleértve szinte bármi mást is szívesebben csinálunk, mint a
munkahelyeinken a munkavégzést, amivel életünk során - az alvás kivételével – a legtöbb időnket eltöltjük?! Na, itt aztán fel van adva a labda, hogy elérjük a munkahelyünkön a flow-t!
Ha a pénz(keresés) nem is, de a megtakarítás boldogít – derül ki az NN Longevity 11 országot felölelő 2024-es - kissé azért PR-szagú kutatásából, amely szerint a pénzügyi biztonságérzet nagyon jelentős mértékben hozzájárul a boldogságérzethez.
A kérdés már csak az, hogy a pénzkeresés kényszerének ténye tesz minket boldogtalanná? Vagy vannak ugyan „boldog” munkahelyek (amelyeknél a munkavégzés maga az öröm), de csak elenyésző mennyiségben és statisztikailag alig észrevehető számban dolgoznak ott – szerencsés – munka-társaink?
5000
brit, amerikai, új-zélandi és ausztrál munkavállalótól gyűjtöttek adatok alapján
a University of Sheffield kutatói arra jutottak, hogy azok, akik egyéni vállalkozóként, önmagukat foglalkoztatva dolgoznak nem csak sikeresebbek, de elhivatottabbak,
sőt boldogabbak is, mint bármilyen más területen dolgozók, mert 1) valóban
használhatják a szakértelmüket és a rátermettségüket; 2); magasra értékelik az autonómiát, például
az innovációban, vagy a saját nézeteik kifejtésében;
3) elfogadhatónak, sőt kielégítőnek találják – a hosszabb munkanap ellenére – a
magasabb elvárásokat és nagyobb kihívásokat; 4) intenzívebben élik meg a szakmai sikereiket, hiszen minden egyes
eredményt közvetlenül saját maguknak is éreznek