Tetőzni látszik a munkaerőnélküliség, de óriási a betöltetlen állások rátája
A KSH adatai szerint 2018. utolsó három hónapjának
negyedéves csökkenését követően az idei év első negyedévben is – a tavalyi 58 800-ról
57 300-ra – csökkent a betöltetlen álláshelyek száma Magyarországon az
előző év azonos időszakaihoz képest. Ez azt jelenti, hogy hosszú évek óta először
nem nőtt a betöltetlen pozíciók mennyisége, vagyis tetőzni látszik a
munkaerőnélküliség idehaza. A trendfordulás, ha ez valóban az, vélelmezhetően
több folyamat együttes hatásának tudható be:
- egyrészt a – versenypiac változásaira reagálni képes – vállalatok humán stratégiáinak fókuszváltásai, gazdasági-gazdálkodási paradigmáinak megváltoztatásai beérni látszanak, amelyek szerint a közvetlen munkaerőpiaci toborzás-kiválasztásról a hangsúlyt áthelyezték a munkavállalóik megtartására;
- másrészt operatív szinteken is egyre nagyobb teret kap a humán erőforrás fajlagos hatékonyságjavítása (kevesebb munkavállalóval igyekeznek ugyanazt a termelékenységet elérni, például automatizációval, robotizációval, és/vagy szervezetfejlesztési megoldásokkal);
- harmadrészt, főként az exportra termelő (jórészt autóipari gyártók) a gazdasági növekedés lassulásával, a kereslet csökkenésével kalkulálnak és így rövid- és középtávon a beruházások, a termelés és az azokhoz szükséges (humán) erőforrások visszafogásával terveznek, rosszabb esetben gyárak, üzmek bezárásáról, illetve azok még olcsóbb helyre történő költöztetéséről döntenek;
- negyedrészt jelentőssé vált az országba áramló, harmadik (nem EU-s) országból érkező munkavállalók száma.
Összességében, nemzetgazdasági szinten, valóban a munkaerő-hiány enyhülésének jelei mutatkoznak, és a versenyszférában, ahol a vállalkozások rugalmasan képesek reagálni – és gyakran proaktívan reagálnak is – a gazdasági folyamatok változásaira, tényleg érezhetően csökkent a munkaerő-nélküliság miatti nyomás. De a magas élőmunka-igényű, nem automatizált vagy automatizálható, konjunktúra-érzéketlen, ráadásul az esetek döntő részében „rosszul” fizető ágazatokban (mint a vendéglátás, a kereskedelem, az építőipar, a raktározás-logisztika vagy a mezőgazdaság, azon belül is főként a mezőgazdasági idénymunka), valamint a közszférában (ahol a 10%-kot is meghaladóan magasabb az üres álláshelyek száma, mint az előző év azonos időszakában!), azon belül is főleg az oktatásban és az egészségügyben tovább romlik a helyzet!
Tehát, bár a makro adatok, általánosságban, kedvező képet mutatnak, illetve trendfordulást vetítenek előre, hátradőlni nem lenne bölcs dolog! Sem a versenyszférában (ahol az üres álláshelyek növekedése ugyan megállt, de a számuk azért még igencsak jelentős)
A Moody's Investors Service 2019-es éves szektorjelentése szerint a betöltetlen állások rátája a közép- és kelet-európai térségben - vagyis a bővülő álláshelyek és a munkavállalási célzatú elvándorlás eredőjeként a gazdaság munkaerőigényének fedezetlen hányada - folyamatosan emelkedett az elmúlt tíz évben. 2019 harmadik negyedévében a toborzási gondokkal küszködő régiós gyáripari vállalatok aránya 36,3 % volt, ezen belül Magyarországon – a régiós átlagot messze maghaladóan – ez az arány 53,7% (az EU átlagában a feldolgozószektor vállalatainak 16,7%-a küzd munkaerőhiánnyal).
a közszférában pedig pláne nem, ahol a szükségszerű és elkerülhetetlen HR változásoknak gyakorlatilag nyoma sincs, és a munkaerőhiány - többek között a versenyszféra elszívó hatásának "köszönhetően" - rosszabb, mint valaha...
