Röghöz kötődik a magyar, ezért ösztönözni kell a mobilizálódását

Országos tekintetben csökken a munkanélküliségi ráta és emelkedik a foglakoztatási szint. És bár ezek az adatok a közgazdasági értelemben vett teljes foglakoztatás hamarosan bekövetkező, örvendetes  megvalósulását vetítik előre, viszont „jótékonyan” elfedik a hazai munkaerő-piac regionális/kistérségi eltéréseit, valamint az egyik legjellemzőbb sajátosságát: az alacsony országon belüli mobilitást (a röghöz ragaszkodást). Hiába van ugyanis jelentős, sőt itt-ott már-már kritikus számú nyitott pozíció az országban (amely sok esetben zöldmezős beruházások elhalasztásához, gyártósorok leállításához, termelőüzemek bezárásához is vezet) a rendelkezésre álló munkaerő egyszerűen máshol van és a mobilitás-ösztönző támogatások ellenére sem igazán mozdul. Röghöz kötődik a magyar, ezért ösztönözni kell a hazai mobilizálódását, ha enyhíteni akarunk a kifejezetten rossz határokon belüli munkaerőnélküliségi/munkanélküliségi eloszláson.

2017-ben meghirdetésre is került a munkásszálló-építési program. Elsőként az önkormányzatok, illetve az önkormányzati társulások igényelhettek támogatást, majd a százszázalékos önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok, idén ősztől pedig már magán cégek számára is lehetőség nyílik a munkásszállások létesítéséhez szükséges támogatás igénybevételére. A 9 milliárdos, mintegy 4000 szálláshely kialakítására lehetőséget adó keretből, eddig több mint 8 milliárd forintot fordítottak 22 munkásszállás építésére, amelyekben összesen 3 ezer dolgozót lehet elszállásolni (egy dolgozó elszállásolására közel 2,7 millió forint támogatás jutott). A kérdés már csak az – és erre nincsenek hivatalos, megbízható statisztikai adatok – hogy ezeken a szálláshelyeken magyar (országon belüli ingázók) vagy külföldről hazánkba érkező munkavállalók elszállásolása történik-e…

Az országon belüli mobilitás ösztönzésére ugyanis egyéb megoldások is vannak, amelyek a munkásszálláson való létnél talán jobban „fekszenek” azoknak a hazai munkavállalóknak, akik egyálalán hajlandók mobilizálódni. A mindennapos munkásszállítás vagy a napi munkábajárás támogatása (amely 60-80 km belül rentábilisabb, mint az elszállásolás) mellett a lakhatás támogatása az a terület, ahol komolyabb sikereket lehet elérni, és érezhető mértékben növelni a mobilizálódási hajlandóságot. 

A mobilitási célú lakhatási adókedvezménnyel 5 éven keresztül élhet a munkáltató azon alkalmazottai esetében, akiknek a lakóhelye legalább 60 kilométerre, vagy tömegközlekedési eszközzel oda-vissza legalább három órára van a munkahelyétől. Ráadásul 2018-tól, a korábbi a minimálbér 40 százalékát kitevő támogatás a minimálbér 60 százalékára nőtt az első két évben (a harmadik és a negyedik évben 25-ről, 40 százalékára, az utolsó évben pedig 15 százalékról 20 százalékra nőtt az elérhető támogatás összege). Sőt, ez a lehetőség már a határozott idejű szerződéssel rendelkező, valamint a kölcsönzött munkavállalóka is érvényesíthető.

Akár így, akár úgy, de a foglalkoztatás drágul (a béremelések igen komoly költségnövelő hatását meghaladóan is). És például a mobilitás-ösztönzésre - azaz munkásszállások építésére, munkasszállítás biztosítására, a lakhatási vagy a munkábajárási támogatás emelt szintű biztosítására - költendő plusz anyagi erőforrásráfordítás nélkül nem lesz megoldás!

Pontosabban nem lesz megfelelő munkaerő, aki dolgozzon...