Szabadszombat
A veszély nem a szabadidőben rejlik, hanem az
unalom szülte céltalanságban, amellyel némelyek ma még a kétnapos pihenőnek
nekivágnak, <…> és nem is csak a fiatalok céltalan ődöngéseiről, hanem a
felnőttekről is, akik még nem tudnak mit kezdeni a két szabadnappal, illetve
rosszul használják fel ezt az értékes lehetőséget. A társaság legfiatalabb
tagja a szomszédját említette meg, aki azelőtt csak vasárnap itta le magát a
sárga földig, most viszont már szombat délelőtt is jó alkalma nyílik az
italozásra.”
Jelentek meg a fenti sorok a Népszabadság 1982. március 31-i számában nem sokkal az után, hogy a szabadszombat intézménye – illetve az Európa-szerte már az 1960-as évek óta bevezetett ötnapos munkahét – a gazdasági konszolidáció, valamint a kényes társadalmi egyensúly megóvása érdekében, a magyar munkavállalók millióira is rászabadításra került 1981-ben. Igaz, ekkor még csak minden második szombaton nem kellett dolgozni menni. A heti munkaidő ekkor még 42 óra volt Magyarországon, amely aztán 1984-ben csökkent a mai 40 órára.
Napjainkban, persze, a legtöbb bérért és fizetésért munkálkodó munkavállaló számára természetes az ötnapos munkahét és a hétvégi kétnapos munkaszünet. Sőt, míg 100-150 évvel ezelőtt a napi 10-12 órás munkaidő 8 órásra történő csökkentése volt a hívó szó (az 1800-as évek közepén egy brit gyári munkás a hét hat napján napi több mint 12 órát töltött a munkahelyén - azaz heti 72 órát dolgozott -, de a kereskedelemben dolgozók, nem ritkán, napi 18 órát is lehúztak naponta), manapság a négynapos (vagy még annál is kevesebb) munkahét az.
Amellett azonban, hogy a jelenlegi törvényi szabályozások nemigen tudják egységesen kezelni a 40 óránál rövidebb munkaheteket, és a rövidítéseknek a hatékonysági eredményei sem mindenhol egyértelműen pozitívok, két fontos hatás azért határozottan körvonalazódni látszik:
- a mai munkaerő-ínséges időkben a munkavállaló-nélküliség egyfajta megoldása tud lenni az, ha a munkahelyi feladataink ellátásához heti kevesebb humán munkaórát használunk el;
- az algoritmizáció, az automatizáció, a robotizáció azt is lehetővé teszi, hogy a munkahelyi stressz, a túlhajszoltság, a kiégés időben megelőzhető legyen, és hogy ez által visszatérhessünk egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb munka-magánélet arány jellemezte életvitelhez. Ha kevesebbet kell dolgoznunk (illetve a munkahelyünkön töltenünk az időt), akkor bizony több idő jut minden egyébre, például egy boldogabb létezésre.
