Az ESG, mint válságmegelőzési eszköz

2019 nyarán az USA legfontosabb vállalatvezetőiből álló Business Roundtable gyakorlatilag megkérdőjelezte az évtizedek óta uralkodó paradigmát, mely szerint egy vállalat kizárólag a részvényeseinek (tulajdonosainak) tartozik felelősséggel. Ez a nyilatkozat mostanáig egyfajta marketing szemfényvesztésnek hatott a piacokon, de most úgy tűnk, hogy mégiscsak változgatni kezd valami... Példának okáért a Fidelity Investment-nél is már komolyan gondolják, hogy a globális cégek nem folytathatják a működésüket a megszokott növekedés-vezérelt, profit-maximalizáló, kizárólag a tulajdonosi (gyakran rövid távú) érdekeket szem előtt tartó módon.

„A Fidelitynél úgy véljük, hogy nem csupán a befektetők, hanem általánosságban a társadalom is azt követeli majd a vállalatoktól, hogy a dolgozóik, a környező közösségek és a beszállítók érdekeit is helyezzék előtérbe, hogy így garantálják cégük hosszú távú fenntarthatóságát és életképességét" – jelentette ki a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.

Persze a világ egyik legnagyobb eszközkezelője és pénzügyi befektető csoportja nem valamiféle isteni megvilágosodás eredményeképp jutott eme nemes következtetésre, hanem egy közelmúltban végzett „házi” kutatásuk döbbentette rá őket arra, hogy a 2689 vállalatuk közül a legjobb ESG-minősítéssel rendelkező cégek a koronavírus okozta gazdasági-válság sűrűjében 3,8 %-kal jobb, míg a leggyengébb minősítésűek 7,8 %-kal gyengébb teljesítményt nyújtottak, mint a referenciaindex.

Az ESG (Enviromental - Social - Governance) minősítés a pénz- és tőkepiaci szereplők fenntarthatóság-szempontú tevékenység-megítélését (az adott szervezetnél a környezeti hatások vizsgálatának gyakorlatát, a társadalmi kérdések kezelését, a felsővezetőinek döntési mechanizmusait stb.) objektivizálja. 

Következtetésképp: a fenntarthatóságra odafigyelő vállalatvezetés nagyobb eséllyel épít olyan szervezeteket, illetve működtet olyan vállalkozásokat, melyek válság idején (is) szilárdabbnak, ellenállóbbnak vagy épen rugalmasabbnak, de mindenképpen „életrevalóbbnak” bizonyulnak. Vagyis a fenntarthatóság nem valamiféle úri hóbort vagy a leggazdagabbak luxusa, hanem komoly, hosszútávú túlélési – vagy inkább fenntarthatósági – stratégia (is), melynek mozgatórugója a soha – vagy  legalábbis "régen" – nem látott társadalmi és gazdasági fenyegetések leküzdéséhez szükséges paradigmák ledöntése és új – adott esetben még valóban sohasem látott – üzleti-gazdasági-gazdálkodási megoldások keresése és alkalmazása.