Isteni karrier
A Föld lakosságának mintegy fele tartozik a három nagy monoteista,
úgynevezett ábrahámi vallások – zsidó, keresztény, iszlám – követői közé. De hogy ’s miként volt képes a történelem farvizén evickélő
kicsinyke nép, vagy ahogy a Biblia fogalmaz „legkisebb valamennyi nép között”
istene (JHVH/JEHOVA/JAHVE), annyi más égi hatalmasságot (Brahmá, Jupiter, Odin,
Ré, Thor, Zeusz, stb.) és helyi, lokális közel-keleti istenségecskét (Kemos, a
moabiták főistensége; Assus, summér-akkád főisten; Marduk, a babilóniaiak
főistene; Milkóm, az ammoniták főistene; Asera, sémi-amorita anyaistennő),
valamint a politeizmus intézményét is meghaladva, oly’ elképesztő karriert
befutni, hogy 2500 év alatt nem csak hogy a legmagasabb globális munkakör, de
az egyetlen igazi „isteni” pozíció betöltőjévé is vált?
Hát úgy, hogy amellett, hogy JEHOVA karrierjét elképesztő és példa nélküli hatékonyságú személyes márkaépítési propagandagépezet támogatta – melynek manifesztumát, a könyvek könyvét (Biblia) mindannyian, ha tartalmilag nem is feltétlenül maradéktalanul, de többé-kevésbé azért ismerjük – számos olyan kompetenciával rendelkezik, amely a monoteista panteon élére repítette, és amelyekkel egyébként korunk karrieristái is előszeretettel büszkélkednek legfrissebb önéletrajzaikban, referenciáikban vagy motivációs leveleikben:
- CÉLTUDATOSSÁG – JEHOVA alapvető célja, hogy preventív védelmet, támogató segítséget nyújtson az általa teremtett - bár állandóan bűnbeeső - ember számára az őt sújtó katasztrófák, betegségek, háborúk ellen, mit sem változott az évezredek folyamán.
- KÖVETKEZETESSÉG – az ókori keleten az isteneket a „jog” igen szeszélyes (hovatovább részrehajló) és gyakran nárcisztikus őrzőiként, de nem forrásaiként félték és tisztelték. A törvényalkotás, a szabályozás a királyok (pl.: Hammurapi) munkaköri kötelessége volt. JEHOVA volt az első isten, aki szervezeti és működési szabályokba foglalva, ráadásul írásba is adva (igaz „csak” könnyen porladó kőtáblákon) objektivizálta az akaratát, lehetővé téve ezzel a következetes, egyetemes és intézményesített vallásterjesztést és vallásgyakorlást;
- HITELESSÉG – az isteni törvények, szabályok, elvárások betartása, illetve főként be-nem-tartása bizony következményekkel járt. JEHOVA egyáltalán nem fukarkodott sem a csodatételekkel, de még inkább a sorcsapások osztogatásával, amikor saját hitelességének kellett bizonyosságot, illetve nyomatékot adnia;
- HATÁROZOTT FELLÉPÉS, KARIZMA – JEHOVA határozottsága a mai világban már-már brutális könyörtelenségként hat. Gondoljunk csak a hét csapásra, az özönvízre, Gomora és Szodoma elpusztítására vagy a kedvelt tűzoszlopos, égőcsipkebokros prezentációira;
- AGILITÁS - a következetes és hiteles, határozott fellépéshez pedig az agilitáson (tettrekészségen, tettvágyon) keresztül vezetett JEHOVA karrierútja: a szavai helyett a cselekedetei beszéltek csak igazán, amelyek ráadásul, a „szó elszáll, de a tettek megmaradnak” alapon, a Bibliában gondosan rögzítésre és megörökítésre is kerültek – nem véletlenül, persze! Nincs ember e földgolyón, aki ne tudna említeni legalább egyet-kettőt Jehova agilis megnyilvánulásai közül. A Vörös-tenger szétválasztása – történelmileg kétséges – bár igen hatásos tettrekészségről tesz hiteles tanúbizonyságot, de Lót feleségének sóbálvánnyá változtatása sem piskóta, még úgy is, hogy a Holt-tenger partjainál – ahol a tett esett – még ma is látni sóoszlopokat isteni agilitás nélkül is;
- STRESSZKEZELÉS: JEHOVA nem hagyta, hogy az őt követő emberek permanesen ismétlődő „bűnbeeséseitől”, már-már monoton módon, újra meg újra feltörő dacoskodásaiktól, folyamatos elpártolási próbálkozásaiktól származó stresszafaktorok kikezdjék és fizikailag vagy szellemileg megtörjék. Igaz, hogy esetében a stressz kezelése leginkább harag és dühkitörések formájában került kezelésre, de a mentális egészségének és cselekvőkészségének a megőrzésre istenien sikerült, a ,kiégés tünetei nélkül;
- VÁLTOZÁSI KÉSZSÉG: míg a genezis korában a teremtő és védelmező Jehova a családcentrikusságával tűnt ki, addig később, az exodus és Kánaán meghódítása idejére már a társadalmi igazságosság nevében egyre inkább háborúkedvelővé és kifejezetten vérszomjassá vált. Ráadásul nemcsak más istenek elutasítását, illetve az őt elutasító népek megsemmisítését követelte, de a moralitás védelmében brutális büntetésekkel lépett fel saját követőivel szemben is. Ez a teremtő transzcendens isten végül empatikus, megértő és jóságos alakjában teljesedett ki a szeretet jegyében. Hát mi ez, ha nem a világtörténelem időszámításunk előtti, majd utáni történéseihez való nagyfokú reagálási készség, elismerésre méltó változási/változtatási hajlandóság, vagy ha úgy tetszik alkalmazkodási képesség?
- SZERVEZETTUDATOSSÁG – bár monoteistának tartjuk, de JEHOVA, illetve az általa felügyelt, felelősségi- és munkamegosztáson alapuló, seregnyi szentből, angyalból, üdvözültből álló, gondosan felépített hierarchikus struktúrája, tulajdonképpen politeista. Olyannyira, hogy – mint egy valódi piacgazdaságban - még versenytárs szervezete is akad, maga az Ördög és az általa működtetett hierarchia képében;
- KOMPROMISSZUM KÉSZSÉG: JEHOVA végül is szövetséget kötött Izrael népével, amely értelmében, aki elfogadja és hűséggel követi őt és betartja törvényeit, annak győzelem, hatalom, és gazdagság lesz a jutalma (előbb vagy utóbb…), de aki nem, annak pusztulás lesz a sorsa (általában azon nyomban…). Az, hogy a kompromisszum melyik félnek előnyösebb, vita tárgya lehet, de hogy tartós és működőképes egyességről van szó, amely nem kevés kompromisszumkészségről árulkodik, azt az elmúlt 2500 év fényesen bizonyította.
Csakhogy míg ezek az isteni kompetenciák egy letűnt
harcos kor, egy félsivatagi környezet és egy a vadászó-gyűjtögető életmódot
feladó, főként félnomád pásztorkodó társadalomban voltak elengedhetetlennek a
monoteista felemelkedéshez, addig ma már a céltudatosság, az agilitás, a szervezettudatosság, a karizma, a hitelesség, a következetesség, a kompromisszumkeresés, a változási-alkalmazkodási
készség, vagy a stresszkezelés mellé (illetve némelyik helyett…) olyan kompetenciák szükségessége
is egyértelművé vált, mint problémamegoldó-készség, konszenzusalapú kognitív együttműködés,
tanulási-fejlődési készség, asszertivitás, kreativitás és innovativitás. Csak
manapság a meghódítandó pozíciók nem a fellegekbe
vezető karrierlépcsők tetején, hanem egyre inkább egy JEHOVÁHOZ hasonlóan
megfoghatatlan létezésben, a virtuális térben találhatóak, és nem más
istenségek legyőzése révén, hanem mesterséges intelligenciákkal történő
vetélkedés eredményeképp érhetők el – amire talán még maga a Teremtő is
némi hökkent bizonytalansággal tekint.
Nem túl vonzó karriercél a keresztény értelemben szerzetesi, szerzetesnői (apáca), azaz a vallási fogadalmat tett vagy beavatást kapott, aszkéta, regulával bíró szerzetesrendekben közösségi életet élők hivatása sem. Magyarországon például 1950-ben még közel 12 ezer szerzetes tevékenykedett, ami mára 100 rendben, 1400 főre (800 nőre és 600 férfira) csökkent.