Petőfi®

Ha az employer branding pionírjának lehet nevezni Tom Sawyer-t, akkor a mi Petőfink is bízvást lehet a munkavállalói márkaépítés hazai úttörője.

Mondjuk, Petőfi elsősorban a színészetből szeretett volna megélni, de ezen elképzelésének megvalósulása nem az akaratán, szorgalmán, agilitásán, vagy az ambícióján, hanem a világot jelentő deszkákon szemmel láthatóan is megnyilvánuló tehetségtelenségén csúszott el.

És mivel színpadon nemigen alkalmazták, igy a főállású költő- és forradalmársága előtt kénytelen volt polgári állásokat is vállalni. 1843-ban Kossuth nevezetes lapjánál, a pozsonyi Országgyűlési Tudósításoknál kapott némi másolási munkát, ivenkénti 25 garas keresettel. A nyár viszont már Pest-Budán találta, ahol fordításokból igyekezett megélni, de miután első versei elnyerték többek között Vörösmarty Mihály és Bajza József tetszését, az ő ajánlásukra Vahot Imre leszerződtette segédszerkesztőnek a Pesti Divatlaphoz. A (munka)szerződése szerint kosztot és havi 15 váltóforintot kapott, amelyért munkaköri szinten köteles volt

• az új kiadványokat szerkeszteni,
• a beküldött költeményekre szerkesztői üzeneteket írni,
• naponta fölmenni Pestről Budára az egyetemi nyomdába, s ott végezni el a korrekturát,
• 2 forint külön díjazásért a Pesti Divatlap minden számába verset írni;
• ééééés úgy viselkedni, mint egy igazi költő: Csokonai Vitéz Mihályosan öltözködni (az akkori frakkos-cilinderes világban kucsmát, bekecset, később atillát, zsinóros gombos szűk nadrágot, a nyaka köré csavart hosszú nyakkendőt vagy kihajtott inggallért viselni), lépten-nyomon feltűnően és harsányan megnyilvánulni.

A siker nem is marad el. Petőfi gyakorlatilag önmagát alakítva, a költőiséget szinergiába hozva a költőséggel már életében ikonná és sztárrá válik, aki a márciusi ifjak-brand márkaarca is lett egyben. 1846 közepén ott is hagyta a Pesti Divatlapot, mondván, hogy a szerzők ki vannak téve a szerkesztők – a munkavállalók a munkáltatók – önkényének, és az írásaiból kezd megélni. 1848. március 15-ikén pedig a tömeg ujjongása a leghangosabban és lelkesebben Petőfi kiadója, Emich Gusztáv nemzeti könyvkereskedése előtt hallik, ahol nem mellesleg Petőfi transparentben kivilágított arcképe ragyog ki a sáros-poros, jórész alacsony házacskákból álló pesti „sötétségből”.