LÁMPAGYÚJTOGATÓ - egy ragyogó szakma

A lámpagyújtogatók minden áldott este egy hosszú rúddal felszerelkezve jelentek meg a kijelölt gyülekezőhelyükön. Aztán amikor a régi városháza tornyában az őr megadta az indulásra a jelet, mindegyikük a körzete felé vette útját és a kezében tartott rézkampós rudjával kinyitotta a gázlámpa gázvezetékének kallantyúját, majd a póznája végén borszeszlángba mártott kanóccal egyetlen mesteri mozdulattal fényárba borította, pirkadatkor pedig egy hosszú pálcával kioltotta az utcán sorakozó rá bízott gázlámpákat.

Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is. (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

A szerényen pislákoló repceolaj-lámpásoknak köszönhetően Budán 1777. november 9-től, Pesten 1790-től volt némi közvilágtás, de azért egyik városról sem volt elmondható, hogy fényárban úszott volna. Az áttörést a szénből gázgyárakban előállított, olcsó(bb) és nagyobb fényerejű városi légszesz-rendszerek megjelenése jelentette. Pesten 1856. december 24-én a mai Rákóczi úton gyulladtak ki az első utcai gázlámpák, a budai utcákat azonban csak azután lehetett gázzal megvilágítani, miután 1862-ben a Lánchídon átvezették a gázcsöveket. A következő évtizedekben a gázvilágítás gyorsan terjedt, de csak lassan szorította ki az olajlámpásokat, a millennium évében a budapesti utcákon a 10 ezer gázlámpa mellett még majd 2600 olajlámpa is működött.

A gázlámpák és egyúttal a lámpagyújtogató munkakör visszaszorulását az elektromos világítás megjelenése pecsételte meg – hiszen azt nem kellett egyenként meggyújtani és eloltani –, de a gázvilágítás nem tűnt el teljesen.

1977-ben is még nyolc lámpagyújtogató dolgozott a fővárosnak, akik a Várban, Óbudán és a Városligetben álló maradék pár száz lámpát kezelték jellegzetes kék ruhájukban, kétméteres gyújtóbotokkal, szeszkan­nákkal felszerelkezve.

Budapesten a mai napig működnek gázlámpák (a Budai Várban, a Margit-szigeten, a Műegyetem és a Lukács-fürdő előtt, valamint a Gázművek Köztársaság téri múzeumának udvarán), amelyeket nagyon könnyű megismerni, hiszen nappal is ég bennük a láng: ugyanis olcsóbb, ha napi 24 órában világítanak, mintha egy békebeli lámpagyújtogató alkalmazásával kellene minden este meggyújtani, reggel pedig eloltani azokat.