KOPOGTATÓ - mint Mary Anne Smith, Andrea U'Ren mesekönyvében

Az ipari forradalom hajnalától, amikor az emberek a cirkadián- és azon belül az alvás-ritmusukhoz egyáltalán nem illeszkedő műszakokban kezdtek el dolgozni - ám annyit azért nem kerestek, hogy ébresztőórát vásároljanak maguknak - egy szükségszerű foglalkozás nyert teret Nagy-Britanniában és Írországban (és tartotta magát egészen az 1940-50-es évekig), az úgynevezett kopogtató, akinek – szintén nem túl jól fizető – hivatása mások reggeli ébresztése volt. A kopogtatók legfontosabb munkaeszköze

• a rövid és hosszú, bambuszból készült, horgászbotszerű pálca;
• valamint az üreges, borsószemek kilövésére használt szívószálszerű lövőcső

voltak, amelyek segítségével az emeleti ablakokat is elérve "kopogtak" be a fizető kliensekhez, előírás szerint abba sem hagyva a zargatást, amíg meg nem bizonyosodtak az ébresztés eredményességéről.

Ez azért nem volt annyira megerőltető meló, de a fizetség sem volt valami nagy: mindössze néhány penny hetenként (sokan, például rendőrök, csak másodállásként űzték), sőt, ha a kopogtató a munkáját nem tudta elég diszkréten (csendben) elvégezni, nem elég, hogy a nyakára hívták a rendőrséget, hanem még „ingyen” is dolgozott, hiszen a feljelentőt "grátisz" ébresztette.