KOPOGTATÓ - mint Mary Anne Smith (Andrea U'Ren mesekönyvében)

Az ipari forradalom hajnalától kezdve, amikortól az emberek a cirkadián- és azon belül az alvás-ritmusukhoz egyáltalán nem illeszkedő műszakokban kezdtek el dolgozni – ám annyit azért nem kerestek ezzel, hogy ébresztőórát vásároljanak maguknak – egy szükségszerű foglalkozás nyert teret Nagy-Britanniában és Írországban (és tartotta magát egészen az 1940-50-es évekig), az úgynevezett kopogtató, akinek – szintén nem túl jól fizető – melója mások reggeli ébresztésében merült ki. 

A kopogtatók legfontosabb munkaeszköze

• a rövid és hosszú, bambuszból készült, horgászbotszerű pálca;
• valamint az üreges, borsószemek kilövésére használt szívószálszerű lövőcső

voltak, amelyek segítségével az emeleti ablakokat is elérve "kopogtak" be a fizető kliensekhez, előírás szerint abba sem hagyva a zargatást, amíg meg nem bizonyosodtak az ébresztés eredményességéről.

Igaz, hogy ez nem volt egy megerőltető hivatal, de a fizetség sem volt valami nagy: mindössze néhány penny hetenként (épp ezért sokan csak másodállásként űzték), sőt, ha a kopogtató a munkáját nem tudta elég diszkréten (csendben) elvégezni, nem elég, hogy a nyakára hívták a rendőrséget, hanem még „ingyen” is dolgozott, hiszen a feljelentőt "grátisz" ébresztette.