RÁDIUMLÁNY - valóban sugárzó dolgozó

A ’rádiumlány’ azoknak a fiatal nőknek volt a munkaköre, akik rádiumos festékkel pingálták, az 1900-as évek elején, valamint az első világháború alatt és után igen nagy népszerűségnek örvendő sötétben is világító órák számlapjait.

A pepecselő precizitást igénylő számlapfestést női munkának tartották, ezért csak hölgyeket alkalmaztak ebben, az egyébként igen jól fizető, divatos, és – akkor még – veszélytelennek tartott munkakörben. A rádiumlányok semmilyen védőfelszerelést nem kaptak, ráadásul arra biztatták őket, hogy festés közben szájukkal nedvesítsék a rádiumba mártott ecseteket a tökéletes eredmény elérése érdekében, így a munkáslányok szó szerint ették a radioaktív rádiumot, sőt mi több rajongtak a világító festékért, gyakran a szájukat és körmüket is befestették vele.

A problémák aztán az 1920-as évek elején kezdődtek. A rádiumlányok közül egyre többen panaszkodtak fáradtságra, mozgási nehézségekre, fogfájásra, illetve fogvesztésre, az első haláleset – vélhetően rádiummérgezés következtében – már 1922-ben lejegyezték. Ezt követően tömeges megbetegedések, pereskedések, orvosi vizsgálatok, a számlapfestő munkakörök átalakítása, védőfelszereléssel történő ellátása, kártérítések, fellebbezések hosszú-hosszú sora következett, míg végül a rádiumalapú festéket beszüntették – 1968-ban!

A sors tragikus iróniája, hogy a radioaktivitás úttörő kutatója, a rádium felfedezője, a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie is a rádiumlányok sorsára jutott, és az általa felfedezett sugárzás, illetve az általa betöltött munkakör áldozata lett. Munkahelye (laboratóriuma) a párizsi Curie Múzeumban látható, azonban jegyzeteit, írásait, sőt még a szakácskönyvét is a mai napig ólommal bélelt dobozokban őrzik, mert ma is oly erősen sugároznak, hogy madame Curie munkásságának szó szerinti (ujj)lenyomatát filmre lehet vinni róluk.