Eljő(tt) a JEGES
2022. febr. 24. 1:12
A modern hűtési technológia feltalálását megelőzően, nélkülözhetetlen, de szezonális – mindössze 2-3 hétig végezhető – szakma volt a farkasordító hidegben ellátott, de a nyári élelmiszertartósítást segítő jégvágóé. A befagyott tavak, folyók 20-40 centiméteresre hízott jégtábláit fűrészelni, a jeges vízből kiemelni, darabolni, kocsira rakni, hűtővermekbe szállítani, ott sózni (hogy még jobban összeálljon), szalmával rétegezni (hogy a jégdarabok ne álljanak össze egyetlen hatalmas tömbbé) igen nehéz, ráadásul zord, életveszélyes körülmények között végeztt, de jól jövedelmező fizikai munka volt.
A néphagyomány kapcsolatot teremtett az áruló Júdás apostoli helyét elfoglaló, majd bárdal lefejezett Mátyás apostol, illetve az őt vértanúhalálba küldő bárd, és a közeledő tavasz között, így alkotva meg Szent Mátyásból Jégtörő Mátyást, az első JÉGVÁGÓT, mondván, hogy ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, „Mátyás szekercéje töri meg a jeget”, veszi el a tél hatalmát.
A jégvágó azonban nem keverendő össze a jegesemberrel. Még a múlt század közepén is megszokott látvány volt a jégtömböt cipelő 'jeges', aki a házi jégszekrények feltöltéséhez szállította a jeget. Azt a jeget, amelyet még a télen a jégvágók vágtak ki a befagyott folyók tavak jégtakaróiból - az elektromos árammal működtetett hűtőszekrények feltalálásáig és elterjedéséig…
