FEDÉLZETI MÉRNÖK - az égi mindenes

A (polgári) repüléssel kapcsolatban a legtöbb repkedő turista számára a hajózó személyzet kimerül a pilótákban és a légi-utaskísérőkben, pedig a többmotoros repülőgépek megjelenése óta számos egyéb hajózó is szerepet kapott, illetve munkakört töltött be a repülőgépek fedélzetén. Ilyen volt a fedélzeti – kezdetekben -szerelő, majd -technikus, végül – -mérnök, aki közvetlenül foglalkozott az adott repülő-technika műszaki üzemeltetésével égen és földön egyaránt (üzemanyag, nyomás, hidraulika, áramellátás, fagyvédelem, oxigén, világítás, hűtőrendszer, a repülés előtti műszaki ellenőrzés, tömeg és egyensúly kalkuláció, a repülés különböző szakaszaiban a megfelelő teljesítmény beállítása, stb.).

Bár a fedélzeti mérnökéhez hasonló munkakörök manapság is megtalálhatók néhány nagyobb merevszárnyú repülőgépen, helikopteren, sőt űrrepülőn, az 1970-es évektől kezdődően azonban az integrált áramkörök megjelenésével, a különféle rendszerek kezelésének automatizálásával és az adatfeldolgozás felgyorsulásával fokozatosan csökkent az igény a pilóta fülke harmadik ülésének fenntartására, az esetleges műszaki, mechanikai problémák megoldása is a két pilóta valamelyikére hárul.

Magyarországon a MALÉV által üzemeltetett utolsó Tu-154-es 2001. március 28-i utolsó repülését követő légi forgalomból történő kivonása pecsételte meg végérvényesen a fedélzeti mérnökök sorsát, amely egyben azt is jelentette, hogy ez a szakma végleg megszűnt a hazai polgári repülésben.