LÉGKALAPÁCS - Tarhonya Kedély Zenekar
Amikor a Vállalathoz kerültem a papírmunka tengerébe
merültem, hetente leszedték rólam a pókhálót, enni adtak és rám zárták a
vasajtót. Egy hónap múlva kezdtem el üvölteni, az utcáról jöttek rajtam
segíteni. Egy légkalapácsot vettem akkor magamnak és teljes erővel nekiestem a
falaknak.
Egy légkalapáccsal fúrom a falakat, gyorsan haladok, könnyű
a feladat. Omlik a beton és porzik a vakolat, de erős vagyok, csodálom magamat.
Egy légkalapáccsal bontom a falakat, egyedül vagyok, keresek társakat, mennyi
az új arc és mennyi az iroda, ijedten kérdezik: „Hát maga kicsoda?”
Amikor a Vállalattól kifúrtak, elmentem az Építőkhöz
melósnak, de útbontóként sem vagyok én bánatos, mert nem érzem, ha rázkódik a
villamos…Nem nézte ezt jó szemmel a családom, elhagyott az asszony és a
leányom, pedig nem tüntettek ki érte, hogy csinálom, mert az utat én nem
építem, csak rongálom.
Egy légkalapáccsal járom az utakat, kíváncsi vagyok, mi van a kő alatt. A szemembe fröccsen a forró bitumen, de kitartó vagyok, mint a szerelem. Egy légkalapáccsal fúrom az utakat, mögöttem jönnek és betömik a lyukakat. Csillog az aszfalt, új már a bitumen, de kitartó vagyok, nincsen kegyelem