LÉGKALAPÁCS - Tarhonya Kedély Zenekar

Egy légkalapáccsal fúrom a falakat, gyorsan haladok, könnyű a feladat. Omlik a beton és porzik a vakolat, de erős vagyok, csodálom magamat. Egy légkalapáccsal bontom a falakat, egyedül vagyok, keresek társakat, mennyi az új arc és mennyi az iroda, ijedten kérdezik: „Hát maga kicsoda?”

Amikor a Vállalattól kifúrtak, elmentem az Építőkhöz melósnak, de útbontóként sem vagyok én bánatos, mert nem érzem, ha rázkódik a villamos…Nem nézte ezt jó szemmel a családom, elhagyott az asszony és a leányom, pedig nem tüntettek ki érte, hogy csinálom, mert az utat én nem építem, csak rongálom.

Egy légkalapáccsal járom az utakat, kíváncsi vagyok, mi van a kő alatt. A szemembe fröccsen a forró bitumen, de kitartó vagyok, mint a szerelem. Egy légkalapáccsal fúrom az utakat, mögöttem jönnek és betömik a lyukakat. Csillog az aszfalt, új már a bitumen, de kitartó vagyok, nincsen kegyelem