LUDDITÁK - Brék (a Neurotic után szabadon)
A mozi, a mozi, a mozi, a mozi, a mozi, a mozi, a moziműsor után kutatsz vasárnap délután, a feleséged és te túl vagy már a vacsorán, így válik háztartási eszközzé az eszméd, sétáló párok egyike lettél, az afrikai éhezőknek küldöd el a hasad, de nem vigyázol és elméd kétfelé hasad. Ez már dupla pszeudó, ez már tripla csavar.
Bunkó nyár, legyőzted a tavaszt, azóta csak fekszel és legyezgeted magad, szép zsír, szép hús, de ha élni támad kedve, hasonlítani kezd rád, az asztal fölé emelkedve rock and roll boy, West Balkán, egyedül van és röhög a falkán. Írd tele az utcákat és fogalmazd át a térképet, a mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket, az 2 és fél szoba ha-ha-ha-ha-halhatatlanná úgysem tesz, de ha hiszel a feltámadásban, legalább nem leszel sírköves.
Neked törvény, nekem töltény kell, neked törvény, nekem töltény! Amit eddig tudtál, az csak ellenpélda volt, de nem baj, mert fő az illúzió, elveszni vagy megtalálni, a lényeg, hogy minél később legyen jó, minél később legyen jó, vagy minél később legyen rossz!
Tegnap még szüzen mentem el veled, ma teát dobsz fel, mert engem nem lehet. Arcodon a reggeli kelés, ez Woody ellenes effekt. A legrondább szenteknél szebb lehetsz, de a legszebbeknél is szebbnek kell lenned, életem, életem, dobd ki a régi életed! A hited építed és zuhansz az állványról, mert nem mondtál le még minden bálványról, de az erők csapja azért kezedben, kérem, nyisd ki a forrót, kicsi szívem! A papádé a bánya, de az enyém a lánya, a férjed a hajnal, aki még itt találhat, hogy honnan ember és meddig állat, azt a jó ég tudja nálad, neked a divat mondja meg, hogy ki vagy, neked a divat mondja meg, hogy ki vagy? A legnagyobb szentek életén, te hülye, nincs semmi nevetni való, de te csak egyél a fridzsiderből, te faló, te faló, te trójai csaló, rendszert csinálsz az idegeimből, rendszert csinálsz az idegeimből!
Te szép hús, te gyönyörű kolbász, a háziasszonyok perverz ege, még a száraz adatokra is rárántanál, és a Tepsifüles Magazin is veled van tele. Szóval te sem vagy mindig szimpatikus, főleg, mikor rád jön a színpadi kuss, neked a divat mondja meg, hogy ki vagy, neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?
Kiadtam három lemezt, leöntötted szörppel, az, csak Beethoven, a többit meg törd el, közben bekapcsolom a hődet, és lekapcsolom a nődet, ez a menet a rák-rák-rák-téridőben, a rák-rák-rák-téridőben, a rák-rák-rák-téridőben, sőt, rá-rá-rákontrázok: te bizony lerobbansz, mikor én felrobbanok, pedig előtted voltam, mégis utánad vagyok, értem hagytad ott a szüleidet, úgyhogy ha velem beszélsz nyisd ki a füleidet: mielőtt megszülettem, már megalakultam, úgyhogy feloszlatni többé nem lehet, még hogy szárnyakra tépve ne repüljek, Jézus zsarukkal állt szóba, én meg meneküljek?