D-DÚR SZONÁTA KÉT ZONGORÁRA - Mozart

Frances H. Rauscher és kutatócsoportjának 1993-as eredményei szerint Mozart zenéje (K448) IQ és teljesítménynövekedést okoz. A 'Mozart-hatásként' elhíresült eredményeket azóta számos kutatócsoport igyekezett reprodukálni, de végső soron arra a megállapításra jutottak, hogy az intelligencia, illetve teljesítményjavulást – átmenetileg – valójában nem Mozart, hanem a zenehallgatók hangulatváltozása okozta. A résztvevők ugyanis egyszerűen csak jobb kedvre derültek és valójában ez okozta a teljesítményük fokozódását. Ez az összefüggés ráadásul nemcsak Mozarttól, hanem magától a zenétől is függetlennek bizonyult!

Egyébként a 'Mozart-hatással' kapcsolatos tévhitek és legendák többsége, javarészt Rauscher kísérleti eredményének a félreértelmezéséből, és annak a média által eltorzított propagálásból ered. És bár Mozart zenéjétól vagy a klasszikusok hallgatásától úgy általában nem leszünk okosabbak, nem válunk intelligensebbé, és nem nő meg a teljesítményünk sem, az tudományosan megalapozottnak tűnik, hogy bizonyos típusú zenék valóban befolyással bírnak az agyhullámokra. Ennélfogva a zenehallgatás sok esetben jól alkalmazható terápiás célokra is, például az epilepszia, vagy az  alzheimer-kor kezelésére, amely az idegi hormonális rendszer izgalmi szintjére, az arousalra gyakorolt hatásában nyilvánul meg elsősorban.