Évente egyszer nem elég!

Bérigény, bértárgyalás, bérsztrájk, bérmegegyezés, bérfejlesztés, béremelés. A vállalati szférában ezek, illetve tartalmukban ezekhez hasonló kifejezések röpködnek minden évben, általában egyszer, az év utolsó és első negyedévének időszakában. A szakemberhiány, a munkavállalók anyagi ösztönzése, a tehetségek vonzása és megtartása és/vagy az érdekképviseletek nyomása rákényszerítik a bérpiaci szereplőket arra, hogy évente legalább egyszer felülvizsgálják a bérpiaci helyzetüket, és szükség esetén módosítsák a fizetéseket, beépítve ezek költségvonzatait az üzleti terveikbe. Igen ám, de ahhoz, hogy a vállalkozások lépést tudjanak tartani a felfokozott munkaerő-piaci (bér)versennyel ez az évi egyszeri „ugorjunk neki” már messze nem elég.

A HR-es szaksajtó már egy ideje a rendszeres éves béremelés „haláláról” cikkezik. Nem csoda hiszen az egyszeri évvégi vagy éveleji fizetésemelésekkel manapság már nem sokra mennek a munkaadók, sőt pillanatok alatta lemaradhatnak a munkavállalókért folyó küzdelemben. Ideje múlt feltételezés, hogy a munkavállalók – a korábbi gyakorlatoknak megfelelően – akár csak 5-10 évet is terveznének adott vállalatoknál eltölteni, és „türelmesen” várni az előléptetésükre vagy az évi egyszeri béremelésükre. A munkaerő-hiány, a fluktuáció, az új generációk munkaerő-piaci térnyerése rendkívüli kihívást jelent a hazai munkáltatók számára. A rendkívüli helyzet pedig rendkívüli megoldásokat igényel, amely – többek között –

• új kompenzációs stratégiák kidolgozásában, amely az alapbér-mozgóbér-jutalom-juttatás szent négyesének újrastrukturálásában és tartalmi elemeinek megújításában;
  
• atipikus javadalmazási rendszerek, folyamatok és gyakorlatok bevezetésében, működtetésében (pl.: heti fizetés);
• jóval nagyobb, sőt állandó külső, belső bérpiaci jelenét megvalósításában, vagyis folyamatos bér-felülvizsgálatokban, bérmonitoringban);
• és flexibilis bér- és jövedelemstruktúra-kezelésében (pl.: bér-, jövedelem-, juttatási elemek közötti átcsoportosítási lehetőség biztosításában ölthet testet.

Az álláskeresők, állásváltók, munkavállalók – az idők szavának engedve, a szakszervezeti érdekérvényesítési potenciált gyakran jócskán meghaladva – mostanság már jóval tudatosabbak, felkészültebbek, naprakészebbek a bérpiaci helyezt(ük)ből. Ezért fel kell készülni erre a munkáltatói oldalnak is, és fel kell vennie a kesztyűt a HR szervezetek, szolgáltatók kompenzációs szakértőinek ha a munkaerőpiaci bérversenyben esélyesek akarnak maradni! Évente egyszer a bérfejlesztésekkel foglalatoskodni, pláne dermedten várni valamiféle távoli minimálbér-megegyezés eredményeire - már nem elég az üdvösséghez!

THINK GLOBALLY, ACT LOCALLY