(Rút kiskacsa) ...azoknak, akiknek a munkájuk miatt autóval kell dolgozniuk

Ami az amerikai autótörténelemben a Ford T-modell (a „Bádogböske”), vagy a németben a Volkswagen Typ1 (a „VW bogár”), az olaszban a FIAT 500 (Cinquecento), az a franciában a Renault L4, de még inkább a Citroen 2CV. 

A "Kacsa” megalkotásánál azokat célozták meg „akiknek munkájuk miatt autóval kell járniuk, és akiknek túl drága egy hétköznapi autót megvenni." - és elsősorban nem a városi kispénzű proletárokra, hanem a vidéki állatorvosokra, orvosokra, szülésznőkre, papokra, gazdálkodókra, őstermelőkre, piacozó kereskedőkre és családjaikra gondoltak: 

A 2CV Fourgonnette kisteherautó például összecsukható-kivehető ülésekkel és hátsó oldalablakokkal rendelkezett, így egy kereskedő a hétvégén családi járműként, hétközben pedig fuvarozási tevékenységre használhatta.

• az autónak négy személy mellett 50 kg terhet is el kellett tudnia fuvaroznia;
• át kellett tudjon menni egy frissen szántott területen az általa szállított kosár tojás összetörése nélkül;
• egy teljesen gyakorlatlan sofőrnek is el kellett tudni vezetnie;
• olcsónak, alacsony fenntartási költségűnek (3 liter fogyasztás százon) és egyszerűen szervizelhetőnek kellett lennie. 

A fenti elvárásoknak megfelelően, az első készre jelentett 2CV még egyetlen fényszóróval és féklámpával volt ellátva - egyrészt ez volt a törvény által előírt minimum, másrészt úgy gondolták, hogy a kiváltani szánt lovaskocsikon még ennyi sincs… - és hiányzott belőle az elektromos indító, és a zárható vezetőajtó is. Az üzemanyagszint mérőpálcával volt ellenőrizhető, a sebességmérőt a szélvédő oszlopra rögzítették (az egyetlen másik műszer egy ampermérő volt), vászontetővel rendelkezett, és csak szürke színben volt kapható.

1939 közepén 250 autóból álló kísérleti sorozatot gyártottak, és meg is kapta a francia piacra való engedélyt, de a II. világháború megakadályozta a tömeggyártást, így a Citroën csak 1948. október 7-én mutatta be hivatalosan a párizsi szalonban. A heves kritikák ellenére

Ez egy olyan tervező alkotása, aki szinte mazochista hévvel csókolta meg a megszorítások korbácsát"Van hozzá konzervnyitó?"Csúnyasága és primitívsége ellenére a 2CV egy nagyon érdekes autó...”

a 2CV óriási hatással volt a francia lakosság alacsony jövedelmű dolgozóinak életére és példátlan kereskedelmi sikert aratott: az értékesítés megkezdését követően pár hónapon belül már hároméves várólista alakult ki, amely hamarosan öt évre nőtt. Abban az időben egy használt Kacsa drágább volt, mint egy új, mert a dolgozónak nem kellett várnia rá…. 

Az utolsó Kacsa 1990-ben, összesen pedig 5.114.961 példány hagyta el a fészket (amelyekhez még közel 2 millió Dyane és Mehari licence is társul).