Komoly teret nyer(t) az idénymunka
A
Magyarországon kissé pejoratív csengésű alkalmi munka, vagy szezonális-, esetleg idénymunka az egyszerűsített foglalkoztatás „misztériumának” köszönhetően - amely foglakoztatási forma alkalmazása esetén olcsóbban, költséghatékonyabban
lehet magasabb nettó bért kifizetni a munkavállalók számára, azaz
versenyképesebbé tenni a vállalkozást a munkaerő-piacon – még ha időszakosan is - kifejezetten vonzza az elsődleges munkaerő-piac legkevésbé értékes munkaköreit
betöltő munkavállalókat: a betanított munkásokat, a közmunkásokat, a szövetkezeti
dolgozókat, valamint a másodlagos munkaerőpiac szereplőit, például az
inaktívakat, a korai iskolaelhagyókat, a kallódókat vagy épp a nyugdíjazásuk után még dolgozni akarókat, és – nem utolsó sorban - a „feketén” foglalkoztatottakat (de ha jobban belegondolunk, a freelancer vagy szabadúszó lét, a megbízásos jogviszony, a digitális nomádság, az önfoglalkoztatás, mely sok esetben kifejezetten magasabban képzett munkavállalókat és értékes (jól megfizetett) feladatvégzést takar, sem sokban különbözik az alkalmi munkavégzéstől..).
Ezt a fajta növekvő attraktivitást mi sem bizonyítja jobban, mint a NAV (Nemzeti Adó- és Vámhivatal). Az adataik szerint az elmúlt öt évben a hivatalosan is bejelentett alkalmi munkások (egyszerűsített foglalkoztatással alkalmazott munkavállalók) száma folyamatosan növekszik. Az alkalmi, illetve az idénymunkák esetében, adott naptári éven belül, a július-augusztus az idénymunka csúcsa, és egyben fordulópontja. Az év elejétől a nyár közepéig-végéig hónapról hónapra növekszik az alkalmi foglalkoztatotti létszám, majd csökkenni kezd, míg az év végén éri el az éves minimumot: például 2019 januárjában míg csak 190 ezer alkalmi munkás dolgozott, addig júniusban már majdnem 270 ezer! De az idénymunkások számának növekedése éves távlatokban igazán szembeötlő: a 2014-ben mintegy 167 ezer nyári alkalmi munkás létszáma 2019-re több mint százezerrel nőtt, közel megduplázódott! A legdinamikusabban az idegenforgalmi szezonmunkások száma növekszik – miközben több ezer idénymunkással kevesebb (!) dolgozott a mezőgazdaságban, komoly munkaerő-hiányt okozva ezzel az betakarítási munkákban – de ez a foglalkoztatási trend jellemző a kereskedelemben, az építőiparban és a vendéglátásban is, nem kevés fejfájást okozva ezen időszak alatt a „normál foglalkoztatásban utazó” és egyébként is létszámhiánnyal, a szabadságolások miatt pedig további kieső munkaerővel küszködő "tipikus" munkáltatóknak.
A jócskán lesajnált alkalmi és szezonális munkavégzés, tehát, az atipikus egyszerűsített foglalkoztatás révén, komoly teret nyer(t) a normál munkaerő-piacon és a munkaerő-gazdálkodás megkerülhetetlen, tervezendő, mondhatni „tipikus” részévé vált.