Füstbement terv

A dohányzó, és az emiatt füstölgő munkavállalók között 

• már 2017-ben gomolygott a hír, hogy egy japán marketing cégnél bevezették a füstmentes szabi intézményét, amely szerint évi hat plusz szabadnapot biztosítanak a nemdohányzó munkatársaik számára. De ez a paradigmaváltó gondolat azóta nem csak Japánban, hanem Magyarországon is megfogant. 
• Állítólag Szentesen 2018-tól évente egy szabadnapot kapnak azok, akik szentesi önkormányzati intézménynél vagy gazdasági társaságnál dolgoznak és soha nem gyújtanak rá! 
• De 2020-ban, az Országos Vérellátó Szolgálatnál (OVSZ) is, a dolgozók egészségének megőrzése, a dohányzásról történő leszokás ösztönzése, illetve a nem-dohányzás megjutalmazása céljából 1 szabadnap illet meg minden dolgozót, aki "nem dohányzik és a munkahelyén ennek tanú bizonyosságát is adja".

Jóllehet e nemes (a gazdasági-gazdálkodási hatékonyságjavító elvárások mellett, kicsikét azért a munkavállalói egészségvédelmi és -megőrzési célokat is felvillantó), pozitívan ösztönző akció(k) sikere és eredményessége – a dolgozói elkötelezettség- és elégedettségnövelés szempontjából is – egyértelműnek látszik, sok munkáltató (a többség…) mégis a megszokott konzervatív utat járja, újra és újra. Ahogy tette azt a GALP portugál energetikai nagyvállalat spanyolországi leánya, a Galp Energía España is. 

2019-ben – a spanyolországi kötelező munkaidő-nyilvántartás bevezetését követően – a spanyol GALP vezetése úgy rendelkezett ugyanis, hogy a dolgozóknak ki kell jelentkezniük a munkaidőből a cigi-, kávé-, - és egyéb munkahelyi, de nem munkavégzéssel töltött szünetek idejére, amely idő ilyenformán nem számított bele a tényleges munkaórákba. Vagyis a dohányzás (és/vagy kávézgatás, meg egyebek) miatt kieső munkavégzés az érintett dolgozók fizetéséből levonásra került. Ez a munkáltatói intézkedés, noha – minden bizonnyal – elriasztotta a dolgozókat a munkahelyi dohányzástól (és más, nyomonkövethető improduktív tevékenységek látványos végzésétől), azaz a közvetett célját elérte (egészségmegőrzésről, munkatársvédelemről itt speciel szó sem esett), de igen komoly összdolgozói füstölgést lobbantott be, jelentősen növelve a munkavállalók és a munkáltatók közötti feszültséget, és kiélezve a köztük lévő konfliktusokat olyannyira, hogy a CCOO szakszervezet bíróságon meg is támadta ezt a gyakorlatot. Lám, ily’ pofonegyszerű módon válhat egy üzletvitelileg egyébként akár szükségszerű kezdeményezés munkavállalói elkötelezettség-romboló HR rémálommá, csupáncsak az ösztönzési gyakorlat pozitív vagy negatív eszköztárának helytelen megválasztása miatt.

Ja, és hogy mi az ibériai sztori vége? A spanyol Nemzeti Bíróság a munkáltató GALP javára döntött (hisz a jogszabály az jogszabály, és rend a lelke mindennek), elutasítva a szakszervezet keresetét, ami csak további olaj lehetett a tűzre!