Füstbement terv

A dohányzó, és az emiatt füstölgő munkavállalók között már 2017-ben gomolygott a hír, hogy egy japán marketing cégnél bevezették a füstmentes szabi intézményét, amely szerint évi hat plusz szabadnapot biztosítanak a nemdohányzó munkatársaik számára. De ez a paradigmaváltó gondolat azóta nem csak Japánban, hanem Magyarországon is megfogant. Állítólag Szentesen évente egy szabadnapot kapnak azok, akik szentesi önkormányzati intézménynél vagy gazdasági társaságnál dolgoznak és soha nem gyújtanak rá! De az Országos Vérellátó Szolgálatnál (OVSZ) is, a dolgozók egészségének megőrzése, a dohányzásról történő leszokás ösztönzése, illetve a nem-dohányzás megjutalmazása céljából 1 szabadnap illet meg minden dolgozót, aki "nem dohányzik és a munkahelyén ennek tanúbizonyosságát is adja".

És bár a sajtó hírek szerint, eme nemes, az egészségmegőrzést pozitívan ösztönző akció(k) sikere egyértlemű, az Ibériai-félszigeten hasonló eredményeket negatív ösztönzéssel igyekeznek elérni. Egy portugál energetikai cég (GALP) pont ellentétes utat jár be, mint a japánok, a szentesiek vagy az OVSZ. A GALP, ahelyett, hogy jutalmazná a nem-dohányzást (pontosabban a dohányzás miatt nem-kieső munkavégzést), a dohányzó dolgozók fizetéséből vonja le azt az improduktív időszakot, amit a munkaállomásaiktól távol, például cigarettázással (vagy kávézgatással) töltenek. Az eredmény itt is egyértelmű. Ez a munkáltatói intézkedés - noha vélhetően elriasztotta a füstölgőket a munkahelyi dohányzástól - komoly hullámokat vert, kiélezte a konfliktusokat a munkavállalók és a munkáltatók között, olyannyira, hogy a szakszervezetek meg is támadták ezt a gyakorlatot. Egy spanyol bíróság ráadásul, a munkáltatók javára döntött, ami csak további olaj volt a tűzrre.

Ilyen egyszerűen válhat egy jó kezdeményezés elköteleződés-romboló HR rémálommá csupáncsak az ösztönzési gyakorlat pozitív vagy negatív irányának helytelen megválasztása miatt.